Egység, 2003 (51-52. szám)
2003-07-01 / 52. szám
mi lehet, kedvenc ״számaim” egyikét kérem: ״Od-avinu-cháj!” Teljes szívből, végre felszabadultan zengem én is, hogy ״él a Teremtől”, és összeölelkezve, a padra felugorva, táncolva, hogy Izrael népe él: ״Am-Iszrael-cháj!” Találka a Teremtővel böző saláták erősítik gyakorlatban a tételt, ami szerint az ״élet igenlése a teremtés, a Teremtő dicsérete.” Megjön Oberländer rabbi, s érkéztével úgy érzem, teljessé válik az este. Milyen szép, lenyűgöző munkát végzett néhány év alatt. Nem véletlen, hogy sokak szemében az ő személye a védjegye a lubavicsiak Magyarországi sikerének. Tiszteletreméltó megjelenése mellett olyan közvetlen és kedves embér, hogy az ember úgy érzi nagyón régóta ismeri. Emlékszem, hogy aggódtam, amikor először indult kis csapattal a Nyugati téren Chanukát ünnepelni, vagy a Diákszigeten ״Zsidó sátrat” állított - s lám, neki volt igaza. Iszogatunk, énekelünk, a ritmust tapsoljuk, sőt ütjük is az asztal lapján, a szemek csillognak, az arcok mosolygósak. De nem kocsmai tivornya ez, mert a szellemi töltet más. A zsidó Nagyünnepekre való felkészülés nyitánya, a Bűnbánó imák kezdete ez. A pádon táncolva: ״Izrael népe él” A dalok között hol Oberländer, hol Köves rabbi mond egy-egy bölcs gondolatot. Lám, milyen egységben az értelem szava és az érzékletes dal! Súgva kérdem Slómót, van-e előírt rendje az éneknek, s miután biztat, hogy bártöbbiek, lubavicsi chaszidok. Mint mindig, most is lenyűgöz a látványuk. Ha szabad profán hasonlattal élnem, azt Szombat este egy titkos ösvényen... Szombat éjszaka Budapest utcáin többnyíre vidám kompániák őgyelegnek, egyik szórakozóhelyről a másikra. Kevésfényű, néptelen mellékútvonal is akad bőven, ilyen a hetedik kerületi Vasvári Pál utca. Mint egy titkos találkára, úgy igyekszem az egyik ház felé, dobogó szívvel, kicsit nyugtalanul. Zsebemben két kicsi sapka is lapul, egy barátomat is megpróbáliam idecsalni magammai, gondoltam ne a kipán múljon, de ő végül inkább ott maradt egy zenés-zajosfüstös szórakozóhelyen. Itt bent a Pesti Jesivában - mert hová máshová jöttem volna? - még csak egy bácsi ül az asztalnál, imakönyv fölé hajolva. Rég voltam itt, de minden olyan ismerős. Két ujjammal a mezüzét, majd ajkaimat illetem. Szinte egyedül vagyok még, kicsit tanácstalanul, merengve állok az ajtóban. Aztán észbe kapok: ״netilat jádájim”! Balkezes vagyok ezért kicsit ügyetlenkedem, melyik is a melyik kezem, amelyikkel először öntöm a vizet?”, de megcsinálom a rituális öblítést. Leülök az egyik pad legszélére. Még korán van. Belelapozok egy imakönyvbe. Próbálok kisilabizálni legalább egykét szót, sok-sok kudarc ér, de jóleső, mikor egyszer csak megtalálom: ״Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech Háolám”... Napóleon testőrsége Két fiatalember toppan be, fehér ingben, kalapban, szakállasán. A vidám és dinamikus bócherek megszólítanak. Ok New Yorkból vannak. És jönnek a sugallják megjelenésükkel, mint Napóleon legendás testőrsége, a Gárda, mely inkább meghal, de meg nem adja magát. Csakhogy a chaszidok nem földi hatalmat, hanem a Világ Királyát -Melech Háolám - áldassék a neve! (Báruch Hásém) az Ő szellemét védik, szolgálják. Végre jön régi ismerős is, nem más, mint az ifjú kora ellenére is karizmatikus rabbi: Köves Slomó. Milyen büszke vagyok pár évvel ezelőtti közös fotónkra, ami a Diákszigeten készült. Én éppen tfilint rakok, Slomó segít. A kép megjelent az akkori Új Életben. Bár öltözékem - sötét zakó alatt kockás ing - jelzi, hogy inkább a ״levelező tagozathoz” tartozom, a barátságos mosolyú ifjú rabbi maga mellé invitái. Bűnbánó imák vidáman A teremben egyre többen vagyunk, s bár az éjjeli összejövetel célja a Szlichot - a bűnbánó imák első napi elmondása, a hangulat inkább a chászidokra jellemzően vidám. Az asztalon szíverősítő és lelkét vidámító italok palackjai, s hiába nem vagyok amúgy alkoholfogyasztó, most jólesik egy-két kortyocskával rásegíteni a kedély fokozására. Kosárban kicsi barcheszek, tálkákban különסב ד״ תוחילס םויל ןושאר םוגרתב ירגנוה שדח SZLICHOTA BŰNBÁNÓ IMÁK Az első nap Új magyar fordítás CHÁBÁD LUBAV1CS ZSIDÓ NEVELÉSI ÉS OKTATÁSI EGYESÜLET BUDAPEST, 2003 4
