Egység, 2012 (72-74. szám)
2012-09-01 / 73. szám
Egység a neológok kiléptek a zsidóságból és ״másvallásúak” lettek (lásd pl. Máhárám Sík responsuma, Orách chájim 309. fej. 1., 5.). Talán ezzel az analógiával kívánnak élni, hogy az egykori Jobbikos zsidó sem zsidó. De valójában ilyen háláchikus vélemény nem létezik, és a fent említett rabbik is csak retorikusán használtak ezt az érvelést. (Félreértette ezt Frojmovics Kinga is, Szétszakadt történelem, Budapest 2008, 86. old.) A legtöbben, akik támadják az Írásomat, nem olvasták el a tanulmányomat szerintem. Tényleg kicsit hosszú, de ajánlom mindenkinek, hogy tanulmányozza át részletesen! E: Mi a háláchikus helyzet akkor, ha idővel kiderül, hogy, ne adj Isten, átvert mindenkit és továbbra is uszít? O.B.r: Akkor be fog bizonyosodni, hogy mondta, de nem gondolta komolyán. Akkor újra kell majd tárgyalni a státuszát. Most, amit tudunk az az, hogy eljött, imádkozott, tanult a zsidóságról: ez egy nagyon jó kezdés. E. Sokakban felmerül a kérdés, hogy miért kell egyáltalán, hogy megtérjen közénk Szegedi Csanád? Miért van szükségünk rá? O.B.r: Kérdezem én, ki a zsidóság tulajdonosa, hogy eldöntse, kire van szükség? Elveszítettünk már hatmiilió zsidót a holokausztban, és ki tudja még mennyit az asszimiláció miatt: olyan a helyzet, hogy túl sokan vagyünk, és le tudunk mondani bárkiről?! Helyes egy apának lemondani a fiáról, amiért nem úgy viselkedik, ahogy kell? Nem helyes! Irányítsa rá a jó útra! Dovber rabbi, a mezericsi mágid, a haszidizmus egyik nagy mestere azt mondta, hogy Isten minden zsidót úgy szeret, mint a szülő az öregségére született egy szem gyermekét. Sokszor kérdezik, mi a hobbim. Azt szoktam mondani, én zsidókat gyűjtök, de csak egyedi darabokat. Mert minden zsidó egyedi és értékes. Ezért küldött ide a feleségemet és engem ’89-ben a Lubaviesi rebbe. Elül hónap van, a megtérés ideje. Adja Isten, hogy imáink meghallgatásra találjanak és mind jó évre legyünk bepecsételve, amiben nem fenyeget bennünket az antiszemitizmus vészélye! Kívánom, hogy mind igaz szívvel térjünk meg az Örökkévalóhoz, akármilyen háttérrel és akármilyen bűnökkel érkezünk is! Sáná tov umetuká! M.J. tünk miattuk. Itt a lehetőség jó példával elől járni! Olvastam egy írást, amiben a névtélén szerző kifogásolta, hogy megbocsátotta Szegedinek Köves rabbi a holokauszt tagadását, pedig ő maga még csak nem is holokauszt túlélő. Nem tudok arról, hogy Köves rabbi beszélt megbocsátásról ebben a kontextusban - a zsidóságban nincs gyónás, nem lehet így megbocsátania egy a rabbinak. Ha valaki a mártírok ellen beszélt, azt nem tudjuk mi megbocsátani - és a rabbi nem is tett ilyet. E: Az interneten már megjelent a tanulmány és nagy visszhangot váltott ki. Önhöz milyen reakciók jutottak el? O.B.r: Ami nagyon jól esett, az az, hogy felhívott Schweitzer József professzor, és gratulált a tanulmányomhoz. Azt mondta, teljesen egyetért vele, sőt alá is írná. Szerinte minden rabbinak el kéne olvasnia, hogy meg״...ki a zsidóság tulajdonosa, hogy eldöntse, kire van szükség?...” ismerjék, mert ez úgy igaz, ahogy le van írva. Amikor