Egység, 2006 (58-60. szám)

2006-01-01 / 58. szám

Egység 750״ éve nem született ilyen költő” Elhunyt a magyar származású Cvi Jáir, a modern héber költészet kiemelkedő alakja riába távozott. Bécsben újságot szerkesztett, a Stimme Israels-1, amelynek csaknem minden cikkét ő írta. 1952-ben az Egyesült Államokban telepedett le. Ettől kezdve Cvi Jáir néven jelentette meg műveit. Talán a pá­­lyakezdés valóban meghatározó debreceni éveinek a csa- Iádban ma is élő nosztalgiája is motiválta, hogy a költő unokája, Batsheva, a nagyszülők távozása után negyven­­egy évvel ״hazatért”, s férjével Oberländer Báruch rabbi­­val és gyermekeivel együtt Magyarországon rendezte be otthonát. Cvi Jáir élete második felében, lubavicsi chászid és a lubavicsi rebbe lelkes híve lett. Az alábbiakban egy magyar nyelven először megjelenő versét közöljük. A vers a Rebbéről szól, héberről a híres műfordító Gréda József fordította. A világegyetem szíve Lelke nem ismeri távolról sem a vétket, s így a gonosztevőn is megkönyörül. Magot vet-szór a szélbe, álló nap mások földjét mívelgeti -s lám szőlőskertje mégis százszorosát terem. Csűrjében nyoma sincsen fortélynak, cselfogásnak, s lásd, Isten áldásával hombárja megtelik. Csak a gyökér a gondja, az összesség, a közjó, fái száz ágát mégis lehúzza a gyümölcs. Mellékösvényeken jár, szerényen, idegenként, a világtartó oszlop mégis az ő műve. Cvi Jáir A világegyetemnek szívéből lépett ő ki, ezért oly rendületlen a lénye, s oly szilárd. Irdatlan szakadékok tátongtak már előtte, hát nem riaszthatják meg törpék félelmei. Száz meg száz bánat-csermely szíve medrébe ömlik az értelem völgyében: forrása örömének ezért nem apad el. Asztalát múlandóság árnyékában teríti, s szomszédja az enyészet: az örök élet titkát tőlük tanulta meg. Magános ő, páratlan, ezért vagyunk mindnyájan testvérei. 1915. március 20-án Budapesten született Steinmetz Cvi Méir (Herman) és 2005. szeptember 17-én New Yorkban hunyt el. Szombaton született és szombat bejövetele előtt tért meg az Örökkévalóhoz. Első verseskötete a Gsárim (Hidak) - melyet még Slomo néven jegyzett - Debrecen­­ben jelent meg 1942-ben. Ebben a kötetben találjuk A nemirovi gyűlés-címmel írt versét. A balladaszerű költe­­ményben a több tízezer életet elpusztító Chmelnyickij-féle vérengzés egyik legszörnyűbb helyszínének, Nemirov vá­­roskának mártírjait gyászolja a költő, de ugyanakkor félre­­érthetetlen utalás és megemlékezés is a néhány hónappal azelőtti (1941. augusztusában) történt Kamenyec-Podolszk környéki tömeggyilkosságokra. Cvi Jáir és a lubavicsi rebbe Munkássága az Amerikában töltött évtizedek folyamán teljesedett ki, ott vált kiforrott költővé. Áháron Mirsky pro­­fesszor, a héber irodalom tudós kutatója írta róla: 750״ éve nem született ilyen héber költő. Költeményei Dávid király zsoltárainak, Ibn Gábirolnak, a klasszikusoknak, és a chászid irodalomnak folytatásai.” (1980.) Az első világháború után jiddis és héber nyelven foly­­tatta tanulmányait. Több cikkét, tanulmányát közölte az akkori jó nevű Dos jidyse Blat. 1940-ben egy híres tálmid háchám (Talmud-tudós), reb Lipschitz, figyelmébe ajánlót­­ta Eisenberg Dórát, akit Debrecen legszebb hajadonjai kö­­zött emlegettek. A fiatalok megesküdtek. Bár költői munkássága elismeréseként a Magyar PEN Club 1947. március 28-án, a budapesti Fészek Klubban tartott ülésén ״egyhangú lelkesedéssel” tagjai sorába vá­­lasztotta, Ben Slomo 1948-ban családjával együtt Auszt­״Egy rabbinak jól kell ismernie a történelmet...” Portré Köves Slomóval a HVG-ben szerelem is. Több személyes dolog mellett, Lindner And­­rás a szerkesztő riporter a neológ rabbikkal kialakult el­­lenséges hangulatról is kérdezte az EM1H vezető rabbiját mire Köves úgy nyilatkozott, hogy az ellentétek távolról sem olyan élesek, még akkor is ha sok mindenben nem értenek egyet. Köves elismerte, hogy lehet hogy az ő hi­­bás fogalmazása is benne volt abban, az eldurvult levélvál­­tásban, ami a Népszabadság hasábjain jelent meg. ״A kezdeményezést nem imám alá. De nem is támadnám, mert a sokszínűség híve vagyok.” - nyilatkozta Köves Slomó az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség rabbija a HVG-nek a magyar zsidóság nemzeti kisebb­­ségé nyilvánításáról. Köves rabbival a HVG a népszerű portré rovatban készített egy bemutató interjút (2005/ 48. szám). A portréban szóba került még a magyar tör­­ténelem ismerésének fontossága, az antiszemitizmus és a 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom