Egység, 2012 (72-74. szám)
2012-09-01 / 73. szám
Egység Összefoglalás: • A zsidó tanítás szerint a ״kiválasztottság” nem többlet-erényeket, magasabb képességeket vagy értékbeli fölényt jelent, hanem kizárólag egy küldetés magasabb felelősséggel járó kötelességét. A judaizmus népvallás, származás által kötelez ugyan, de ha valaki csatlakozni kíván ezen nép-vallás küldetéséhez, az megteheti, betérhet zsidónak. • A háláchá szerint, aki zsidónak született - vagy az előírásoknak megfelelően betért, és így csatlakozott a zsidó néphez - az örökké zsidó is marad, akkor is, ha időközben elhagyta hitét és nem gyakorolja vallását. ״A zsidó, még ha vétkes is, zsidó marad” - fogalmaz a Talmud. • Ennek ellenére a vallást tudatosan megtagadó zsidó - visszatérésének pillanatáig - sok tekintetben elveszti zsidó mivoltát. Azonban korunk vallástalan zsidóit minden tekintetben zsidónak tekintjük, és semmilyen értelemben nem vonatkozik rájuk az eretnekek fent részletezett megbélyegzése, mivel ״elveszett gyermekeknek” tekintjük őket. • Mindezeknél súlyosabb elbírálás alá esik az a zsidó, aki közössége ellen fordul. A saját népe ellen fordult hitehagyott antiszemita zsidóra sajnálatosan nem egy példa van a történelem során. • Megítélésünk szerint azonban befogadóbb elbírálás alá esik az a zsidó, aki mint ״a népek között elveszett gyermek” került téves útra és vált saját népének ellenségévé. Feltételezhetjük, hogy ha az említett személy útja kezdetén tisztában lett volna származásával, és különösen felmenői mérhetetlen szenvedéseivel, akkor soha nem került volna ilyen uszító közösségbe. • Ezzel együtt kötelessége a megtérés. Két kötelessége van: 1. Tegye jóvá korábbi vétkét azzal, hogy fellép az ellen az ideológia ellen, amellyel korábban maga is közösségének ártott. Minden eszközzel és érveléssel az antiszemita propaganda ellen lépjen fel. 2. Bocsánatot kell kérnie közössége tagjaitól személyesen és nyilvánosan egyaránt. Ezzel párhuzamosan, a közösség kötelessége az azonnali megbocsátás. Budapest, 2012. augusztus 1. -5752. Áv 13. * 44 * * * * * 50 * * * * * * * * * * * * * * * * * vetett vétkeit (megtérés esetén) Jóm kipur napján feloldozzák, de másik emberrel szemben elkövetett bűnei nem nyernek feloldozást, addig amíg barátja meg nem bocsát neki”36. Maimonidesz a következőképp fogalmaz37: ״Ha az embertársainkkal szemben vétkezünk, legyen az testi sértés, átkozódás, vagy anyagi megkárosítás, azt addig nem bocsátják meg, amig az okozott kárt meg nem térítjük és a sértettet kérlelésünkkel ki nem engeszteljük. Amíg a megbántóttól nem kérünk bocsánatot, nem nyerhetünk engesztelést. Még, ha csak szavakkal bántottuk meg embertársunkát, ha megsértettük vagy felbosszantottuk, akkor is addig kell kérlelnünk és hozzá könyörögnünk, amíg engesztelésre nem bírtuk.” Összefoglalva tehát a mi esetünkben a vétkesnek két kötelessége van: 1. Tegye jóvá korábbi vétkét azzal, hogy fellép az ellen az ideológia ellen, amellyel korábban ártott közösségének. Minden eszközzel és érveléssel lépjen fel az antiszemita propaganda ellen. 