Egység, 2001 (43-46. szám)
2001-10-01 / 46. szám
a bennünk lakozó pozitívumok bővítése, illetve rossz tulajdonságaink kigyomlálása a nevelés egyik fő célja. A gyermek egocentikusságának azonban van jó oldala is: a lehető legteljesebb mértékben meg van győződve, hogy létezésének jelentősége van, tetteinek pedig következménye. Ez a gyermeki lélek egyik tulajdonsága, amelyet különősképpen fejlesztenünk kell: a meggyőződést, hogy minden gondolatunk és tettünk valós, esetenként az egész világra ható jelentősége van. Maimonidész írja: ״az egész világot félig jónak, félig rossznak kell látni, ilyenformán egyetlen jótett az érdem olda- Iára billenti mind önmaga, mind az egész világ mérlegét”. Könnyű rálegyinteni a gyermeki egyszerűségre, mondván: a tudás hiányából fakad. Ez az egyszerűség azonban tartalmaz bizonyos erőt, egy olyan integritást és őszinteséget, amely esetenként kikezdheti a tudás és a kiműveltség felé való rohanásunkat. Lehet, hogy néha bosszant minket a gyermek nyughatatlansága, ez a nyughatatlanság azonban az egészséges vitalitás jele, a külső mozgás a belső tükörképe: bizonyos nyugatalanságot és szórongást fejez ki. Vegyük csak fontolóra, hogyan néz a gyermek egy egyszerű tárgyra, s hogyan kérdez egyszerre annyifélét, amennyit mi elképzelni sem tudunk: Miért van ez így? Miért ilyen? Mire jó ez? Ettől a kérdezősködéstől, ettől a kíváncsiságból fakadó nyughatatlanságtól sosem szabad elvenni a gyermek kedvét. Életünkben a gyermekkor az egyetlen szakasz, amikor az ember vállára nem nehezül a megélhetés gondja; olyan időszak, amelyben módunk van teljes mértékben elsajátítani azt az értékrendet, amelyen át életünk minden tapasztalatát átszűrjük majd. Következésképpen sosem kell amiatt aggódnunk, hogy túlterheljük a gyérmek agyát. Realistán kell szemlélnünk a dolgot: mennyi az, amit a gyermek képes felfogni, de jobb többet tanítani annál, amit felfogni képes, mind agyának képességeit kihasználatlanul hagyni. És mivel még nem állapítottuk meg, mekkora a gyermek agyának igazi befogadóképessége, a gyermeket szigo-Jobb a helyes magatartást ösztönözni, mint a rosszat büntetni. Még amikor elengedhetetlen is a fegyelem, akkor is a lehető legnagyobb figyelemmel és szeretettel kell azt megteremteni. Ne ■feledjük, hogy aki a gyermeket bántja, az Örökkévalót bántja. A gyérmek fegyelmezésnek álcázott megfélemlitése sérti az Örökkévalót, aki arra kért minket: vigyázzunk nagy gonddal erre a lélekre. A gyermeket azonban ugyanakkor meg kell tanítani szülei tiszteletére. Nem azért, mert ők tekintélyes figurák, akiknek hatalmuk van a gyermekek fölött, hanem azért, mert az Örökkévaló őket választotta, hogy a gyermeket világra segítsék. Mit tanulhatunk a gyermekektől? Az ártatlanságon kívül számos tanulmányozásra érdemes dolog van még a gyermekben, számos olyan dolog, amiből tanulhatunk. Gondoljunk csak a gyermeki színtiszta csodálkozására, amikor valami újra bukkan. Lehet, hogy nincs teljes birtokában azoknak a képességeknek, amelyek révén ezt az új dolgot megérthetné, de ez ne tévesszen meg minket: a gyermekben sokkal mélyebben rögzül a tapasztalat, mint a felnőttben. Miért emlékszünk még ma is az óvodában tanultakra, s miért emlékszünk néha oly nehezen