Egység, 2004 (54-55. szám)
2004-07-01 / 54. szám
időkben, amikor mindannyiunkat elsősorban az önérdek vezérel - irányuljon akár kisszerű vagy nagy célokra a vezetőnek kell ébresztőt fújnia, neki kell felhívnia figyelmünket az élet valódi értékrendjére. A vezető számára a sürgősség érzete ugyanolyan fontos, mint a látomásosság. A vezetés manapság sajnálatos módon nélkülözi e sürgősségérzet diktálta minőséget. Sok vezetőnk remekül igazgatja a dolgokat, egyesek még ihletettek is; vannak vállalatvezetők, akik több ezer alkalmazottat irányítanak egyetlen cél felé, s vannak politikusok, akiknek szónoklatai emberek millióit ősztönzik arra, hogy támogassák őket. Amit ezek a vezetők nem biztosítanak, egyszerű: a lényeget, az életszemléletet. A valódi vezetésnek olyan perspektívát kell az emberek elé tárnia, amely értelmet ad életüknek; új irányt kell mutatnia s meg kell mutatnia, hogy minden egyes cselekedetük nélkülözhetetlen része a céltudatos egésznek. Nem elég, ha vezetőink termelékenységre és hatékonyságra tanítanak minket - ezek mellett ösztönözniük kell minket, hogy alkotó, értelmes módon változtassuk meg vagy tegyük jobbá a világot. S ez az, ami kiváltja az élet látomása kitöltésének kényszerítő, sürgető érzését. Az igazi vezető Mostanában, mikor oly sok ember szeretne vezető lenni, hogyan ismerhetjük fel az igazi vezetőt? Ahhoz, hogy e kérdésre választ adjunk, vissza kell mennünk egy lépést, s fel kell tennünk egy másik kérdést: mi az, amit a vezető valójában szeretne elérni? Az igazi vezetőnek nincs hőbb vágya, mint, hogy népébe önérzetet ültessen, hogy mint természetes joguk folytán vezetőket, a maguk lábára állítsa őket. Az igazi vezető nem a maga kiválóságával akar elkápráztatni minket, hanem ránk irányítja a reflektorokat, hogy más megvilágításban lássuk önmagunkat. Mózes ideális vezető volt. Az Exodusban olvashatjuk, hogy eredetileg pásztor volt - meglehetősen szerény kezdet egy olyan ember részéről, aki később az Örökkévalóval beszélgetett. Több ezer birkát terelgetett a mezőn. Egyszer észrevette, hogy egy hiányzik. Keresésére indult, s egy távoli csermelynél meg is találta. Megvárta, míg a bárány befejezi az ivást, aztán a vállára vette, s visszavitte a nyájhoz. Az Örökkévaló ezt végigszemlélve látta, hogy Mózes értelmes, együttérző, s önzetlenül odaadó ember, aki valóban méltó arra, hogy az Ő népét vezesse. Vezetés Az önzetlenség művészete Az igaz vezető céljának és szándékának föl kell emelnie az emberiség hitét, s igazsággal kell megtöltenie a világot. - Maimonidész (Királyok törvénye 4:10) Mindenkinek vezetőnek kell lennie.- A Rebbe ható a környezetünkben, aki vezetőnek nevezhető: a kormányzatban, az oktatásban, a művészetben. Ennek ellenére mindannyian a magunk bőrén érezzük az igazi vezetés hiányát. Valójában hová vezet minket ez a sok ember? És miért? Sok ember - oly sok csalárdsággal találkozva, s a hatalommal való visszaélésnek oly sok megnyilvánulását megtapasztalva - már nem bízik vezetőiben. A REBBE SZAVA Rabbi Menachem M. Schneerson Ennek ellenére, bármennyire cinikussá lettünk is, mindannyian elismerjük, hogy szükség van valakire, aki házunk táját rendben tartja. Mivel mindannyian elsősorban a saját életünkkel vagyunk elfoglalva, hajlamosak vagyunk az ország ügyeinek intézésére hivatalnokokat választani vagy kinevezni. De vajon egyszerű igazgató-e a vezető? Mi az, amit elvárhatunk vezetőinktől? És egyáltalán: miért van szükségünk vezetőkre? Vezetőkre igenis szükségünk van. Mindannyian úgy kezdjük életünket, hogy szükségünk van az iránymutatásra: még az igencsak koraérett gyermektől sem várható el, hogy bizonyos létfontosságú ügyekben döntést hozzon. Felnőtté, s immár önállóságra éretté válva, legtöbbünkre olyan súllyal nehezedik a megélhetés mindennapi terhe, hogy nem jut időnk és energiánk az élet átfogóbb tényezőivel foglalkozni. S amikor mégis, érzelmeink s a velünk született szubjektivitás behatárolja látóterünket, s korlátok közé szorítja mozgásunkat. Ahogy a bölesek írják: ״A rab nem bocsáthatja szabadon önmagát.” A vezetőnek új perspektívát kell feltárnia, arra kell ösztönöznie minket, hogy tágítsuk szűk látókörünket. Olyan Apósa, az előző Rebbe 1950-ben történt halála után, a Rebbe eleinte nem akart a lubavicsi mozgalom élére állni, mondván, hogy ennek a feladatnak az ellátásához ״különleges erő” kell. Egy évvel később, apósa halálának első évfordulóján végül elfogadta és hivatalosan vállalta a tisztséget. Az egyik ritka alkalom, amikor saját vezetői szerepéről beszélt, 1985- ben, nyolcvanharmadik születésnapjának megünneplésén volt. ״A szerénytelenség az emberi nem egyik legártalmasabb tulajdonsága - mondotta. - Ez minden helytelen magatartás forrása. Hogyan engedhető meg hát, hogy egyvalaki tiszteletére ma összejöjjenek az emberek?” Elmagyarázta, hogy ez az összejövetel nem egyetlen ember ünneplésére szolgál, hanem egy jóra és helyesre törekvő mozgaloméra. ״Kövétkezésképp nem lényeges, hogy ki vezeti a mozgalmat - a lényeg maga a mozgalom - folytatta. - A mozgalom sikere követői egységétől függ, attól az egységtől, amely áthidalja különbözőségüket. Ahhoz azonban, hogy a természetüktől fogva különböző embereket egyesítsük, szükség van egy vezetőre, aki az ügy szolgája, s akinek egyetlen szerepe, hogy tanítsa, ösztönözze és fenntartsa a mozgalom tevékenységét.” Miért kell vezető? Életünk egy bizonyos szakaszában mindannyian kapcsolatban vagyunk egy olyan emberrel - szülővel, tanárral, esetleg egy munkaadóval -, aki nagyban megváltoztatja élet- és világszemléletünket. Egy olyan emberrel, akinek vagy szilárd erkölcsi elvei, vagy magas erkölcsi elvárásai vannak, és igazán hisz valamiben. Egy olyan emberrel, aki ösztönzött és buzdított minket. Egy olyan emberrel, aki megtanított rá, hogyan tűzzünk ki célokát magunk elé, s aki belénk plántálta az elérésükhöz szükséges önbizalmat és lelkierőt. Az igazi vezető ilyen ember. Manapság számos olyan ember talál-2
