Egység, 2005 (56-57. szám)

2005-04-01 / 56. szám

Egység fel a hagyományokhoz. Nem egy neo­­lóg fó'rabbi igyekszik magánéletében ortodoxként élni, és nem egy főrabbi tanácskozik velem dróse (prédikáció) előkészítésekor, vagy más rabbinikus kérdésekben”. Ma már egyre több neológ rabbi nem a Rabbiképzó'-zsidó egyetemre, hanem külföldi ortodox jesivákba küldi fiait tanulni. Egységes-e az Egységes? Annak ellenére, hogy a Chábád és az EMIH rabbijai által végzett gyümölcsöző munka eredményét senki nem vonja kétségbe, mégis sokan úgy vélik, hogy az Egységes nevet választani nem igen illik akkor, amikor egy újabb hitközség alakulása, szerintük csak még jobban megosztja a zsidóságot. ״Megosztani csak azt lehet, ami van. - nyilatkozza Köves Slomó, az EMIH vezető rabbi­­ja - Az EMIH nem a már zsinagógába járó (zsidó identitását sokszor éppen a Chábád által felismerő) 100-200 zsi­­dónak, hanem a 100000-es nem val­­lásos zsidóságnak akar újabb alterna­­tívát adni. Az ״egységes”, azt kívánja kifejezni, hogy ebbe a hitközségbe min­­den zsidót szívesen látunk, mindenki egyenrangú tagja lehet szervezetünk­­nek vallásossági szintjétől függetlenül, de ugyanakkor nem a valláson való változtatással, hanem a vallás mély kincseinek nyitott bemutatásával akar­­juk megnyerni az emberek affinitását. Szerintünk a zsidóság egységét helyte­­len egy egypártrendszerszerű szerveze­­ti működésként elképzelni. Különösen ma, éppen attól lesz a magyar zsidóság virágzó, ha szorosan együttműködve több alternatívát kínáló szervezettség-Már csak azért sem lehet az ilyen­­fajta érveléseket elfogadni, mert ha hi­­szünk a Tóra isteni eredetében, a mi­­nimum az, hogy Istentől elvárjuk a jövő idők következményeinek ismeretét. - vélekedik Oberländer rabbi. - Nyilván­­való például, hogy a földrajzi távolság sem a technikai forradalom vívmánya. Egy egész talmudi traktátus (Eruvin) foglalkozik a távol lakó zsidók kérdésé­vei, a városhatár túllépésének kapcsán. Ugyanakkor a reform irányzatnak az a felfogása, hogy a Tóra törvényeit éppen az adott korhoz igazítva hagyta ránk Is­­ten, nem látva, hogy mit hozhat a jövő nyilvánvalóan nem elfogadható. Egy ér­­dekes példa erre a híres vita Jeruzsá­­lem és Cion említéséről a liturgiában. A XIX. században a reform irányzat cen­­zúrázta a hagyományos imakönyvet és többek közt kihúzta a Szentföldről és a Messiásról tett említéseket. Mondván, hogy ez a hazafi ellenes viselkedés anti­­szemitizmust gerjeszt. Ezért a Reform erősen cionista el­­lenes is volt. Schreiber Mózes, a híres pozsonyi rabbi levelezésében keményen bírálta (Likuté Tsuvot Chátám Szofér 84.) az ilyen érveléseket, hiszen magá­­tói érthető hogy a Szentföld szeretete és a Messiás eljövetele egy alappillére a zsidóságnak. (A reform csak akkor fo­­gadta el újra Izraelt, mikor 1948-ban az Államalapítás után az amerikai zsi­­dóság nagyon erősen cionista és Izrael párti lett.) Annak ellenére, hogy másfél év­­százada a neológ-kongresszusi zsidó­­ság éppen az asszimiláció jegyében született meg, ״érdekes megjegyezni - mondja Oberländer rabbi - hogy ma egy általános közeledést fedezünk a hitünkkel nehezen összeegyeztethető”, minden évben részt vesz a Chábád ál­­tál szervezett nyugati téri Chanuka ״tö­­megrendezvényen”. A látszólagos ellentétek ellenére la­­púnknak Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető-igazgatója azt nyilatkozta, hogy ״a Mazsihisz a többszínűségben látja a magyar zsidóság jövőjét.” II- letve ״minden héber tudásáért ő is Oberländer Batshevának (Oberländer rabbi feleségének) ad hálát.” Amúgy Metzger Főrabbi budapes­­ti látogatásakor az EMIH - Keren Or Imaház - Mazsihisz vezetésével is meg­­tisztelt megnyitóján - az egység és ősz­­szetartás fontosságáról beszélt, és Kő­­vés rabbi is úgy véli, hogy ״nem lehet konfliktus a vallási vezetők között, mert a valláshoz, hagyományhoz még vissza nem talált zsidók felkutatását és az ősz­­szefogást sokkal inkább a sokszínűség szolgálja, ami egyre növekedett az új szervezet létrejöttével.” Arra a vádra, hogy a Chábád ״tő­­megrendezvényeken” ismerteti meg a zsidóságot Oberländer rabbi úgy reagál, hogy ״természetesen ma egy rabbi nem ülhet egész nap a zsinagógában, hogy várja a hívek jelentkezését. Ha nem mutatjuk meg a zsidó hagyományokat a tömegeknek, akkor az asszimilálódott magyar zsidóság végleg eltűnik. Hála Is­­tennek, büszkén mondhatjuk, hogy nem egy mai Mazsihisz aktivista is ezeken a ״tömegrendezvényeken” ismerte fel először zsidó identitását. Hazai és külföldi irányzatok A magyarországi irányzatokról érdemes azt tudni, hogy míg a neológia - ami annak jegyében született, hogy ״ha a zsidók csatlakozni kívánnak a magyar nemzethez, alapvetően meg kell változ­­tatniuk vallásuk törvényeinek rendsze­­rét” (Jakov Katz: Végzetes szakadás) - és a hagyományokhoz két kézzel ra­­gaszkodó ortodoxia és statusquo, illetve a chászid irányzatok történelmi hagyó­­mányra tekinthetnek vissza hazánkban, a reform kifejezetten amerikai import. ״A vallási előírások értelmezésekor a reform zsidók szerint nem lehet figyel­­men kívül hagyni az adott kor körűimé­­nyeit. - írja a Népszabadság (2005. január 22.) a reformirányzatról szóló cikkében. - ״Szombaton például nem szállhatnak járműre. Ez a parancs azon­­ban olyankor született, amikor a zsidó­­ság elkülönítetten élt, és a zsinagógák gyalogszerrel is könnyen megközelíthető helyen épültek. Ma egészen más a hely­­zet.” Jellemző, hogy lelkiismeretünk megnyugtatása végett egy-egy párán­­csolat elhanyagolásakor a régi időkre hivatkozunk. 8 Az új belvárosi zsinagóga, a Keren Or imaház megnyitóján

Next

/
Oldalképek
Tartalom