Egység, 2004 (54-55. szám)
2004-07-01 / 54. szám
kivezesse az Ő népét az egyiptomi fog- Ságból, Mózes így felelt: ״Ki vagyok én, hogy menjek Fáraóhoz?” Igen: ״Mózes alázatosabb volt, mint bárki, akit a föld színén élt.” Hogyan lehetünk vezetők Igaz, hogy nem mindenki lehet olyan vezető, mint Mózes, de mindenkinek - legyen bármilyen tanulatlan vagy szegény - van olyan ismerete, amelyből légbőlcsebbjeink és leggazdagabbjaink is tanulhatnak. Valamilyen módon mindenki képes a vezetésre, s a felelősség alól senki sem bújhat ki. Lehet, hogy valaki úgy gondolja, hogy ő nem ״született vezető”. De hát akkor mire teremtettünk? Mindegyikünknek vannak egyedi erősségeink és képességeink, nekünk kell eldöntenünk, hogy megosztjuk-e ezeket másokkai, vagy önző módon csak a magunk érdekében használjuk őket. A ma nemzedéknek annyira szüksége van az értelemre az iránymutatásra, s a lelki táplálékra, hogy mindannyiunknak vezetőként kell szolgálnunk. Bármit tanulunk is, bármi hat is ránk, meg kell osztanunk azt a többiekkel. Nem szabad az időt tűnődésre fecsérelni, ha birtokában vagyunk valaminek, aminek révén embertársunkon segíteni tudunk. Mikor fuldoklik valaki, nem iratkozunk be egy elsősegély tanfolyamra, hanem beugrunk érte a vízbe, és megmentjük az életét. Nézzünk körül tehát, melyek életünknek azok a területei, ahol az emberek vezetőként tekintenek ránk: a családban, az iskolában, a munkában vagy a játékban. Vezető vezetőt teremt, az másikat s így tovább a végtelenségig, mígnem a valamikor még áthatolhatatlan sötétség ragyogó fénybe nem fordul. * 1950-ben, a lubavicsi mozgalom összegyűlt vezetőihez intézett első beszédében a Rebbe magáról a vezetés fogalmáról beszélt. - Hitünk megköveteli, hogy mindenki önszántából jót cselekedjék, s ne hagyatkozzon Rebbéjére. Ne ringassátok magatokát abba az illúzióba, hogy majd én vezetlek benneteket, s hogy nektek csupán énekelnetek kell s L’chaim-ot köszönteni egymásra. Mindannyiatoknak megvan a magatok terme, a magatok külön csatája. En senkitől sem tagadom meg a segítséget, de semmi, még maga az ég sem helyettesíthetí a személyes felelősséget. A New Yorkban nemrég megjelent best-seller alapján, amely a Rebbe beszédeinek válogatását tártálmázzá: Simon Jacobson, Toward a Meaningful Life, William Morrow and Company, 294 oldal. Egység kell lennie, hogy élvezzük a demokrácia minden előnyét, s emellett egy látomásós vezető jótéteményeit. Az igazi vezető nem keres híveket: meg akar tanítani másokat, hogy milyen vezetők legyenek. Nem irányítani akar, hanem az igazságot akarja. Nem erőlteti rá a vezetését másokra, s nem csórbítja senki tekintélyét. Szeretetre ösztönöz, s nem erőszakoskodásra. A babérok osztogatásakor láthatatlanná válik, de ha segítségre van szükség, ő érkezik elsőnek és félelemből sose hátrál meg. Annyira szívén viseli a mi jólétünket, hogy amikor hozzá fordulunk iránymutatásért, olyan érzés fog el minket, mintha első ízben állnák szemtől szembe önmagunkkal. Egy köztiszteletben álló rabbi, miután napokon át fogadta a hozzá tanácsért folyamodókat, váratlanul bezárta ajtaját. A háza előtt várakozó több száz ember úgy gondolta, kimérült és pihenésre van szüksége. Ekkor azonban láthatólag feldúltan, kisírt szemekkel megjelent a rabbi titkára. Ennek láttán többen is odamentek hallgatózni a rabbi ajtajához, s hallották, hogy zokog és imádkozik, kétségbeesetten hadarja a Zsoltárok verseit. Nagyon aggódni kezdtek érte. Két nap elteltével a rabbi megint fogadott látogatókat. Végül fölfedte kétségbeesése okát. - Mikor valaki