Egység, 2003 (51-52. szám)

2003-07-01 / 52. szám

tozásait, szembenéztünk száza­­dunk kihívásaival és katasztró­­fáival, s most ismét az egyen­­súly követelménye int felénk. A változó realitás, amelyben élünk, megingatja vonatkozta­­tási rendszerünket, nyugtalan­­ságot és feszélyezettségérzetet kelt. Olyan világban élünk, ame­­lyet az anyagiasság és a lelkiség kettőse ural. Legtöbbünk egyik vagy másik világban él, s kép­­télén - vagy nem meri - áthi­­dalni a két részt elválasztó sza­­kadékot. Ha valaki elsősorban az anyagiak világában él, eset­­leg túl sokat követelőnek vagy merevnek véli a lelkiek világát. Ha valaki elsősorban a lelkiség világában él, esetleg túlságosan önérdekűnek vagy gyökértelen­­nek véli az anyagiak világát. Mindkét magatartásforma ugyannak a pszichológiai hiá­­nyosságnak a következménye: azé a hité, hogy az Örökkéva­­ló és a világegyetem nem létez­­hét együtt. E hiányosság talaján bonta­­kozott ki az előző évszázadok két szélsőséges álláspontja: az ateista materializmus és a val­­lási dogmatizmus. Mi most abban a kényelmes helyzetben vagyunk, hogy visszapillantva fel tudjuk ismer­­ni ezeknek a kategorizálások­­nak a hibáit. Manapság egyetlen valódi kihívással nézünk szembe: az anyag és a szellem erőinek egyesítésével. Ez a test és a bennünk lakozó lélek kettőssé­­gének elismerését jelenti, s hogy összhangot teremtsünk anyagi és lelki késztetéseink között. A mi egyedülálló nemzedé­­künk előtt egyedülálló kihívás áll: megtalálni azt a nyelvet, amely képes a lélek mélyebb rétegeihez szólni, azt a nem konvencionális nyelvet, amely­­nek révén kezelni tudjuk a nem konvencionális problémákat, s az örök lelki igazságokat alkal­­mazni tudjuk a mai életre. (folytatása a következő számban) A New Yorkban megjelent best-seller alapján, amely a Rebbe beszédeinek válogatását tartalmazza: Simon Jacob­­son, Toward a Meaningful Life, William Morrow and Company. A mezei hadak imája Mesélik, hogy egyszer egy chászid Jóm Kipur előtt, egy távoli városból azért utazott Mezibusba, hogy a szent napot Báál-Sém-Towal töltse. Úgy indult el, hogy időbe odaérjen, és a Jóm Kipur előtti nap reggelén már csak néhány versztányi­­ra volt úticéljától. Hála Isten - örvendezett magába - már majd­­nem megérkeztem. Van még időm, pihenek egyet, közben imádkozom, és ezalatt a ló is legel egy kicsit. Ima után elálmosodott, s miután úgy gondolta, ha pihen egy kicsit, még akkor is oda­­ér délidőre - ledőlt a szekér aljába, s azonnal el is nyomta az álom. Mire felébredt, döbbenten ta­­pasztalta, hogy már majdnem bejött az ünnep, a Szombatok Szombatja, a szent nap. Kegyetlen félelem fogta el, nem tudta, mitévő legyen. Azért vállalt minden fáradtságot, hogy a Jóm Kipurt Báál-Sém-Tov közelébe tölthesse el - most pe­­dig egyedül, a szabad ég alatt kell ünnepelnie. Másnap este, a Jóm Kipur kimenetele után vil­­lámgyorsan Mezibusba hajtott. Amint Báál-Sém- Tov színe elé került, az széles mosollyal fogadta őt.