Egység, 2012 (72-74. szám)
2012-09-01 / 73. szám
Egység A saját népe ellen fordult hitehagyott antiszemita zsidóra sajnálatosan nem egy példa van a történelem során. A jelenség ta- Ián egyik legszemléletesebb megmutatkozása Nicholas Donin esete. Donin a híres párizsi Jechiél rabbi (?-1264) tanítványa volt. Később megkérdőjelezte a Szóbeli Tan isteni mivoltát és hitehagyott lett. A további pályafutása során elsődleges célja volt a Tálműd megsemmisítése és a talmudista rabbinikus judaizmust követő zsidók megszégyenítése és ellehetetlenítése. Egyike volt azoknak a kitért zsidóknak, akik kezdeményezték a hírhedt talmud-ellenes, antijudaista nyilvános vitát, a Párizsi disputát, valamint IX. Gergely pápánál a zsidók megbélyegzését. Volt mestere, Jechiél rabbi nagyon lesújtóan ír róla: ״...a gonoszok neve töröltessék ki, annak aki szégyenünket gyarapította, és kínunkat a király kezébe adta...”29. A zsidó jog odáig megy el, hogy - még a vallását megtartó - besúgót és felbujtót is alkalmatlannak tekinti bizonyos rituális feladatok ellátására (Tóra-másolás, rituális vágás stb.)30, sőt a besűgónak ״nincs része a túlvilági életben”31. A tudatos eretnekre vonatkozó számos megkötés és megbélyegzés tehát legalább ugyanannyira vonatkozik a felbujtóra, az antiszemita zsidóra is, és ebben az értelemben ő is ״bálványimádó pogánynak tekintendő”. ״Népünk elveszett gyermeke”, aki antiszemita lett A fentiek alapján végül eljutunk ahhoz a kérdéshez, mely tanulmányunk aktualitását adta. Zsidónak tekinthető-e egy antiszemita nézeteket hirdető párt zsidó származású vezetője? Teoretikusan beszámítható lenne-e például a min jen közösségébe? Ahogy tanulmányunk elején részletesen kifejtettük, minden vétekből van lehetőség a megtérésre, és a vallást tudatosan megtagadó - súlyos elbírálás alá eső - eretnek is bármikor megtérhet, és azonnal a közösség egyenrangú tagjává válhat32. A pogányként való megbélyegzés a dolog komolyságát húzza alá. így ez az alapelv igaz a zsidó nép ellen felbujtó esetén is. Amint felismeri tetteinek súlyosságát, megtér és megköveti az általa kárhoztatottakat - ha megtérése őszinteségéről és megalapozottságáról meggyőződünk - a közösség rögtön visszafogadja, és ismét a gyülekezet egyenrangú tagjává válik. Megítélésünk szerint azonban még befogadóbb elbírálás alá esik az a zsidó, aki mint ״a népek között elveszett gyermek” került tévés útra és vált saját népének ellenségévé. A jelen valóságában feltételezhetjük, hogy ha az említett személy útja kezdetén tisztában lett volna származásával, és különösen felmenői mérhetetlen szenvedéseivel, akkor soha nem került volna olyan uszító közösségbe, amely az említett kegyetlen szenvedéseket kiváltó elvek hirdetőinek szellemi örököseként tekint magára33. így aztán feltétélezésünk szerint ebben az esetben még a nyilvános vezeklés előtt sem vonatkozik a tévútra tért, antiszemitává vált zsidóra a kiközösítés, hiszen a ״népek között elveszett többi gyermekhez” hasonlóan, feltehetően a közösség hívó szava jó hatással lehet rá is, és visszaterelheti ősei hitéhez és közösségéhez. A fent említett Maimonidész-idézet erre az esetre is vonatkozik: ״...kötelességünk még inkább szeretettel fordulni felé, és a jó útra terelni őt és gyérmekeit”. Hogyan kell megtérnie egy antiszemita zsidónak? Bölcseink fent említett tanítása szerint, ha valaki vétkezett, de megbánta korábbi tetteit és megtér, ״rögtön be kell fogadni, annak ellenére, hogy még nem vitte véghez” megtérését, és egyelőre tetteivel nem bizonyított34. Mindez azért van, ״mert előfeltételezzük róla, hogy teljes megtérést fog gyakorolni”35. Az azonban nem lehet kérdéses, hogy jóvá kell tennie korábbi tetteit. De miben is kell megmutatkoznia ennek a jóvátételnek? Mit kell tennie annak a zsidónak, aki