Egység, 2003 (51-52. szám)

2003-07-01 / 52. szám

tozásait, szembenéztünk századunk kihívásaival és katasztrófáival, s most ismét az egyensúly követelménye int felénk.

A változó realitás, amelyben élünk, megingatja vonatkoztatási rendszerünket, nyugtalanságot és feszélyezettségérzetet kelt.

Olyan világban élünk, amelyet az anyagiasság és a lelkiség kettőse ural. Legtöbbünk egyik vagy másik világban él, s képtélén - vagy nem meri - áthidalni a két részt elválasztó szakadékot. Ha valaki elsősorban az anyagiak világában él, esetleg túl sokat követelőnek vagy merevnek véli a lelkiek világát. Ha valaki elsősorban a lelkiség világában él, esetleg túlságosan önérdekűnek vagy gyökértelennek véli az anyagiak világát. Mindkét magatartásforma ugyannak a pszichológiai hiányosságnak a következménye: azé a hité, hogy az Örökkévaló és a világegyetem nem létezhét együtt.

E hiányosság talaján bontakozott ki az előző évszázadok két szélsőséges álláspontja: az ateista materializmus és a vallási dogmatizmus.

Mi most abban a kényelmes helyzetben vagyunk, hogy visszapillantva fel tudjuk ismerni ezeknek a kategorizálásoknak a hibáit.

Manapság egyetlen valódi kihívással nézünk szembe: az anyag és a szellem erőinek egyesítésével. Ez a test és a bennünk lakozó lélek kettősségének elismerését jelenti, s hogy összhangot teremtsünk anyagi és lelki késztetéseink között.

A mi egyedülálló nemzedékünk előtt egyedülálló kihívás áll: megtalálni azt a nyelvet, amely képes a lélek mélyebb rétegeihez szólni, azt a nem konvencionális nyelvet, amelynek révén kezelni tudjuk a nem konvencionális problémákat, s az örök lelki igazságokat alkalmazni tudjuk a mai életre.

(folytatása a következő számban)

A New Yorkban megjelent best-seller alapján, amely a Rebbe beszédeinek válogatását tartalmazza: Simon Jacobson, Toward a Meaningful Life, William Morrow and Company.

A mezei hadak imája

Mesélik, hogy egyszer egy chászid Jóm Kipur előtt, egy távoli városból azért utazott Mezibusba, hogy a szent napot Báál-Sém-Towal töltse. Úgy indult el, hogy időbe odaérjen, és a Jóm Kipur előtti nap reggelén már csak néhány versztányira volt úticéljától.

Hála Isten - örvendezett magába - már majdnem megérkeztem. Van még időm, pihenek egyet, közben imádkozom, és ezalatt a ló is legel egy kicsit. Ima után elálmosodott, s miután úgy gondolta, ha pihen egy kicsit, még akkor is odaér délidőre - ledőlt a szekér aljába, s azonnal el is nyomta az álom. Mire felébredt, döbbenten tapasztalta, hogy már majdnem bejött az ünnep, a Szombatok Szombatja, a szent nap. Kegyetlen félelem fogta el, nem tudta, mitévő legyen. Azért vállalt minden fáradtságot, hogy a Jóm Kipurt Báál-Sém-Tov közelébe tölthesse el - most pedig egyedül, a szabad ég alatt kell ünnepelnie.

Másnap este, a Jóm Kipur kimenetele után villámgyorsan Mezibusba hajtott. Amint Báál-Sém- Tov színe elé került, az széles mosollyal fogadta őt.- Tudd meg, nem volt hiábavaló, ami veled történt. Rád hárult ezúttal a feladat: ״felemelni” és az ég trónusa elé vinni a ״mezei hadak” imáját - vagyis azoknak az egyedülálló zsidóknak az imáját, akik tanyákon, Isten háta mögötti kis falvakban élnek, nem-zsidók között, és még templomuk sincs, sőt még egy minjent sem tudnak összehozni, hogy együtt imádkozhassanak. Ezért kényszerítettek téged az égből arra, hogy a Jóm Kipurt a mezőn töltsd.

