Egység, 2001 (43-46. szám)

2001-10-01 / 46. szám

Hollywoodi chászid esküvő - itthon getések folytak a legnagyobb diszkré­­dóval, így mindenkit meglepett a vá­­ratlan bejelentés: Eljegyeztük egy­­mást, hamarosan összeházasodunk! Judit és Yehoshua egyértelmű hásgáchá prátitról, az isteni gondvise­­lés megnyilvánulásáról beszélnek, hi­­szén boldogságukat egy ezidáig isme­­rétién, a másik féltől sokezer kilomé­­térré élő társban találták meg. Az ifjú párt' Oberländer Báruch rab­­bi adta össze, jó szokásához híven a szertartás minden lépéséhez magyará­­zatokat fűzött, és a kötubát, a házas­­ságlevelet magya­­rul is meghallgat­­tűk. A ceremónia után kezdetét vette a zsidó esküvőkön elmaradhatatlan vi­­dám ünneplés, és tánc, amit többfo­­gásos vacsora kö­­vetett, melyet szin­­tén gyakran szaki­­tottunk félbe egy kis ünnepléssel. A Fuchs család néhány hónapig még velünk marad, Yehoshua tanul és tanít a jesivában, Judit pedig az óvó­­dában dolgozik, utána egy időre a tengeren túlra köl­­töznek. Hogy ké­­sőbb merre veszik útjukat, még nem tudják. Reméljük a már említett hásgáchá prátit hamaro­­san újra a budapesti Chábád felé ve­­zeti majd őket. Gyönyörű esküvővel kezdődött elül hónap Budapesten. Bánfi Judit és Yehoshua Fuchs tartotta menyegzőjét a Hilton szálló udvarán és egyik dísz­­termében. Juditot jól ismerhetik mindazok, akik valamilyen módon kötődnek a Pesti Jesivához, és a Vasvári Pál utcai zsinagógához, hiszen számos program kezdeményezője, lebonyolítója, segítő­­je volt ő az utóbbi években. Judit sok időt töltött Izraelben is, a cfáti Machon Alte lányjesivában, ahol a vallásos zsi­­dó élethez szükséges elméleti és gya­­korlati ismereteket szerezte meg. Eközben még pes­­ti főiskolai tanul­­mányait is befejez­­te, sikeresen ledip­­lomázott. Yehoshua az Egyesült Államok­­ból érkezett, a flo­­ridai Hollywood­­ból. Először csu­­pán két hétre jött, azzal a szándékkal, hogy (idézem): ״Meglátogatom Szlovákiában élő rokonaimat, és körülnézek egy kicsit Pesten.” A válasszal mind­­annyian elégedet­­tek voltunk, főleg miután valóban el­­utazott Szlovákiába a még mindig ma­­gyárul beszélő rokonokhoz. A színfa­­lak mögött azonban már titkos találko­­zok, romantikus séták, hosszú beszél­rú tanrend szerint oktatni kell. Az első dolog, amit a gyermeknek meg kell tanulnia, természetesen az élet alapja: különbséget tenni jó és rossz, helyes és helytelen között. Ez az összes többi tanulmányának és választásának irányt szab. Felnőttként meg kell próbálnunk visszaállítani a gyermekkor védőburok­­szerű állapotát. Elegendő csupán napi tíz percre visszamerülni a gyermeki vi­­lágba, mikor még nem voltak anyagi gondjaink, amikor még az volt az egyetlen gondunk, hogyan tudunk al­­kotó, jelentőségteljes irányt adni éle­­tünknek. Tapasztalni fogjuk, mennyi­­vei frissítőbb imával, tanulással és jó cselekedetekkel helyettesíteni a szám­­lafizetést, a vásárlást és mindennapi rohanásunkat. A gyermeknek, ártatlansága és ki­­váncsisága révén sok irigylésre méltó jellemvonása van. Minket, felnőtteket, annyit hány s vet ide-oda az élet, annyi­­ra csak arra vagyunk beállítva, hogy magunkra gondoljunk, hogy kivesznek belőlünk ezek a szép jellemvonások, írva van: ״A szülők szíve gyermekeik­­ben tér vissza.” Ha egyszer a szülők elhatározták, hogy elindulnak egy bi­­zonyos életúton, néha fel sem ötlik bennük, hogy más utak is léteznek. Mivel azonban mindent megtesznek, hogy az iskoláztatás által gyermekeiket értelmes életre neveljék, ez a szülők számára is jó változtatási esélyeket ki­­nál. A gyermekkor ilyenformán nem csak a gyermekért van. A szülők szá­­mára is lehetőséget ad, hogy önmaguk legtisztább alkotójából, a lelkűkből merítsenek. Főleg ebben a mi kavar­­gó nemzedékünkben gyakran a gyér­­mek az, aki szüleit a legmélyebb érté­­kekre megtanítja. Mikor tehát legközelebb gyermeket látunk, bármilyen gyermeket, vegyük komolyan ezt a pillanatot. Nézzük meg alaposan a gyermeket, s értsük meg: az Örökkévaló felruházott minket az­­zal az adottsággal, hogy tápláljuk és gondoskodjunk róla, hogy jó szokások­­ra neveljük, hogy megtanítsuk nekik, mi a különbség jó és rossz között. A gyermekkel szemben tanúsított maga­­tartásunk s az a mód, ahogyan bánunk vele, döntő kihatással lesz az életútjá­­ra és a másokra gyakorolt hatására. Mennyi időt szánjunk hát e roppant feladatra? És ami a legfontosabb: en­­gedjük gyermekünknek, hogy önmaga legyen, s hogy ő tanítson minket, ho­­gyan kell értelmesebben élni. A New Yorkban megjelent best-seller alapján, amely a Rebbe beszédeinek válogatását tártál­­mázzá: Simon Jacobson, Toward a Meaningful Life, William Morrow and Company, 294 oldal. Négyes ikrek Ábrahám szövetségében folytatás az 1. oldalról nevüket, mellyel már a Tórához is fel­hívhatókká váltak, ahogy ez meg is tör­tént a következő szombat délelőtt. Ezen a délutánon egy Gáddal, egy Jesájáhuval, egy Nátánnal és egy Áki­­vával lett gazdagabb a zsidó nép, re­­méljük a közeljövőben sokan követik példájukat. Az érdeklődőknek egy telefonszá­­mot kell csupán feljegyezni: 268-0183. Lapzártánk ideje alatt éppen négy másik fiatal esik át a brit milán és kap zsidó nevet. Várjuk a további jelen tkezéseket... jává, csak így kaphat igazi, zsidó nevet, már nem is olyan félelmetes az egész, mindenestre érdemes belevágni. így érezte az a négy fiatal (20 és 45 év közöttiek), hogy amit szüleik elfeled­­tek, nem mertek, eseteleg nem akar­­tak megtenni, most ők pótolják. Oberländer rabbi gyors szervező­­munkájának köszönhetően itt termett a moszkvai mohéi, és egy délután alatt elintézte a négy bátor zsidó felvételét Ábrahám szövetségébe, Sherman rab­­bi segítségével pedig megkapták zsidó 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom