Egység, 2007 (61-63. szám)
2007-12-01 / 63. szám
Egység^ Zűrös-e a hetes? Hogyan töltik szabadságukat az izraeli termőföldek az 5768-as szombati évben föld pihenjen, vagy hogy a zsidók ne végezzenek a földön mezőgazdasági munkát? Ebből következően: milyen módon vonatkoznak a smitá megkötései egy szentföldi, nem-zsidó tulajdonban lévő területre? Röviden összefoglalva az itt felsőrakoztatott kérdések szinte mindegyikénél megoszlanak a vélemények. Mégis, a talán legfontosabb általánosan elfogadott vélemény az, hogy ma a smitá nem tórái, hanem rabbinikus érvényű törvény ugyanis ez a ״Szentföldre vonatkozó szabály”, amely csak akkor lenne érvényes, ha a zsidó nép nagyrésze Izraelben élne. Az első modernkori smitá-probléma A smitá szabályai hosszú évszázadokon keresztül kívül estek a halachikus diskurzusok témáján, hiszen Izraelben nem nagyon éltek zsidók, és zsidó földművelés különösen nem volt. A modernkori cionizmus, az első nagyobb álijá, zsidó szentföldi letelepedés után azonban, az - akkor hoszszú idő után először mezőgazdasággal foglalkozó - szentföldi zsidóság szembesült a smitá szigorú szabályaival. Az 1888/89-es (5649.) smitá évhez közeledve az egyre gyarapodó zsidó falvak fölművesei egyre többen fordultak a korabeli rabbikhoz megoldást keresve a smitá szigorúságának kikerülésére. Ugyanis tartottak attól, hogy a hetedik év megtartása tönkretenné őket és berekesztené a szentföldi zsidó letelepedést. A megkeresés hatására a cionista szemléletű choveué cion mozgalom rabbijai összegyűltek, és a híres Naftali Cvi Jehuda Berlin rabbi (1817-1893) ellenkezésének dacára engedélyezték az úgynevezett héter möchirá-t, az ״eladás engedményét”, vagyis azt hogy a földet névlegesen egy nem-zsidónak eladják. Az eladás engedményének elfogadása és közzététele óriási visszhangot váltott ki, és valójában a mai napig hétévente megosztja a cionista-nem cionista vallásos zsidókat Izraelben. ״Az eladás engedménye” és a nem-zsidók földjei Az eladás engedményének problématikája abban a nézeteltérésben gyökeredzik, amely a nem-zsidó tulajdonban álló szentföldi területről szól. Itt ugyanis három vélemény van: akárcsak a hetenkénti sábátkor - egy hosszabb időszakra a szellemi dolgoknak adhassuk át magunkat. Néhány általános szabály A smitával kapcsolatos parancsolatokát 23 pontban fogalmazták meg a bölcsek. Összefoglalva ezek lényege, hogy a hetedik évben tilos vetni, vagy ültetni, aratni, vagy szüretelni, azaz mindenfajta olyan munkát végezni, amely akár a tavalyi termést gyűjti össze akár a jövő évi termést készíti elő. Ugyanakkor a hetedik évben megtermett térmést meg lehet enni - sőt egyes értelmezések szerint kötelesség is enni belőle - a termés azonban szent így aztán kereskedelmi célra, eladásra tilos begyűjteni. A föld termése ebben az évben gazdátlanná válik, és saját fogyasztásra bárki ehet belőle. Ha valaki saját fogyasztásra begyűjtött a hetedik év terméséből, akkor azt csak addig fogyaszthatja, ameddig a termés még a mezőn és a fákon idegenek számára is elérhető. Ezek után azonban meg kell semmisítenie - vagy legalábbis gazdátlanná nyilvánítania az általa begyűjtött térmést. A hetedik év alatt magától nővekedett termést szabad fogyasztani a nyolcadik évben. Mégis az ókorban a rabbik megtiltották a hetedik év termésének minden fogyasztását, ugyanis sokan - megszegve a smitá előírását - mezőgazdasági munkával termesztették a ״magától termett”ként árusított termést. Ez a rabbinikus tilalom azonban nem vonatkozik a fák gyümölcseire. A smitá fontosabb kérdései A hetedik év egyszerűnek tűnő szabályai, automatikusan egy sor kérdést hordoznak magukban: Mikortól számítjuk a hét évet? A számolásba beleszámítanak-e a sm!'fához hasonlatos jouél (ötvenedik) évek? Érvényes-e a smitá előírása abban az időben, amikor a zsidó nép nagy része diaszpórában él, és nem áll a Jeruzsálemi Szentély? Mi a smitá lényege: hogy a A földtől forr a levegő... Aki az utóbbi hetekben az izraeli híradásokat figyelte, felfigyelhetett a napokban ránk köszöntött zsidó év körül kialakult polémiára. Az 5768 ugyanis úgynevezett smitá év, amely a Biblia törvényeinek megfelelően sok mezőgazdasági megkötést és előírást hoz magában. Ezek az előírások szinte kizárólag a Szentföldre vonatkoznak, így, mint ahogy ez Izraelben szokás, vallásos, és nem-vallásos emberek, cionisták és nem-cionisták, mind-mind hangoztatják véleményüket. Mindettől persze forr a levegő, és az élet még izgalmasabbá válik, az amúgy sem melankolikus Izraelben. De miről is van szó? Miről folyik a vita a smitá kapcsán? A smitá a parlag, a pihenés és az elévülés éve A Biblia három helyen (2Mózes 23:10-11.; 3Mózes 25:1-7.; 5Mózes 15:1, 9-11.) is felszólít a smitá törvényére, amelynek alapvető szabálya szerint ״Hat éven át vesd be földedet és gyújtsd be termését a hetedikben pedig engedd ugarnak és hagyd el...”. Azaz minden hetedik évben tartózkodnunk kell a földművelésétől és minden fajta mezőgazdasági munkától, illetve az összes vissza nem fizetett adóság elévültté válik. A micua okáról nem ír bővebbet a Tóra, a kommentárok azonban több síkon is értelmet adnak ennek a parancsolatnak. A Chinuch, középkori kodifikátor szerint a hetedik évi pihenés fejezi ki az Istenre való ráutaltság elismerését. Ahogy maga a Tóra is mondja: ״tartson a föld szombatot az Örökkévalónak”. A smitá megtartásával elismerjük, hogy kezünk munkájának minden gyümölcse Istené, és csak az ő áldásával szerezhetjük meg a megélhetésünkhöz szűkséges javakat. A Maimonidesz egyfajta szociális tényezőt lát e micvában, hiszen ebben az évben a termést egyenlő módon ehetik a föld tulajdonosai és az ország szegényei, illetve a föld termékenységének megújulása miatt is fontosnak tartja azt. Más magyarázók szerint a hetedik év szüneteltetése különösen egy mezőgazdasággal foglalkozó társadalomban egy fajta záloga az időnkénti szellemi feltöltődésnek. A manapság közismert szombatévhez hasonló hétévenkénti szünet azt célozza, hogy -10