saját népe ellen tett? Hogyan tudja jóvátenni korábbi tetteit? A Talmud tanítása szerint, ״az ember Istennel szemben elköa tsuvá lehetősége örökre megmarad: ״Nincs semmi, ami a megtérő útjába állhatna”19. ״Még, ha egész életén keresztül tartósan követ el egy bűnt és csak halála napján tér meg, akkor is megbocsátják azt”20. Ennek ellenére, amíg nyilvánosan megtagadja a vallás előírásait, a Bölcsek ״azzal büntették, hogy nem-zsidónak és pogánynak nyilvánították”21. Korunk hitehagyott zsidói - mint a ״népek között elveszett gyermekek” A vallását megtagadó zsidóra vonatkozó fenti minősítés azonban kizárólag a tudatosan eretnek hittagadóra vonatkozik. Korunk vallástalan zsidói azonban semmiképp sem sorolhatók ebbe a kategóriába. Maimonidesz megfogalmazásában22: ״Azoknak a tévelygőknek a fiai, és azoknak unokái, akiket szüleik ellöktek [a hagyómányok forrásától], akik hitetlenségbe születtek és így nevelkedtek, ők úgy tekintendők, mint a népek között elveszett gyermek, akit nem-zsidók neveltek saját hitük szerint, és így aztán akaratúkon kívül kerültek kényszerhelyzetbe. így ha később hallja is hogy zsidó, és megismeri a zsidókat és vallásukat, továbbra is kényszer alattinak tekintendő... így aztán igyekeznünk kell visszatéríteni, és békés úton a Tóra erényéhez visszahozni őket...”. Ez a meghatározás adja alapját annak, hogy korunk vallástalan zsidóit minden tekintetben zsidónak tekintjük, és semmilyen értelemben nem vonatkozik rájuk az eretnekek fent részletezett megbélyegzése. Annak ellenére, hogy a Tóra törvényeit nem tartják, szombatot szegnek stb., mivel ״elveszett gyermekeknek” tekintjük őket, minden értelemben zsidónak számítanak, tagjai a közösségnek és a min jen szakrális közösségének tíz főjébe is beszámíthatóak23. Jakob Ettlinger Altona, Hamburg rabbija (1798-1871) megfogalmazásában24: ״Korunk eltévedt zsidói... és különösen fiaik, akik utánuk születtek, kik nem ismerik és nem tanulták a Szombat törvényeit... nem tekinthetők hitehagyottaknak, még ha meg is szegik a szombatot, hiszen atyáik tetteit viszik csak tovább, és a pogány népek között elveszett gyermekként kell hogy rájuk tekintsünk...”. Összefoglalva tehát az eretnek zsidóra vonatkozó ״bálványimádó pogány” minősítés és az azzal járó korlátozások nem vonatkoznak a zsidó népnek a mai vallástalan korba született fiaira, még abban az esetben sem, ha még a ״zsidó identitást” is teljes mértékben nélkülözik, és különösen abban az esetben nem, ha vallástalanságuk ellenére zsidóként tekintenek önmagukra és zsidó idéntitással bírnak. Hiszen a zsidó identitás, a közösséghez tartozás érzése önmagában is nagy érték25. Aki ״mószerol” és aki uszít A fent részletesen jellemzett tudatos eretneknél is súlyosabb elbírálás alá esik azonban az a zsidó, aki közössége ellen fordul és hittestvéreit anyagi vagy más előnyöket remélve, vagy éppen meggyőződésből feladja, hamis vagy valós vádakkal ellenük uszít, közössége ellen bujtogat. Ez még akkor is igaz, ha amúgy a Tóra törvényeit de jure megtartja. A ״mószer”, a besúgó a bálványimádónál is súlyosabb elbírálás alá esik. A zsidó történelem során különösen súlyosan tekintettek azokra, akik a közösség egyik tagját vagy egészét szolgáltatták ki az elnyomó hatóságoknak. Hasonlóan felmérhetetlen vétek, ha valaki a közösség egésze ellen uszít, zsidóellenes propagandával lázit és ezzel egész közösségét veszélyezteti. A dolog súlyosságát az is jellemzi, hogy a zsidó liturgia legfontosabb - naponta háromszor recitált - imájában, azÁmidában, a Tizennyolc áldásban, ami magában foglalja mindazokat a fohászokat, ״amelyek az egyes emberek és az egész közösség legalapvetőbb szűkségletei”26, külön fohászt mondunk27 a ״besúgók” ellen. Ebben azt kérjük, hogy ״a besúgóknak ne legyen reményük...”28. 7
