Egység, 2009 (66-68. szám)

2009-12-01 / 68. szám

״Aktívan tennünk kell a hitleri, végső megoldás ellen! A lubavicsi rebbe egyik levele Elie Wieselhez 4:22.). A hangsúly pedig az életen van, az é/etvidámságon, életkedven. Más szóval: minden erőnkkel azon kell len­­nünk, hogy ki tudjuk szakítani magunkat azoknak a borzalmas élményeknek a karmai közül és rendezett életet tudjunk teremteni a magunk számára: házas éle­­tét, zsidó otthont, zsidó családot. Ha Hit­­ler csak egyetlen vizsnici chásziddal ke­­vesebbet tudott kiirtani, már az is bizto­­san hozzájárul bukásához. Legyen hát! Neveljen gyerekeket és unokákat, vizsnici chászidok generációit az idők végezeté­­ig! Es ez nem csak afféle közmondás, bár nem szó szerint értem: neveljen bár vizsnici vagy lubavicsi chászid gyereket, vagy csak egy egyszerű zsidót, aki a Tóra törvényei szerint él 7 ha ez így sikerül, az már biztosan jó. És mivel Ón nehéz dolgokon ment keresztül, most pedig itt van Amerikában - ha igazán akarja, ak­­kor ezt el is fogja érni. Az Örökkévaló segítse magát. Levelem talán kicsit hosszúra sike­­redett. Ha azonban mégis megházaso­­dik Sávuot után [A levél Peszách ün­­nepe után íródott. A szerk.], akkor már nem volt hiábavaló, hogy megírtam, és az sem, hogy Ön átrágta magát hosszú soraimon. (Igrot Kodes, a rebbe levelezési gyűjteménye, XXIII. 373-375. old.) (uo. 7.) által, ellenállva a ״végső meg­­oldás” szándékának. Mint minden más dologban, úgy ebben is szükséges, hogy a szóbeli ősz­­tönzésen túl élő példát is mutassunk. És különösen annak, aki maga is átél­­te a szörnyűségeket, különösen neki kell megmutatnia, hogy Hitler - töröl­­tessék ki a neve - nem érte el a célját. A REBBE SZAVA Rabbi Menachem M. Schneerson Csakazértis nagy családot kell alapíta­­nia, sok fiút, leányt és unokát nevelnie. Függetlenül attól, hogy milyen fon­­tos elmesélni a mai generációnak, hogy mi történt velünk, és akármilyen nehéz is megszabadítani magunkat a borzalmas élmények emlékétől, szerintem a legfon­­tosabb feladat azonban mégiscsak az, hogy ״akaratod ellenére élj” (Atyák 5765. niszán 24. (1965. május 26.) ...És most engedjen meg nekem né­­hány személyes megjegyzést, melyek a szobámban folytatott beszélgetésünk­­höz kapcsolódnak. Az Ön Es a világ hallgatott című cikksorozata ismét eszembe jutatta azt a gondolatot, mely­­ről itt most szólni kívánok. Emlékezni és nem felejteni természe­­tesen igen fontos: ״Emlékezzél meg arról, amit Amálék tett veled” - mond­­ja a Tóra (5Mózes 25:17.), és bölcseink szerint ez egy tevőleges micve. Különö­­sen akkor, amikor látjuk, hogy a felejtés egyre nagyobb méreteket ölt. És mégis, az emlékezés a ránk eső feladatok közül csak az egyik. A másik, és talán még sokkal fontosabb felada­­tunk az, hogy aktívan tegyünk a hitleri és hámáni ״végső megoldás” ellen. Az ellenhatást pedig cselekedetek­­kel kell kifejteni, annak a szellemében, hogy ״minél jobban gyötörték a né­­pet, annál jobban sokasodott és gya­­rapodott" (2Mózes 1:12.). Eme cél el­­érésében pedig nem segít, ha szívünk állandóan bánatos az emlékezés terhe alatt, bármily fontos legyen is az. In­­kább arra kell ösztönözni, hogy építsük fel a zsidó népet, mégpedig egyszerű­­en, ״szaporodás, gyarapodás, megso­­kasodás és megerősödés igen nagyon” Elie Wiesel beszélgetései a lubavicsi rebbével Akinek a rebbe egy csokor virágot küldött esküvőjére ״Sohasem mondtam, hogy Isten nincs többé” - emlékezik vissza Elie Wiesel élete legnehezebb időszakára 1996. augusztus 3־án, a Népszabadságnak adott interjújában. A 81 éves amerikai író, filozófus tanár, aki Nobel-békedíjat kapott, munkásságát és életét a világháború túlélői, az elnyomottak és emberi jogaiktól megfosztottak ügyének szentelte. A franciául, angolul és jiddisül író Wiesel memoárkötete - Minden folyó a tengerbe siet - magyar fordításban is kapható, melyben többek között a máramarosszigeti gyermekkori emlékeit, mint egy chászid kisfiú írja le és elbeszéli a lubavicsi rebbével való találkozásait is. énekel, egész lelke beleremeg. Amit megkövetel, azt eléri. Kevés kortárs chá­­szid mester rendelkezik ilyen tekintéllyel. Küldöttei bejárják a világot. Előfordul, hogy magához rendeli egy fiatal tanítvá­­nyát, és csak annyit mond: ״Elmész ide vagy oda, és segítesz a zsidóknak, hogy beteljesítsék, amit tenniük kell.” A tanít­­vány pedig nem vitatkozik, semmi gya­­korlati jellegű kérdést nem tesz fel, viszi a családját, a holmijait és útnak indul. benne: az övéről van szó. Az énekek, a fogalmak, a hívek lelkesedése, mint­­ha csak szülővárosomban, az én rab­­bimnál járnék. Menachem Mendel Schneerson, a lubavicsi rebbe nagy hatást gyakorol az emberre a személyéből áradó szellemi erő révén. Olyan, mint egy fejedelem, akinek hálával tartozunk, hogy békében élhetünk és dolgozhatunk. Ha beszél, a tömeg visszafojtja lélegzetét. Amikor .. .Furcsa módon Prof. Saul Lieberman­­nal sohasem beszéltünk a hit kérdése­­iről, sosem prédikált erkölcsről, nem követelte meg a Törvény merevebb vagy szigorúbb betartását. Megértette, milyen belső problémákkal küzdők ezen a területen. Kétségeimet a lubavi­­esi rebbe, Menachem Mendel Schneer­­son rabbival beszéltem meg. Szólok erről Az erdő kapuiban. Egy brooklyni chászid ünneplést írok le 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom