Egység, 2007 (61-63. szám)
2007-12-01 / 63. szám
Egység adó elhatározásra és lemondása az eladott földró'l. Ha ugyanis egy megadott időszakra adja el, akkor inkább tekinthető teljesnek az elhatározás. A föld ilyenfajta névleges eladásával egy további probléma is felmerült, mégpedig hogy háláchikusan elfogadható-e az olyan adás-vétel, amely a polgári törvényeknek nem felel meg, hiszen nem kerül bejegyzésre a földhivatalnál, Izraelben pedig tiltott a bejegyzés nélküli adás-vétel. Ennek a problémának a kiküszöbölésére, hozta a Kneszet 1979-ben - Slomó Goren Izrael Állam askenáz főrabbijának kézdeményezésére - azt a törvénymódosítást, amely ebben a különleges helyzetben elfogadhatónak nyilvánítja a földhivatalban nem jegyzett adás-vételeket. Morálisak-e a kiskapuk? A smitá kikerülésének kapcsán nyílvánvalóan felmerül az általános kérdés, hogy etikus és elfogadható viselkedés-e a Tóra szabályainak kiskapuit megtalálva egy adott szabályt kikerülni? Nem egy ilyen eljárás van. Ilyen például a közismert ״chomec-eladás”, amely lehetővé teszi, hogy egy nemzsidónak eladván, ne kelljen megsemmisítenünk a birtokunkban lévő kovászost Peszách ünnepe alatt. Kérdés tehát, hogy milyen etikai megfontolássál támasztható alá az ilyen kiskapúk használata? Egy úgynevezett kiskapu valójában nem más, mint a törvényalkotó hibájából fakadó törvényfogalmazási hézag, amelyet kihasználva a törvényt büntetlenül kikerülhetjük anélkül, hogy a törvény leírt szavának ellenszegülnénk. A ״földi” törvények esetén az ilyen viselkedés törvényessége kérdéses, de mindenképpen etikátlan viselkedésről van szó. A zsidó vallás hite szerint a Tóra minden egyes parancsa és szava isteni eredetű, szent. Ebből kifolyólag azonban - a földi törvényektől eltérűen - úgy véljük, hogy ha Isten helyet hagyott a kiskapuknak, akkor az nyílván nem a ״figyelmetlenségéből” fakad, hanem a törvény szerves részeként helyet ad a jámbor zsidónak arra, hogy adott esetben a törvénynek megfelelően tudja alkalmazni a szabályt egy megváltozott helyzetben, a rabbinikus tekintélyek útmutatásának megfelelően. ges helyzetre hivatkozva, ideiglenesen megengedték az eladás engedményét, hangsúlyozva hogy az engedmény csak arra az évre szól, és a jövőben minden smitá év körülményeit külön kell megvizsgálni. Engedékeny álláspontjukat azzal is megerősítették, hogy ma a smitá törvénye a legtöbb vélemény szerint nem Tórái, hanem csupán rabbinikus érvényű, így tehát eleve kevésbé problematikus a smitá szabályainak megkerülése. Az engedmény kevésbé cionista ellenzői Ezzel szemben az engedményt ellenző rabbik azon az állásponton voltak, hogy az elsődleges cél nem elsősorban a szentföldi zsidó letelepedés segítése, hanem a Tóra törvényeinek tökéletes megtartása. És mivel a nem-zsidó tulajdonban levő föld termése nem minden vélemény szerint megengedett, így hát ezt a ״megoldást” kerülni kell. További halachikus probléma az eladással, hogy a Tóra törvénye szerint tilos a Szentföld bármely területét nem-zsidónak eladni, továbbá kérdéses, hogy ilyen névleges eladás esetén valósnak vehetjük-e az eladó lemondását a földjéről. Az engedmény védelmében, és a földhivatal hetedik éve A Szentföld területének nem-zsidó kézbe történő eladására az engedményt pártfogoló rabbik több megoldással és érvvel is előhozakodtak: 1. A földet nem bálványimádónak, hanem egy ״istenfélő” nem-zsidónak kell eladni, és így a legtöbb vélemény szerint nem ütközünk a fent említett tilalomba; 2. A tilalom nem vonatkozik olyan földterületekre, amelyeket korábban zsidók, nem-zsidóktól vásároltak; 3. A tilalom nem vonatkozik arra az esetre, ha a földterületet előre megszabott, véges időszakra adták el, mint a mi esetünkben egy vagy két évre. Ez a harmadik módszer megoldást jelenthet arra a fent említett problémára is, hogy mennyiben valós az el1. A nem-zsidó tulajdonú területekre is vonatkozik a smitá szabálya, így tehát a hetedik év termése szent, és azzal tilos zsidónak munkát végezni vagy kereskedni. Ugyanakkor a smitá törvényére nem kötelezhetjük a nem-zsidó tulajdonost és ezért erre az esetre nem vonatkozik a ״maguktól termettek”-re vonatkozó rabbinikus tilalom. 2. A smitá törvénye vonatkozik a nem-zsidó tulajdonú területekre is, és ezért azt tilos zsidóknak művelniük, ugyanakkor a termés nem számít szentnek, és szabad vele kereskedni. 3. A smitá törvénye egyáltalán nem vonatkozik a nem-zsidó tulajdonú területekre, mivel Izrael földjének szentségét ma az alapján határozzuk meg, hogy mely részei vannak zsidó tulajdonban. így tehát a nem-zsidó földjét még egy zsidó is megművelheti, és természetesen kereskedhet az azon termett gyümölccsel. Az engedmény cionista támogatói Az ״eladás engedményét” elfogadó rabbik az utóbbi két véleményre hagyatkozva azt a megoldást terjesztették elő a zsidó földműveseknek, hogy földjeiket adják a hetedik évben nemzsidó tulajdonba, és a rajta termesztett gyümölcsöt, mintegy ״a nem-zsidó tulajdonos képviseletében”, vagy a vele kötött megállapodás fejében műveljék és értékesítsék. Ezek a rabbik elsősorban a cionizmus ideáljából azt tartották szem előtt, hogy a szentföldi zsidó letelepedés elősegítése érdékében célszerű megkönnyíteni a zsidó telepesek megélhetési lehetőségeit. A fenti érvekre hagyatkozva, és a szentföldi szegénységre és különleForrások: Talmud, Áuodá Záró 9b; Uo. 15b; Uo. Ros hásáná 9a; Széfer háchinuch Micva: 84, 114, 326-329; M/sne Tora A smitá (hetedik) és jovél (ötvenedik) év szabályai Bevezetés; Uo. 2:4-7.; Maimonidesz, More nöuuchim 3:39.; Keszef Misne, Misne Torá, A smitá (hetedik) és jovél (ötvenedik) év szabályai 4:29.; Sálot uőtsuuot háMábit 2:64.; Sálot uötsuuot háMáhárít Jore Déá 52..; Sábát háárec, Kuntrász áchron 1.; Torát háárec 6. fej.; 11