2. Bocsánatot és könyörületet kell kérnie közössége tagjaitól személyesen és nyilvánosan egyaránt. A Sulchán áruch útmutatása szerint, ״akit megkövetnek, ne legyen kegyetlen, hogy halogassa a megbocsátást, hacsak nem ezzel a bocsánatkérő javát akarja szolgálni. Ha csak nem rossz hírnevét terjesztette”38, ״mert akkor bizony nem kell megbocsátania több kérés után sem. Mert lehetséges, hogy valakihez eljutott a rossz pletyka, de nem jutott el a vezeklés és a megbocsátás híre, és azt hiheti, hogy a terjesztett pletyka igaz... Mégis, még a rossz hírnév esetén is, szerénységre vall a mihamarabbi megbocsátás”39. Ez alapján esetünkben a ״szerénység attribútuma” kötelez a megbocsátásra, ugyanakkor a vétkes kötelessége a folyamatos jóvátétel, tetteinek kiigazítása, a nyilvános bocsánatkérés, és téves nézeteinek, a rossz hírnév keltésének pozitív üzenetekkel való kompenzálása. 11] 2Mózes 19:5., 5Mózes 10:15.; 121 Lásd pl. Sámuel imája - Zsidó imakönyv, a Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület kiadása, Budapest 1996, 344., 352. oldal.; 13,Jesája 42:6., 49:6. Lásd még uo. 60:3.; 141 Midrás Brési rábá 38:13., Maimonidész: Misne Tora, A bálványimádás törvényei 1:3., A tévelygők útmutatója 2:38.; 151 !Mózes 18:19.; 161 Noé hét törvénye: 1. A bálványimádás tilalma; 2. Az istenkáromlás tilalma; 3. Az emberölés tilalma; 4. A vérfertőzés és házasságtörés tilalma; 5. A lopás tilalma; 6. A törvényrendszer felállításának a parancsolata; 7. Az élő állat húsa fogyasztásának [ilyen mód az állatkínzásnak] a tilalma. Lásd: Talmud, Szánhedrin 56a-b., Maimonidész, Misne Torá, A királyok szabólyai 9:1. (Magyar fordításban lásd: Zsidó ismeretek tára XIV. kötet, a Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület kiadása, Budapest 2008, 44. old.];171 Lásd még Maimonidész uo. 8:11., Zsidó ismeretek tára uo.;isl Talmud Jövámot 47a-b., Krétot 9a., Maimonidész, Misne Torá, A tiltott testi kapcsolatok szabályai 13-14. fej. [Magyar fordításban lásd: Zsidó ismeretek tára uo., 53-58. old.], Sulchán áruch, Jore déá 268-269. fej.;191 Ezt az alapvető törvényt a Talmud (Kidusin 68b.) a Biblia szövegéből (5Mózes 7:3-4.) vezeti le. Erről részletesebben lásd még: Oberländer Báruch -Köves Slomó, Torzított hitelesség, in: Zsidó jog és etika, Budapest 2009, 7-13. old., História, XXVI. évfolyam 5. szám 33. old.;1101 Talmud, Szánhedrin 44a.; 1111 Even háezer 44:9.; 1121 Természetesen csak akkor, ha a származás anyai ágon nem szakad meg.; 1131 Forrás: A Sulchán áruch szerzője Bét Joszéf könyvében (Jore déá, Bedek hábájit 268. fej. vége). Lásd bővebben História uo., Zsidó jog és etika 8. old. 4. lábj.; 1141 Maimonidesz, Misne Torá, A Szombat szabályai 30:15.;1151A Sulchán Áruch kivonata, Budapest 1988, 72:2.;1161 Ávné nézer responsum, Jore déá 109:1.;1171 Hittételek és vélemények 3:7.; 1181 Már ebből is látszik, milyen mértékben a vallási küldetéshez kapcsolja a néphez tartozás fogalmát