Egység, 2001 (43-46. szám)
2001-01-01 / 43. szám
Egység a gyerekek rámutatnak van itt tábla? Igen - hangzott a válasz. Mutassatok rá a székre - a gyerekek rámutatnak van itt szék? Igen. Mutassatok rá Istenre - a gyerekek nem mozdulnak tehát van Isten? Nincs. Mire feláll egy zsidó gyerek és azt mondja: Szeretném folytatni tanár úr. Mutassatok rá a tanárra - a gyerekek rámutatnak - van itt tanár? Igen. Most mutassatok rá a tanár eszére - a gyerekek nem mozdulnak - tehát van a tanárnak esze? Istent azért nem láthatjuk, mert nincs ehhez megfelelő “eszközünk”, ám érezni, érezhetjük az isteni jelenlétét. A Sulchán Áruch Orách Chájim első fejezete idézi (Zsoltárok 16:8.): ״Siviti Hásém lönegdi támid” - Képzeljük mindig magunk elé Istent! Ez mit jelent? Azt, hogy elmélkedjünk Róla, pl. milyen lehet O, milyen tulajdonságokkal rendelkezhet, hogy képes volt megteremteni ezt a Világot? Ha így teszünk, akkor előbb-utóbb az eszünkkel fogjuk “látni” Istent, mert ésszel olyasmit is lehet látni, amit a fizikai szemünkkel képtelenek vagyunk. Azonban, ha belegondolunk, Isten nagyon is megnyilvánul számunkra. Ha az ember csak körbenéz, láthatja mindazokat a csodálatos dolgokat, melyek körülvesznek bennünket. Ezekben is megláthatjuk Istent. Ha elgondolkodunk azon, milyen ■óriási csoda az, hogy minden nap feljön a nap és lemegy, utána ugyanígy a hold és másnap újra megtörténik mindez, ez olyan dolog amin érdemes elcsodálkozni. Miért nem csodálkozunk mégis? Azért, mert mindezt már megszoktuk. Az a baj, hogy mindezt már természetesnek vesszük. Nagyon szépen fogalmazza ezt meg a Cháchám Cvi (Responsum, 18. fej.), mikor azt mondja: ״A természét állandó csoda”. Egy olyan dolgon, ami csak egyszer fordul elő, azon elesődálkozunk, ami többször fordul elő, azon kevésbé, míg ha valami állandóegyszerű én valami sokkal szellemibbet és szebbet akarok adni neki, akkor megint nem jött létre semmiféle kapcsolat. Valójában hálásak lehetünk Istennek hogy kinyilvánította akaratát, mert ha ezt nem tette volna, magunktól nem lennénk képesek kapcsolatba kerülni Vele. A chászidizmus magát a micuá'szót is kétféleképpen értelmezi. Egyfelől a micuá a ״cáu" (parancs) szóból származik, másfelől egyesülést, kapcsolatot is jelent (ahogyan a Talmudban előfordul sokszor acáutá szó - ld. Kidusin 63a.). A micuák, a parancsolatok által lehet kapcsolatba kerülni Istennel. Azzal, hogy megtesszük Isten akaratát, már kapcsolatba is kerültünk vele. Miért nem nyilvánul meg Isten a teremtményei előtt, miért nem láthatjuk Őt? Fizikai szemünkkel csak fizikai dolgokát láthatunk. Istennél sokkal egyszerűbb dolgokat sem láthatunk. Fizikai szemünk nem látja pl. a logikát. 2+2=4. Ezt nem vagyunk képesek látni. Az eredményt talán igen, hiszen be lehet mutatni 2+2 fizikai tárggyal, hogy valóban 4 fizikai tárgy lesz belőlük, de magát a logikát nem láthatjuk szemünkkel. Vagy nézzünk egy ennél még finomabb dolgot, a szerelmet. Ezt se láthatjuk a szemünkkel, ezt vagy érzi valaki a szívében, vagy nem. Lehet, hogy a szerelem különböző megnyilvánulásait láthatjuk, de magát az érzést nem. Még kevésbé láthatjuk Istent. Eszembe jut az a történet, ami a harmincas évek Szovjetuniójában játszódik, amikor megpróbálták kiirtani az istenhitet az emberekből. Egy tanár be akarta bizonyítani, hogy Isten nem létezik, ezért a következőt mondta az osztálynak. Mutassatok rá a táblára -vele, mert bármit mondanak vagy énekelnek, az az ő világában semmit sem ér. Vegyük pl. Einstein-t mint nagy bölcset. Hát milyen játékot tudnak a gyerekek készíteni, vagy eljátszani, ami igazán érdekelni fogja őt? De abban a percben, hogy a bölcs odafordul az egyik gyerekhez és kér tőle egy ceruzát, egy papírt vagy egy pohár vizet, akkor egy óriási megtiszteltetés lesz a gyereknek, hogy ez a nagy bölcs tőle kért valamit és ő képes ezt teljesíteni és ezáltal kapcsolatba kerülni vele. Természetesen, ha a bölcs ezt nem kéri, csak bejön az óvodába a gyerekék pedig odafutnak hozzá, az egyik, kezében ceruzával, a másik, kezében papírral, a harmadik, egy pohár vízzel, a bölcs számára ez mind érdektelen lesz és bárhogy igyekezzenek a gyerekék nem tudnak igazán hasznára lenni. Az Istennel való kapcsolatteremtés ugyanilyen. Isteni parancsolatok nélkül olyanok vagyunk, mint az az óvodai vagy bölcsődés gyerek, aki próbál valami okosat mondani Einsteinnek, de természetesen semmi olyat nem tud, ami Einsteinnek tetszene, vagy megfelelne. Mindeközben azt se felejtsük el, hogy a bölcsődés gyerek és Einstein között nincs végtelen távolság, mint köztünk és Isten között. Hiszen Einstein is volt egyszer kisgyerek, és a kisgyermekből is lehet majd Einstein, mégis jelen pillanatban olyan nagy a távolság a kisgyerek és Einstein között, hogy a gyerek magától nem tud létrehozni kapcsolatot Einsteinnel. De végtélén a távolság a teremtmény és a Teremtő között. A teremtményből sosem lesz teremtő. Ha jobban belegondőlünk, bármi, amit mi el tudunk képzelni, ami a legszebb és legfinomabb ebben a világban, egy éneklés, egy meditáció, sokkal viccesebb lehet Istennek, mint amit egy óvodás gyerek játszik vagy mond, mint “nagy bölcsességet” Einsteinnek. De abban a pillanatban amikor Isten odafordult hozzánk Sinai hegyen és azt mondta: kérem tegyétek fel a tfillint, tartsatok Szombatot, egyetek kósert, ezzel megvan az az út, amin keresztül kapcsolatba tudunk kerülni Istennel. Ugyanúgy, ahogy a gyerekek is kapcsolatot tudtak létesíteni a nagy bölcsei. Mi van akkor, ha a gyerek a pohár víz helyett inkább énekelni szeretne egy szép dalt, mert az sokkal szellemibb? Akkor megint ugyanott vagyunk, a Bölcs ott fog állni és nem érti, mit akar tőle a gyerek ha egyszer ő vizet kért. Abban a pillanatban, hogy az ember azt mondja: Isten ezt kérte, de ez túl Rád is vár egy könyv a Festi Jesivában A heti előadásokon túl, tanulási lehetőség személyes tutorral. További információ Köves Slómonál (06-30) 236 2369 7