A mai világban mikor sajnos a világ ezernyi pontján megszámolhatatlanul sok a ״mezei zsidó” mindannyiunk feladata, hogy, ha egy kicsit is ismerjük a Jóm Kipur-i imákat, akkor az ünnepet a ״mezőn” töltsük el ezeket az embereket segítve. Még egy olyan nagyvárosban is, mint Budapest elkelhet az ilyesfajta segítség. Ezt teszi többek közt egyesületünk immáron közel tizenöt éve. És teheti ezt bárki, aki be szeretne kapcsolódni ebbe a munkába, tudásával, tehetségével, vagy akár anyagi segítségével, mert bizony az is szűkséges ahhoz, hogy könyveket, újságot adjunk ki, hogy iskolát, szabadegyetemet tartsunk fel.

A sok tízezer embert elérő munkánkat nem tudtuk volna, és sohase tudnánk csupán saját magunkra hagyatkozva végezni.

Eddigi eredményeinket az Önök, a Ti segítségetekkel értük el. A jövő eredményeire is az Önök, a Ti támogatásotok lehet a garancia.

Oberländer Báruch

Ezúton is köszönetét mondunk mindazoknak, akik adományaikkal támogattak bennünket. Néhányan azok közül, akik nagyobb összeggel segítették munkánkat:

200 000 Ft 200 000 Ft 100 000 Ft 50 000 Ft

Friedman Sándor Csurgai Péter Bojár Adám Bodnár Dániel

zat kezdett megfordulni. Az emberek lassanként felismerték, hogy az előző két évszázad technikai, politikai és kulturális eredményei aligha jelentenek megoldást az emberiség problémáira. A két világháború utáni megbolydulásban sokan kétségbe vonták, hogy az emberiség által választott út valóban a boldogsághoz vezet. Az anyagiasság, amit egészen addig a lét beteljesítése eszközének tartottak, hirtelen nagyon üresnek látszott.

A század előrehaladtával környezetünk mindinkább elvesztette ismerős arculatát. Az előző nemzedékek világosan megrajzolt magatartásmintákat követtek, most viszont semmi sem tűnt biztosnak többé. Úgy rémlett, hogy a modern élet minden területe - gazdaság, politika, tudomány, orvoslás - képlékeny állapotba került. Az információrobbanás óta még több a váltózás, s ez korábbi magatartásunk állandó felülvizsgálatát eredményezi.

Az évszázadok során csupán egy valami nem változott: maga az emberiség, s hogy még mindig keressük az értelmet és a célt. Ahogy azonban a XX. század a végéhez közeledett, úgy erősödött bennünk a bizonyosság, hogy többé nem számíthatunk külső segítségre - magunkban kell keresnünk azt.

Hiába értünk el az anyagi javak terén soha nem tapasztalt jólétet, lelkünk mélyén mégis nyugtalanok vagyunk. Merre tartunk? Mire tanítsuk gyermekeinket? Mivé válik az ismerni vélt világ? Ne érezze magát egyedül, aki ilyesmiken töpreng, mivel milliók éreznek ugyanígy.

Miért vagyunk ilyen nyugtalanok? Mert egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy nincs az az anyagi kényelem, amely igazán kielégítene minket, hogy nincs olyan érvelés, amely igazán választ adna az élet értelmét firtató kérdéseinkre, s hogy a technika legnagyobb felfedezései sem képesek lelkűnknek vigaszt nyújtani. Ez a felismerés szerte a világon hatalmas űrt teremtett férfiakban és nőkben egyaránt. Valahányszor kibillen életünk ellentétes erőinek egyensúlya, mélyen fekvő belső feszültség tör felszínre.

Megéltük a külvilág óriási vál3