Egység, 2003 (51-52. szám)
2003-03-01 / 51. szám
״Dedi hány hónapja nem voltunk már otthon?” A Pilisi Hétvége résztvevőinek élménybeszámolóiból magyaráz, még enni is el-elfelejt. Szombat reggel aztán mindenki kábult egy kicsit a hosszúra nyúlt éjszaka után. Az előadásokon azonban mindenkit felráz a rabbik töretlen lelkesedése és energiája. Sajnos sosem fogom megtudni, hogy miről kérdezték a rebecent a hallgatók, mert ebben az időben, abban a felejthetetlen élményben volt részem, hogy kipás ovisokkal, kisiskolásokkal, és bóherekkel bowlingozhattam a dobogókői bárban. Ha valaki tíz évvel ezelőtt ilyesmit mondd nekem, azt mondóm lehetetlen... Vasárnap reggel volt a számomra legizgalmasabb előadás, a zsidó messiásról. Az előadást hallgatva hirtelen az jutott az eszembe, hogy mennyire örülök, hogy zsidó vagyok. Ültem az előtér kanapéján, és a folyosót bámultam. A vakító reggeli fényben élesen kirajzolódott két sötét öltönyös, kalapos bóher sziluettje. Sosem felejtem el, köszönöm. Donáth Anna Sok barátot szereztem A Pilisi Hétvégén a tanulás élményén és örömén kívül ott volt a közös együttlét, közös beszélgetés, evés-ivás, imádkozás és persze a viccelődés, jókedv. Elmondhatom, hogy nagyon jól éreztem magam és sok barátot, ismerőst szereztem. Mindenki nagyon kedves és barátságos volt. Tipold István Szuper hangulat Nagyon jól éreztük magunkat. Szuper hangulat és sok tudnivaló várt minket. Ha lehetőségünk lesz, legközelebb is elmegyünk. Köszönjük a támogatóknak és a szervezőknek. Gálfi György Nem tudtam... Nem tudtam, hogy Adámtól Noéig mindenki vegetáriánus volt... Nem tudtam, hogy Újhold idején az ókori Izraelben ezrek, talán tízezrek hogy észre sem vettük, rohantak a percek, az órák. Aki kérdezett választ kapott és iránymutató elveket, családról, zsidóságról, társadalomról és mindezek egymásra hatásáról. S mivel nem csak a szellem tápiáiékáról gondoskodtak a szervezők, hanem nagyon is odafigyeltek a test igényeire ezért az ellátásunk is csodálatos volt. Köszönöm: Friedmann Éva A Sábát micváit ״dalolva”... Az első perctől kezdve - bár az arcok egy része ismeretlen volt, mégis úgy tűnt, csupa ismerős vesz körül, köszönhetően annak, hogy ugyanabból a célból jöttünk össze. Itt minden lehetőség megvan arra, hogy a Sábát micváit ״dalolva” betartva érezzünk rá arra, hogy minden ״szabály” és hagyomány azt szolgálja, hogy testben és lélekben, a Tóra széllémében teljesebb, boldogabb, igazabb embernek érezzük magunkat. Ami számomra fontos értéke volt ezeknek az előadásoknak, hogy valamennyin lehetőség volt kérdéseket feltenni. Az interaktivitás még izgalmasabbá tette a témákról kapott tanításokat. Kárpát Tamás Örülök, hogy zsidó vagyok Remélem, elnézitek nekem, hogy amikor a Pilisi Szemináriumról írok, nem az előadásokat emelem ki. Biztosan tudom, hogy egy ״sima” ZsTsZ előadáson is ugyanilyen magas színvonalú, izgalmas előadást hallottam volna, és hogy a nálam hozzáértőbb társaim érdemben tudnak majd erről írni. Ami a Pilisi Szemináriumot különlegessé tétte, az a hangulat volt. A gyönyörű szombatfogadásról, a különleges hangulatról, amit abban a sivár teremben megteremtettetek. Ahogyan Oberlander Báruch rabbi szeretettel segít eligazodni az imakönyvben. A szombati vacsora izgalmairól. Ahogyan a velem szemben ülő bóher (Jehuda) csillogó szemmel, lelkesen. Zsidóság felső fokon Mióta keresem már (az elmúlt tíz évben mióta zsidósággal foglalkozom) az eredeti forrásokat, a Maimonidészt, a gemárát és kabbalát. Nagymeglepetés volt számomra az a textkönyv, amiből a tanulás folyt ezekkel az anyagokkal teli. Nem kis munka lehetet vele... A magas színvonal ellenére a kézdokkéi sem éreztették tudatlanságukat, én legalábbis úgy vettem észre az állandó kérdés feltevés által elérték az előadók, hogy senki ne vessze el a fonalat... Köszönöm ezt a fantasztikus hétvégét, amelyen életemben először éreztem, hogy valóban felső fokon tanulom a zsidóságot. S. D. Angyalok szálltak Pilis felett Nem igazán találom a helyes kifejezést a ״Pilisi hétvégére”, program, szeminárium, tanulás, de leginkább szerencsének nevezném. Mármint azt, hogy részese lehettem annak a meghitt, testvéri, baráti társaságnak ott fönn a hegyek közt, egy ״Lubavicsi hétvégén”. Bármerre is néztem, csak boldog és felszabadult, elégedett arcokat láttam. Nyoma sem volt a hétköznapok gondjainak, a mindennapok problémái egyszerűen a falakon kívül rekedtek. Csak aki ezt átéli és tapasztalja, az érti meg, hogy a chagalli szürrealizmus valójában nem is ״szűr”, mert itt tényleg angyalok széttárt szárnyai vigyáznak mindannyiunkra és szállnak le közénk, az együttlét boldogságát sugározva maguk körül. Valójában a rabbik és az O csodálatos feleségeik, a rebecenek meg a csodaszép gyermekeik voltak ezek az angyalok. Fejtágításban is volt részünk. A rabbik magyarázatai alatt úgy telt az idő, 10
