Egység, 2005 (56-57. szám)
2005-04-01 / 56. szám
ték az EMIH-et, illetve ״sem az önmagát újnak tartó, sem a mögöttük álló másik irányzat vallási legitimitását nem ismerik el...”. Heisler András a Népszabadságban (2004. június 4.) tett nyilatkozatában azt is kifogásolja, hogy az EMIH ״azt a látszatott kelti, mintha a magyarországi zsidóság egészét képviselné a szervezet”. ״Az EMIH csak a saját tagjait képviseli - szögezi le Köves rabbi -, ezzel együtt nehéz kérdés ez a képviselet dolog. Attól függ ugyanis, hogy mit értük a zsidóság képviselete alatt. Ha az a zsidó emberek képviseletét jelenti, akkor nyilván sajnos egyik jelenlegi hitközségnek sincs joga az egész magyar zsidóságot képviselni, hiszen alig van 2- 3 ezer olyan ember, akik az összes hitközségnek együttvéve tagjai lennének. Ha azonban a zsidóság képviseletében teológiai, közéleti, társadalmi és erkölesi kérdésekre adott hiteles válaszokra gondolunk, akkor igenis hitelesnek tartóm magunkat a zsidó hagyomány véleményének autentikus képviseletére.” A Chábád és az EMIH rabbijainak nyitottságát és felkészültségét jellemzi az is, hogy Oberländer és Köves rabbik több mint tíz éve oktatnak Hébér jogot az ELTE jogi karán és a jövő szemesztertől a Semmelweis Egyetemen is indítanak egy kurzust. Az Oberländer rabbi által tartott érdekfeszítő előadássorozat évek óta nagy látogatottsággal bír - vélekedik Földi András, az ELTE Jogi Karának professzora. A Mazsihisz különben a fent említett nyilatkozat ellenére, miszerint ״a hagyómányokat nem populárisán, tömegrendezvényeken akarjuk bemutatni, mert ez Egység tották a kapcsolatot az akkori lubavicsi rebbével Josef Jitchak Schneersonnal, akinek tanításairól - például a magyar jesiva bóherekhez írt leveléből - az akkori Zsidó Újság is idézett nem egyszer (lásd Zsidó ismeretek tára, 7., 72-73. oldal). ״Oberländer rabbi, mivel magyar közösségben nőtt fel, az autentikus eredeti magyar minhág (szokás) ismerete óriási segítségünkre volt a Zsidó naptár és útmutató elkészítésében is, hiszén itt is külön hangsúlyt fektettünk az eredeti magyar minhág átadására. Ő, annak ellenére, hogy Brooklynban született, magyar Holokauszt túlélő szülők gyermekeként a Pápai Jesivában tanult, ahol ugyanaz a Grünwald József rabbi volt a mestere, mint aki az apjáé volt Pápán 1943-ban.” - meséli Köves Slomó rabbi. Konfliktusok vagy összefogás Az efféle vádak hallatán valóban nehéz eldönteni, hogy hangoztatóikat a statusquo irányzat hitelességért folytatott szinte harc vagy az irigykedésből jövő sértődöttség indítja meg. Hiszen míg az EMIH és a Chábád meghívására többször is hazánkba látogató Yonah Metzger Izrael Állam Főrabbija a Miniszterelnöknél tett látogatásakor kifejtette, hogy Oberländer és Köves nagy tudású rabbik, akiket - az ortodox hitközség rabbiján kívül - az egyetlen hiteles magyarországi forrásnak ismer el az Izraeli Rabbinátus, a Mazsihisz Rabbi-kara odáig elment, hogy a többek közt a Magyar Nemzetben (2004. július 10.) megjelent nyilatkozatukban ״félre vezető, marginális irányzatnak” nevezMagyar-e a chászid? A Chábádot a szép eredmények ellenére támadják azzal, hogy chászid létére nem magyar, és változtat a helyi hagyományokon és askenáz szokásokon. ״Nem tudom hitelesnek elfogadni ezt a vádat, hiszen például a Chábád által kiadott imakönyvek is direkt az askenáz rítust követik. Fontos hangsúlyozni azt a tényt, hogy Magyarországon már régesrégen egyaránt léteztek mind askenáz, mind szefárd (chászid) rítusú közösségek. Sőt, tény az, hogy a hagyományőrzőbb közösségek nagy része a szefárd rítust követte. A 19. század végén ez a megosztottság elsősorban még földrajzi tény volt, hiszen elsősorban Szabolcs megye, Kárpátalja és Máramaros környéke volt főleg chászid, a Dunántúl, pedig inkább askenáz. A két világháború között azonban már ez sem volt igaz, hiszen addigra a chászidok már mindenhol megtalálhatóak voltak.” - válaszolta kérdésünkre Oberländer rabbi. A Svájcban élő Schmelzer Hermann főrabbi elmondásából kiderül az is, hogy a két háború között már elkezdődött az a folyamat is, amiben majdnem az összes híresebb magyár jesiva fejei és tanítványai felvették a chászid hagyományokat, ilyen volt például Pápa, Makó, Nagykálló, Szentmihály, Galánta, Dunaszerdahely, Hunfalva, Tasnád. A háború után, pedig kifejezetten chászid jesivák működtek, például: Pakson Moskovics rabbi vezetésével, Soltvadkerten Pollák rabbi vezetésével, Budapesten Posen rabbival, Szombathelyen, pedig Grünwald rabbival. Nincs jobb példa a chászidizmus mély hatáséra a magyar ortodox zsidóságon belül, mint az a tény, hogy a mai budapesti ortodox hitközség rabbijai is strájmlis chászidok és szefárd rítus szerint imádkoznak, és még az áldott emlékű Fixier Herman bácsi az Autonóm Ortodox Hitközség több évtizedes elnöke is szefárd rítus szerint imádkozott. Pápa városa jó példája annak, hogy nemcsak chászidok, hanem még lubavicsi chászid is akadt már akkor a magyar zsidóságban. Ott volt Pápán Gestetner Ezriel rabbi, aki lubavicsi chászidnak vallotta magát és mélyreható ismeretei voltak a Chábád chászid filozófiából. Vagy itt van például a néhai Mojse Moskovics professzor z”l, aki mindig azt mesélte, hogy a háború előtt Tánját (a lubavicsi chászid filozófia alapkönyve) oktattak Kisvárdán a chászid imaházban, és közismert tény az is, hogy a Tánját 1943-ban kiadták Munkácson. Nem csoda, hiszen a híres magyar chászid rabbik mindig is sokat alapoztak tanításaikból a Tánjára, sőt a magyar rabbik folyamatosan tarIrányzatok egy asztalnál 7
