Egység, 2001 (43-46. szám)
2001-03-01 / 44. szám
rovizálni - magyarázza Norbi, Péter helyett. - Mármint, tudod, úgy értem, hogy amikor jön a karácsony, és megkérdezik, na és nálatok Norbi milyen magas fa van, vagy mit kapsz majd ajándékba, akkor gyorsan improvizálni kell valamit. Szarvason pedig a zsidóság nem volt probléma, minden a világ legtermészetesebb dolga volt.” ״Én egy kicsit több zsidóságra számitottam - vallja be Péter, - de azért nagyon jó volt” ״Igen, igen - elevenednek fel a nyári emlékek Norbiban - milyen buli volt, amikor az utolsó este bekenték az ágyamat fogkrémmel. Csak kenuzni nem megyünk többet. Nem tudunk úszni, és félünk a mélyvíztől.” A Körös mélyvízétől félnek a Grünwald gyerekek, de az élet mélyvízétől távolról sem. Mind a két fiú majd talán egyszer Jesivában fog tanulni. Mindenesetre büszke szüleikhez és nagyszüleikhez méltó életet fognak élni. Köves S. hogy mostantól a sarki boltban vegyem a húst. ” ״Kisvárdán a mi házunk mindig nyitva állt” - meséli Róbert. ״Nem volt olyan vendég vagy rászoruló akinek ne lett volna hova letenni a fejét vagy valamit ennie. Ma egy nagyobb cég vezetője vagyok, s habár nem verem nagydobra a zsidóságomat, tudunk büszke zsidóként élni” Félnek a mélyvíztől Nemsokára megszületett első fiuk Pétér. Azon nyomban ott volt a Herczog Laci aki akkor tette le a mohéi vizsgát, és Péterből Eliézer lett. Péter ma gimnazista Békéscsabán, nagyon szereti a számítógépeket. Elmondása szerint, bár soha nem volt rossz tapasztalata, hogy ő zsidó, mégis legnagyobb élménye az volt, amikor Szarvason lehetett más zsidó gyerekek közt. ״Tudod, az volt a jó, hogy nem kellett többé impnyezetben nőttek fel, azokban az években, amikor még Budapesten sem dicsekedett senki azzal, hogy ő zsidó? ״Édesanyám mindig félig sírva, félig nevetve mesélte nekünk, hogyan alázták meg őket a haláltáborban. Az idő nagy részében alig kaptak valamilyen ennivalót, de előfordult egy-két alkalommal, hogy nagy lábos disznóhúsos főzeléket meg hasonlókat hoztak nekik. Csak azért, hogy megalázzák őket. Voltak olyanok, akik még ilyen körülmények között sem nyúltak hozzá a tréfli ételhez. Ilyen volt az édesanyám is. Amikor a náci őr észrevette, hogy Anya nem hajlandó enni, megpróbálta belekényszeríteni. Mikor látta, hogy ez sem megy, elkezdte ütlegelni a kolbászzal. ״Jó dolgom volt - szokta édesanyám mondani - kolbásszal vertek Auschwitzban”. Amikor édesanyám egy éve elhunyt, sokan biztosak voltak benne, hogy mi már nem fogjuk folytatni a körülményes szokásokat, de nekem eszembe se jutott, A Charlie Chaplin jesiva bócherek Kabbala és zene Ezzel a címmel tart Sherman rabbi kéthetente szombat esténként előadásokát. Az előadás szó nem is igazán illik ide, hiszen erről rögtön egy tanteremre asszociál legtöbbünk, sok széken vagy padokban ülő diák, a táblánál pedig a tanárral. Ezek az órák másmi!yenek. Baráti légkörben, kötetlen beszélgetések keretében a chászid rebbék által írt nigunok (dalok) történetéről és kabbalisztikus jelentéséről tanulhatunk. Hogy még jobban megragadjanak bennünk a hallottak, minden egyes daliamot előre zongorán lejátszik Sherman rabbi. Azután, ha már megbarátkoztunk a nigunnal hozzá kezd, hogy finoman, szinte rétegről rétegre elénk tárja egy-egy dal mélyebb kabbalisztikus jelentését. Az órák után mindig van alkalom megbeszélni a hallottakat, és kérdésekét feltenni. Shlomo Sherman rabbi felesége mindig gondoskodik finom süteményekről és üdítőkről, így még kötétlenebbé téve a légkört. A március végéig tartó előadássorozat végére az addig elhangzott nigunokból rabbi Shlomo Sherman egy CD-t fog összeállítani, amit a hallgatók ajándékba fognak kapnak. De nemcsak ezért érdemes elmenni az órákra. Mindenkinek ajánlom, ha teheti látogasson el oda és hallgassa meg kéthetenként szombat este 20.00 órától a Wesselényi utca 19. szám alatt, hogyan kapcsolódik és fonódik össze a zene és a misztika. Bánfi Judit 5 tudnak magyarul, de sok elszántsággal még egy ilyen gondot is le lehet küzdeni. Az előadás szövegét a Jesiva magyar hallgatói előre felvették, és így a cd-ről elhangzó párbeszádrere kellett a bóchereknek rájátszani. Ez az érdekes ötlet még színesebbé tette a látványt. Az esetek többségében a szereplőknek síkerült eltalálni a helyzetekhez illő arckifejezést és mozdulatokat. Az előadás elején még előfordult egy két mellé fogás de ez csak még mulatságosabbá tette az egészet. Láttunk-e már fiatal jesiva bóchereket Charlie Chaplin - pantomimot játszani? Pontosabban nem is pantomimről van szó, hanem megint csak a Pesti Jesiva egy - talán őrültnek tűnő - vállalkozásáról. A Jesiva külföldi hallgatói úgy döntöttek (idén már harmadszor) hogy színjátékot adnak elő. Az előadás lényege átadni a chánukai történetet, és annak örök üzenetét oly módon, hogy közben a gyerekeket is be vonják. A mi esetünkben csak egy dolog tűnt nagy akadálynak: az hogy az előadók nem