- Tudd meg, nem volt hiábavaló, ami veled történt. Rád hárult ezúttal a feladat: ״felemelni” és az ég trónusa elé vinni a ״mezei hadak” imá­­ját - vagyis azoknak az egyedülálló zsidóknak az imáját, akik tanyákon, Isten háta mögötti kis fal­­vakban élnek, nem-zsidók között, és még temp­­lomuk sincs, sőt még egy minjent sem tudnak összehozni, hogy együtt imádkozhassanak. Ezért kényszerítettek téged az égből arra, hogy a Jóm Kipurt a mezőn töltsd. A mai világban mikor sajnos a világ ezernyi pontján megszámolhatatlanul sok a ״mezei zsidó” mindannyiunk feladata, hogy, ha egy kicsit is is­­merjük a Jóm Kipur-i imákat, akkor az ünnepet a ״mezőn” töltsük el ezeket az embereket segít­­ve. Még egy olyan nagyvárosban is, mint Buda­­pest elkelhet az ilyesfajta segítség. Ezt teszi töb­­bek közt egyesületünk immáron közel tizenöt éve. És teheti ezt bárki, aki be szeretne kapcsolódni ebbe a munkába, tudásával, tehetségével, vagy akár anyagi segítségével, mert bizony az is szűk­­séges ahhoz, hogy könyveket, újságot adjunk ki, hogy iskolát, szabadegyetemet tartsunk fel. A sok tízezer embert elérő munkánkat nem tudtuk volna, és sohase tudnánk csupán saját ma­­gunkra hagyatkozva végezni. Eddigi eredményeinket az Önök, a Ti segítsé­­getekkel értük el. A jövő eredményeire is az Önök, a Ti támogatásotok lehet a garancia. Oberländer Báruch Ezúton is köszönetét mondunk mindazoknak, akik adományaikkal támogattak bennünket. Néhányan azok közül, akik nagyobb összeggel segítették munkánkat: 200 000 Ft 200 000 Ft 100 000 Ft 50 000 Ft Friedman Sándor Csurgai Péter Bojár Adám Bodnár Dániel zat kezdett megfordulni. Az emberek lassanként felismerték, hogy az előző két évszázad tech­­nikai, politikai és kulturális ered­­ményei aligha jelentenek meg­­oldást az emberiség problémái­­ra. A két világháború utáni meg­­bolydulásban sokan kétségbe vonták, hogy az emberiség által választott út valóban a boldog­­sághoz vezet. Az anyagiasság, amit egészen addig a lét betel­­jesítése eszközének tartottak, hirtelen nagyon üresnek látszott. A század előrehaladtával kör­­nyezetünk mindinkább elvesztet­­te ismerős arculatát. Az előző nemzedékek világosan megraj­­zolt magatartásmintákat követ­­tek, most viszont semmi sem tűnt biztosnak többé. Úgy rém­­lett, hogy a modern élet minden területe - gazdaság, politika, tudomány, orvoslás - képlékeny állapotba került. Az információ­­robbanás óta még több a váltó­­zás, s ez korábbi magatartásunk állandó felülvizsgálatát eredmé­­nyezi. Az évszázadok során csupán egy valami nem változott: maga az emberiség, s hogy még min­­dig keressük az értelmet és a célt. Ahogy azonban a XX. szá­­zad a végéhez közeledett, úgy erősödött bennünk a bizonyos­­ság, hogy többé nem számítha­­tunk külső segítségre - magunk­­ban kell keresnünk azt. Hiába értünk el az anyagi ja­­vak terén soha nem tapasztalt jólétet, lelkünk mélyén mégis nyugtalanok vagyunk. Merre tartunk? Mire tanítsuk gyerme­­keinket? Mivé válik az ismerni vélt világ? Ne érezze magát egyedül, aki ilyesmiken töpreng, mivel milliók éreznek ugyanígy. Miért vagyunk ilyen nyugta­­lanok? Mert egyre nyilvánvalób­­bá válik, hogy nincs az az anya­­gi kényelem, amely igazán kielé­­gítene minket, hogy nincs olyan érvelés, amely igazán választ adna az élet értelmét firtató kér­­déseinkre, s hogy a technika leg­­nagyobb felfedezései sem képe­­sek lelkűnknek vigaszt nyújtani. Ez a felismerés szerte a világon hatalmas űrt teremtett férfiak­­ban és nőkben egyaránt. Vala­­hányszor kibillen életünk ellen­­tétes erőinek egyensúlya, mé­­lyen fekvő belső feszültség tör felszínre. Megéltük a külvilág óriási vál­3

Next

/
Oldalképek
Tartalom