Egység, 2002 (47-50. szám)
2002-09-01 / 49. szám
annyi zsidó viccet, mint az alatt a két hét alatt... Az lenne jó, ha ezt a JesiVAkációt komolyabb alapra tudnánk helyezni, mert két hét nem elég. Az idő hiányénak tudom be azt, hogy a zsidó élet mindennapjaira kevesebb idő jutott. De erre vannak a Pesti Jesivában az előadások, amiket nagy élvezettel hallgatok. Faith Balázs r Uj út, ismeretlen gödrök... Még nem részesültem hasonlóan intenziv és széleskörű oktatásban, ezért nagyón kellemes meglepetésben volt részem. Nem gondoltam, hogy ennyire nyitott és barátságos lesz a környezet. Az órák többsége átlátható, könnyen érthető volt számomra és Ti is nagy odaadással, figyelemmel és türelemmel ismertettétek a zsidó vallás alapjait. Azt érzem, hogy elkezdem megtalálni az Örökkévalóval az egyensúlyt, vagyis önmagamat a zsidó vallásban. Ismét tapasztaltabb lettem, sok újat tanultam és ezzel együtt valami mást is. Úgy érzem, hogy feljebb léphetek egy szinttel, és mindezt általatok tehettem. Új útra leltem, ami ugyan még tele van ismeretlen gödrökkel, de idővel simává fog válni előttem a folyamatos tanulással. S. Judit azt mondta: ״egyik brisz hozta a másikát”. Ez a mi esetünkben, ha nem is egészen így van, de nincs híján az igaz- Ságnak. A jeles napon Cháimmal és Báruchhal együtt érkezett Dóra lányomék lakására a fiatal Köves Slomó- a nagymamája kolléganőm volt egykor a Magyar Nemzetnél, amely nem tévesztendő össze a jelenleg is ilyen néven megjelenő napilappal aki mint ״kiképzett” mohéi Magyarországon átveszi a stafétabotot mesterétől, Cháimtól. A szűk családon kívül - hitvesem, csekélységem és három felnőtt gyermekünk: Dóra, Dávid, Endre - jelen volt még három izraeli barátunk a szertartáson. Élijáhu székén Dávid fiúnk ült, ölében Áronnal, aki a brit miiá végeztével zsidó nevet kapott és ily módon belépett az Örökkévalóval kötött szövetségbe. Talán furcsa, ami néhány héttel a szertartás után, az ott elhangzott áldásra emlékezve, 65 évvel a hátam mögött most kikívánkozik belőlem: szeretnék én is a még hátralévő életemben ״sok jót cselekedni”. Kertész Péter Egység A zsidóság kapuja kitárult... mögött. Vallásról és kultúráról hihetetlenül átfogó képet kaptunk abban a két hétben. Tényleg egyetem volt a javából. A Tórától a Brájtán keresztül a Talmudig, mindenben elmélyültünk a mi gyakorlatlan, tanulatlan szintünkön. A tanulás élményén és örömén kivül, ott volt az érme másik oldala: az együttlét. A közös tanulás, közös beszélgetés, evés-ivás, imádkozás, böjtölés, viccelődés csapatkovácsoló érzése. Öröm volt számomra együtt lenni néhány olyan emberrel, akikkel én egy cipőben járok, mivel sokan ott ismerkedtek a zsidósággal először. Sok barátot és ismerőst szereztem. Eddigi életem 19 éve alatt soha nem hallottam Mivel, én nem régen léptem Ábrahám szövetségébe, nekem sok minden új volt még. így a véleményem nem elfogulatlan. Ha röviden és tömören kellene összefoglalnom, azt mondanám, életem egyik felejthetetlen élménye volt a Nyári Zsidó Szabadegyetem két hete. Aminek a legjobban örültem, az volt, hogy... és ilyenkor az ember megemlít egy dolgot, ami a legjobb volt számára, de én nem tudom ezt megtenni, mivel engem csak olyan behatások értek, amelyek még eddig soha, és ez szokatlan számomra. Nagyonnagyon sokat tanultam, és mint az egyszeri ember, rádöbbentem, hogy mennyi mindent nem tudok még. Á második ״legjobb” érzés az volt, hogy kitárult előttem egy új, az eddigieknél sokkal hatalmasabb kapu. A zsidóság kapuja ez, ahonnan folyamatosan áramlik felém a tudás. Nekem személy szerint nagyon tétszett a JesiVAkáció jesivai stílusa, irama és színvonala. Ki merem jelenteni, hogy a jesivai tanulási-tanítási stílust tartom a világ legjobbjának. Tanulni csak kérdezve, beszélgetve, így lehet (... és mit mond erre rabbi Méir?...). A tananyag összeválogatása, kidolgozása sok munkát és tudást rejt maga ״Egyik brisz hozta a másikat” néhány nap múlva már a brit mi Iá időpontjában is megegyeztünk. Mindössze az volt a dolgunk, hogy be kellett hoznunk a repülőtérről a King’s Hotelbe a Münchenből érkező mohéit, Cháim Rubin izraeli rabbit, aki a húsz perces taxizás közben fantasztikus történeteket mesélt a New York-ból jött Dávid fiamnak a közelmúltban Izlandon és a volt szovjet köztársa־ Ságokban küldetése teljesítése közben átélt kalandjairól. Cháimot néhány héttel korábban volt szerencsém megismerni, mikor is a Vasváry Pál utcai zsinagógából együtt autóztunk a következő brit mi Iá helyszínére, Szentendrére, ahol idestova 30 éve élek a családommal. Nem véletlen, hogy amikor unokám ״ügyében” felhívtam Báruchot, örömében Tanakodtunk, mi legyen elsőszülött Dóra lányunk elsőszülött gyermekének, Áronnak a zsidó neve. A kérdést végül Dóra, aki a nehéz szülést követően fél évig hahozott, hogy ráálljone a brit mi Iára, döntötte el, mondván, Dávid legyen. További gondot jelentett, hogy a tekintélyes súllyal világra jött fiú apjának - ami nem ritkaság manapság - sem volt zsidó neve. A gordiuszi csomót Oberländer Báruch vágta át. Azt ajánlotta, hogy a gyermek zsidóként is legyen Áron, az apja pedig Ábrahám, mivel úgymond ״mindannyian Ábrahám gyermekei vagyunk”. így aztán elvi megállapodás született, hogy Mészáros Áront ״zsidóul” Áron ben Ábrahámnak hívják majd. A többit Báruch magára vállalta, s 8
