Egység, 2001 (43-46. szám)
2001-10-01 / 46. szám
Mikor válaszol már Isten az imáinkra? Németh Zoltán beszélget Oberländer Báruch rabbival az imáról a nagy ünnepek kapcsán gél, délután és este), ez a minimum. Miért? Mert ezzel a három imádkozással, azaz a napi teendők előtt, alatt és után, az egész napunkat összekapcsoljuk Istennel. Ebből a szemszögből mondja a Talmud (Bráchot 6b.): A minchá, azaz a délutáni ima az, amit az Örökkévaló a leginkább meghallgat, mivel ekkor az embernek meg kell szakítani a napi teendőit, hogy Hozzá fordulhasson. Milyen részekből áll az ima, és mit mondjunk, ha kevés időnk van imádkozni? A reggeli ima hat részre osztható (oldalszámok a Sámuel imája - Zsidó Imakönyv alapján): 1. a reggeli áldások (8- 9., 15-17. old.); 2. ״bevezető rész” (18- 33. old.); 3. Pszuké Dözimrá (33-48. old.), ahol Isten nagyságát és fenségét hirdetjük; 4. Smá Jiszráel fejezetei és a hozzá kapcsolódó áldások illetve szővegek (50-57. old.); 5. Amidá, vagyis a 18 áldás (57-69. old.); 6. ״befejező rész” (70. oldaltól). Ezekből, ha az embernek nincs sok ideje, a legfontosabbak: 1. a reggeli áldások, 4. a Smá fejezetei és 5. az Amidá (lásd még: Kicur Sulchán Áruch 14:6-7.). Az imát azonban nem szabad rendszeresen lerövidítenünk. Előbb vagy utóbb az egész imát kell rendszeresen elmondani. Kinek van szüksége imáinkra, Istennek vagy nekünk? Isten mindig örül, ha az emberek teljesitik az Ő parancsolatait és ״tartják vele a kapcsolatot” (Szifré, Bámidbár 107.). Azonban az imára elsősorban nekünk van szükségünk. Az ima tulajdonképpen lehetőséget ad számunkra, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, aminél nagyobb élményt el sem lehet képzelni (vö. pl.: egy sztárral való fényképezkedés...). Ezáltal elérhetjük azt is,״ hogy Isten kiegészítse szükségleteinket. Miért nem válaszol Isten elmondott Imáinkra? Hogyne válaszolna?! Igaz, hogy valamikor a Válasza: nem, de minden ember a saját tapasztalatai alapján tudhatja, hogy nagyon sokszor igennel válaszol. Természetesen e válaszokat szimbolikusan kell érteni, a körülöttünk zajló eseményekben láthatjuk meg Isten imáinkra adott válaszát. Táánit 2a., Maimonidész uo.). (Igaz más micuáknál is fontos a káváná, pl.: a szombatot azért tartjuk, mert az Örökkévaló megparancsolta ezt, a Teremtés emlékéré, stb., de a micuának a tárgya a többi esetben nem a szív.) Miért nem imádkozhatunk a sa■ ját szavainkkal, saját nyelvünkön? Az ima szabad (saját szavakkal) elmondása az Ezrát megelőző években megbukott, mivel az emberek már nem tudtak héberül elmondani egy szöveget. Másik lényeges szempont, hogy nem minden ember költő, nem tud mindenki megfelelően emelkedett stílusú szőveget mondani. Emiatt Ezra segítségül kezünkbe adta az imakönyvet. Természetesen a meghatározott szövegen kivül mindenkinek joga van elmondani saját gondolatait is (lásd még: Sámuel Imája 64. oldal alja). Ami a nyelvet illeti, szabad minden nyelven imádkozni, hisz Isten - mint azt jól tudjuk - minden nyelven ért! Ahogy a Talmud is mondja: ״Smá Jiszráél!”, azaz ״Halljad Izrael!”, szó szerinti fordításban viszont: ״Értsd meg Izrael!” - vagyis azon a nyelven kell mondani, amin érti (Talmud Bráchot 13a.). Tehát lehet a magyar fordításból is imádkozni annak, aki egyenlőre még nem tud héberül. Azonban á hivatalos zsidó nyelv a héber, ezért a közösség csak héberül imádkozhat (Chátám Szofér responzumai, Likuté sut 84.). Ha a magánembernek alkalma nyílik rá, mindenképpen tanuljon meg héberül! Miért határozták meg, hogy mikor imádkozhatunk, és miért nem tehetjük ezt bármikor? Istenhez akármikor fordulhatunk. Azonban csak három időpont kötelező (reg-Miért imádkozunk? A választ Maimonidész, Az ima törvényei 1. fejezetében találhatjuk meg: Az ima lényege, hogy az ember Istenhez forduljon minden kérésével, minden problémájával. Istenhez fordulni elsősorban azt jelenti, hogy az embér felkelti magában az érzést Isten nagyságával kapcsolatban, az Iránta érzett szeretetét és félelmét, azáltal, hogy elmond különböző dicséreteket és mélyen elgondolkodik a Világ teremtesének különlegességén, a teremtés sokszínűségén, a semmiből valamit teremtés csodáján. Amikor a fenti érzések már átjárták, elmondja Istennek problémáit, gondjait is. Az imádkozás a 613 micvá egyik cselekvő parancsolata. Eredetileg nem volt megadott időpontja az imádkozásnak, mikor az embér úgy érezte szüksége van rá, akkor spontán imádkozott. Ugyanígy a szővég, amit mondott, amire koncentrált, sem volt előre megadott. Most miért nincs így? Amikor a zsidó nép a babilóniai száműzetésbe került, akkor változtak meg a fent leírtak. Mivel a legtöbben elfelejtették a héber nyelvet, nem tudták elmondani az imákat héberül, vagy keverték a nyelveket (ld. Nechemjá 13:24.), vagy csak nagyon szegényes szókinccsel mondták el imáikat. Ezra és kollégái állították helyre az imádkozást. Az egész imának egységes formát adtak Jennek leírták héberül a szövegét, az Amidát), és meghatározták az imádkozás időpontjait is, melyet a Szentélyben bemutatott áldozatokkal hoztak kapcsolatba. Ebből lett a napi három illetve a Szombat és ünnepnapi négy imádkozás. Az ima külső formája csak segítség, valójában a lényeg még mindig az, hogy az elmélyülést átélhesse az imádkozó, és ugyanabba a szellemi állapotba jusson, mint az, aki spontán imádkozik. A zsidóságra jellemző, hogy még a szellemi elmélyülés is cselekvéshez van kapcsolva. Hol találjuk az imádkozás fórrását a Tórában? A Tórában olvashatjuk: ״Szolgáld Istent teljes szíveddel” (5Mózes 11:13.), amire azt kérdezi a Talmud: ״Melyik micvá az, amit a szívvel kell csinálnunk?” A válasz: ״az ima”, mert itt a hangsúly a szívünk érzésein van (Szifré uo., 6 Oberländer Báruch rabbi oberlander@zsido.com