a judaizmus. A vallás nélküli, szekuláris nacionalizmus tehát értelmezhetetlen a háláchá alapján. Lásd még Oberländer Báruch - Köves Slomó, Zsidó jog és etika 25-29. old.; 1191 Jeruzsálemi Talmud, Péá 1:1.; 1201 Maimonidesz, Misne Torá, A megtérés szabályai 2:1.; 1211 Lásd Schreiber Mózes, pozsonyi rabbi (1762- 1839), Chátám Szofer responsum, Jore deá 120. fej., Aszód Jehuda, dunaszerdahelyi rabbi (1794-1866), Tsuvát Máhrájá responsum, Jore déá 50. fej. végén. Más vélemények szerint ez a megbélyegzés nem a Bölcsek, hanem maga a Tóra minősítése. Lásd rabbi Snéor Zálmán, az első chábád rebbe (1745-1812), Sulchán áruch, Orách chájim 39:1. Továbbá ez sejlik a Talmud (Chulin 5a.) szövegéből is.; 1221 Misne Torá, A lázadók szabólyai 3:3. Lásd még Sulchán áruch, Jore déá 159:3.; 1231 Lásd még: Oberländer Báruch: Népek között elveszett gyermekek minjenbe számítása in: Heárot ubiurim, Brooklyn, New York, XXXII. évfolyam 15. szám, 110-135. old.; 1241 Bné Cijon háchádásot responsum 23. fej.; 1251 Lásd ennek ellenpólusát: Egy - a vallást de jure megtartó zsidó is - nagyon súlyos elbírálás alá esik, ha ״különválik a közösségtől”, és ezzel elveszti a hovatartozás érzését, zsidó identitását. (Maimonidesz, Misne Torá, A megtérés szabályai 3:11.);1261 Misne Torá, Az ima törvényei 1:4.;1271 Sámuel imája-Zsidó imakönyv 63. old.;1281 Érdemes megjegyezni, hogy bizonyos helyeken ezen kivül is külön imát mondtak a mószerek ellen. Például Kismártonon minden hétfőn és csütörtökön a reggeli ima keretében. Lásd erről: Sitten und Gebrauche Einer Judengasse - Minhag Asch (Székesfehérvár, 1908); héber nyelvű fordítása: Chodes Böchodso -Luách 5764 78. old. Kismártonon ennek sajátos történelmi okai voltak, mivel 1721 körül maga a város főrabbija kényszerült menekülni besúgók ténykedése miatt. Lásd még erről és az egész besúgók témájáról: Encyclopedia Judaica Vili. kötet 1364-1373. old.; 1291 Lásd Ocár háuikuchim 81. old.; 1301 Lásd Sulchán Áruch, Chosen Mispát 388. Sách 53.; 1311 Misné Torá, A testi sértés és ember általi károkozás törvényei 8:9.; Sulchán Áruch uo. 9. Mindennek az alapja a Talmudban, a Gitin (7a.) és a Ros Hásáná (17a). traktátusokban található.;1321 ״A kitért, ahogy visszatér, és magára veszi a tsuvát, rögtön elfogadandó...” (Sulchán Áruch, Chosen mispát, Römá 34:22.).;1331 Érdékés, hogy egyes poszt holokauszt traumával foglalkozó tanulmányok ennél is tovább menve, arra a jelenségre hívják fel a figyelmet, hogy gyakran éppen az elfojtott zsidó identitás, a szenvedéstörténet tabuvá tétele vált ki - a tudatalattiból táplálkozva - önmegtagadó mechanizmusokat, mintegy kényszer menekülésként. Lásd pl. Virág Teréz, A holocaust-szindróma megjelenése a pszichoterápiás gyakorlatban, in: Thalassa 1994, 1-2. szám 129-138. old.; 1341 Sulchán Áruch, Chosen mispát, Römá 34:22.; 1351 Szme uo. 54., Sách uo. 21.; 1361 Jomá 85b.; 1371 Misne Torá, A megtérés szabályai 2:9.;1381 Sulchán áruch, Orách Chájim, Römá 701:1.;1391 Sulchán áruch Háráv uo. 4. 8