tanácsért jön hozzám - magyarázta -, feltárja előttem lelke betegségeit. Ahhoz, hogy segíteni tudjak, át kell éreznem a problémáját, fel kell idéznem magamban ugyanazt a gyengeséget, aztán mindent meg kell tennem, hogy helyrehozzam azt. Két napja eljött hozzám valaki egy problémával. Elborzadva hallottam, milyen mélységekbe zuhant. Bármilyen elszántan próbálkoztam is, nem tudtam magamban felidézni azt az érzést, ami miatt eljött hozzám. Ez az ember azonban tanácsot kért tőlem, és én tudtam, hogy kell lennie valaminek bennem, bármilyen parányi részecskének is, amelynek révén kapcsolódni tudok a helyzetéhez. Végül rádöbbentem, hogy valamilyen formával, túl a lélek tudatos tartományán, mélyen beágyazódva, bennem is meg kell lennie ennek a lelki fogyatékosságnak. A gondolat rettenetesen megrázott, s arra indított, hogy tanúsítsak bűnbánatot és térjek vissza lelkem mélységeiből az Örökkévalóhoz. Az igazi vezetőt az alázat jellemzi. Mikor az Örökkévaló Mózest választotta, hogy Mózes, akit a történtek idején senki sem látott, könnyen gondolhatta volna: Miért törődjek én egyetlen báránnyal, mikor több ezerre rúg a számuk? Világi társadalmunkban hajlamosak vagyunk úgy vélekedni, hogy a vezető az az ember, akinek jó kapcsolatai vannak, aki erős, karizmatikus és gazdag ember. Vezetőinket aszerint ítéljük meg, hogy mivel rendelkeznek. Az igazi vezetőket azonban annak alapján kell megítélnünk, amivel nem rendelkeznek, ami nincs meg bennük: hivalkodás, dölyf, önzés. Az igazi vezető saját munkáját egy magasabb cél érdekében végzett önzetlen szolgálatnak tekinti. Ahogy a bölcsek mondják: ״A vezetés nem hatalom és uralom, hanem szolgálat.” Ez nem jelenti azt, hogy a vezető gyönge: a magánál nagyobb cél iránti elkötelezettségből nagy erőt merít. Minden nemzedéknek megvan a maga Mózese, egy olyan vezető, aki feltétlen bizalmat gerjeszt az emberekben, aki testestől-lelkestől egyedülálló szerepe betöltésének szenteli magát. Megérti és elismeri azt a szerepet, amit az egyes ember játszik e világ tökéletesítésében, s ennek megfelelően irányít. Fölülemelkedik mindenfajta egyéni szemléleten, hogy átfogó képet lásson, hogy lássa, miként illeszkednek az egyes emberek és dolgok a mai világ teljes szövedékébe. Az igazi vezető megmutatja nekünk, hogy a világ valóban tart valamerre, s hogy mozgását mi irányítjuk. Megmutatja nekünk, hogy nem kell magunkat a személyes előítéletek vagy a politikai széljárás szeszélyeire bíznunk. Megmutatja nekünk, hogy nem vagyunk sem a történelem, sem a természet szolgálói, hanem mi vagyunk a történelem és a térmészet. Megmutatja nekünk, hogy meg tudunk szabadulni a háború, a gyűlölet és a tudatlanság világától, el tudjuk törölni a fajokat elválasztó, s a szegényeket és a gazdagokat elválasztó határokat. Évszázadokkal ezelőtt királyok és királynők uralták a világot, ma azonban már messzire eltávolodtunk az abszolutisztikus vezetés puszta fogalmától is. S csakugyan: a vezetés fogalma ellentmondani látszik demokratikus hagyományainknak, amelyek arra tanítanak minket, hogy ne rendeljük alá életünket más embereknek. Ám nem köthetjük magunkát ennyire a betűkhöz. Ha a demokrácia eszményeit túlzásba visszük, ha a nép a törvényhozás legkisebb témájában is népszavazást követel, a társadalom működésképtelenné válik. így tehát jelenlegi politikai berendezkedésünk egy gyakorlatias és elfogadható kompromisszum, amely lehetővé teszi az egyéneknek, hogy vezetőket válasszanak, de amely vezetők felelősséggel tartoznak a társadalomnak. A legfőbb célnak annak 3