az előző nap olvasottakra? A gyermeki lélek rendkívül termékeny, óvatosan és tisztelettel kell közelítenünk hozzá. A gyermek ugyanakkor nagyon céltudatos: képes teljesen elmerülni abban, amit csinál. A felnőtt gyakran előre gondolkodik, s magára vonatkoztatja a dolgokat: Hová vezet ez a beszélgetés? Milyen következményekkel jár rám nézve? A gyerektől megtanulhatjuk az igazi összpontosítást, az adott pillanat egészének megragadását. A céltudatosságnak van egy másik aspektusa is. Mivel a gyermek úgy gondolja, hogy a szülei és az egész világegyetem csak azért van, hogy az ő szükségleteit kielégítse, könnyen eljuthat addig a gondolatig, hogy ő az élet középpontja. Az efféle magatartás hátrányai nyilvánvalóak, olyannyira, hogy Gyermekek esetében különösen nagy figyelmet kell szentelnünk az Örökkévalóba vetett hit, a lelkiségen át elérhető áhítatos tisztelet ápolásának. A gyermekeknek megvan az a csodálatos adottságuk, hogy nem mindig az itt és most, nem mindig a látható világ a legfontosabb számukra. Engedjük a gyermek képzeletét csapongani, mert a gyermeki lélek felismeri, hogy mindannyian egy nálunk nagyobb valami részei vagyunk. A gyermek veleszületett tulajdonsága az éteri iránti szomjúság, s a lelki ügyekben oly fontos térrriészetes rácsodálkozás és hit. Mindennek ellenére nem szabad elfelednünk, hogy a gyermek védtelen és befolyásolható. A mi gondjainkra bízatott, jólétéről nekünk kell gondoskodnunk. Számításba kell vennünk a gyermeki természet két ellentétes elemét: a kíváncsiságot és a tanulni vágyást, illetve a felületességet és a komolytalanságot. A megoldás: fel kell ismernünk mindkét tényezőt, s kiegyensúlyozásukra kell törekednünk. Az a szülő vagy pedagógus, aki a fegyelemre helyezi a hangsúlyt, könnyen kiölheti a gyermekből a szabad széllémet; másfelől azonban nem lehetünk annyira engedékenyek sem, hogy hagyjuk a gyermeket céltalanul kóborolni. A jó magaviselet kialakításának legfőbb eszköze az igazság. Az igazság, különösképpen, ha az Örökkévalóra illetve a helyesre és helytelenre vonatkozik, sohasem lehet önkényes. A gyermek természetétől fogva őszinte, és az őszinteség tilt minden megalkuvást, amely nem a színtiszta igazság hordozója. A szülő igazság iránti bizonytalansága vagy kettős érzelme kiütközik a gyermeken. Roppant fontos, hogy a gyermek megtanulja, mi a tisztaság és mi a meggyőződés, milyen gyökerekből táplálkozik az egészséges felnőtt minden döntése. Lehetséges, hogy jobb a helytelen döntés árán szerzett tapasztalat, mint a határozatlanság miatti bénultság. Ha teljes mértékben elfogadjuk és megértjük, hogy a gyermek az Örökkévaló ajándéka, leegyszerűsödik a kérdés: hogyan bánjunk vele. A gyérmek nem a miénk; a gyermek az Örökkévalóé. Az Örökkévaló ránk bízott egy gyermeket, s megparancsolta, hogy tápláljuk és óvjuk. A gyermeket nem kell félni tanítani: van bennük természetes félelem. Ezért hát például miélőtt megbüntetnénk egy gyermeket, gondoljuk végig alaposan: az ő érdékében teszem, vagy azért, mert felbosszantott? A gyereknevelésben nincs helye az önzésnek. Rád is vár egy könyv a Pesti Jesivában A heti előadásokon túl, tanulási lehetőség személyes tutorral. További információ: Dénes Gergő (06-20) 993-4134 3