kérdeztem, mit szól az ellenvéleményekhez, azt mondta, azok nem értenek a valláshoz! E: Egy névtelen író véleménye szerint, nem is volt joga megszólalni a témában, csak holokauszt túlélő tudná ezt a kérdést kezelni. O.B.r: Nem véletlen, hogy névtelenül jelent meg, szerintem az író szégyellj magát ilyen értelmetlen szavak után. A rabbinak csak akkor szabad beszélni, ha ő is átélte a helyzetet? Ez olyan, mintha a rabbi csak akkor mondhatna ki válást, ha ő maga elvált? Azt is írja a névtelen író, hogy a lubavicsiak nem is élték át a holokausztot, hogyan beszélhetnek róla. Áldott emlékű apám és édesanyám mindketten holokauszt túlélők. Köves rabbinak mind a négy nagyszülője holokauszt túlélő. Ez egy barátságtalan és buta érvelés. E: A névtelen író feltételezi, hogy biztos léteznek más források, amelyek ellent mondanak a Sulchan áruchnak. Ilyesmi létezik? O.B.r: Ilyen forrás nem létezik. De ta- Ián arra gondol az író, ami az 1869- es kettéválás után született. Akkor olyasmit írtak az ortodox rabbik, hogy hogy sikerült-e mindent helyreállítani vagy nem. Természetesen az első lépés, hogy minden a kirekesztő propagandával szakítania kell. E: Szegedi ellen felróják, hogy nem mondott le az Európa Parlamenti képviselői mandátumáról, sem az ezzel járó jövedelméről. Az etikai kérdésen túl felveti az őszintétlenség lehetőségét is: ha komolyan megbánta volna korábbi nézeteit, nem képviselné tovább a szélsőséges pártot. O.B.r: Mi lenne akkor a helyes? Ha lemond, és a Jobbik küld helyette egy véresszájú antiszemitát?! Valójában így tudja leginkább csorbítani a Jobbik erejét, hiszen így eggyel kevesebb képviselő dolgozik nekik ott. E: Mennyire tekinthetjük őszintének azt a bocsánatkérést, amit csak azért tett, mert nyilvánosságra került, hogy ő is egy azok közül, akiket szidott? Valódibbnak tűnne, ha más csoportoktól is elnézést kérne, akik ellen még uszított, például a romáktói. O.B. r: Tőlük is bocsánatot kell kérnie. Az előbb mondtam, hogy még rengeteg munka áll előtte. Az egyik legfontosabb feladat, amire a közéleti tévékenységét fel kéne használnia, hogy a gyűlölet, minden gyűlölet ellen lépjen fel. Mert a gyűlölet az egyik legpusztítóbb elem, ami tönkreteszi a társadalmat. Ahogy a talmudi bölcsek mondták (Atyák bölcs tanításai 2:11.): ״Az embergyűlölet kizavarja az embert a világból”. És még egy fontos dolog: Az, hogy megbocsájtunk-e neki, ez mindenkinek szuverén döntése. Ezt senki nem tette és nem is tehette meg a közösség nevében. A zsidóságban nincs ilyesfajta bűnbocsánat. E: Akkor ebben az esetben hogy működik a bocsánatkérés?Ki bocsáthat meg? A háláchá szerint (lásd fenti tanulmányban), ha valaki ellenem tesz valamit, és bocsánatot kér, akkor meg kell bocsátani, kivéve, ha a kárt nem lehet helyreállítani. De még ebben az esetben is illik megbocsátani. Tetszik, nem tetszik, régi zsidó hagyomány a megbocsátás, főleg a nagyünnepek előtt. Mi is ott fogunk állni Ros hásánákor és Jóm kipurkor és bocsánatot fogunk kérni az Istentől olyan bűnökért, amiket újra meg újra elkövettünk, annak ellenére, hogy már tavaly és tavaly előtt is elnézést kér10
