Egység, 2001 (43-46. szám)
2001-03-01 / 44. szám
Félnek a mélyvíztől?... Már rég’ furdalta az oldalamat a kíváncsiság: mi ez az érdekes trió? Egy negyven év körüli úriember két tizenéves fiával, minden vasárnap ״korán” reggel kilenckor, amikor az emberek többsége még csak nem is ébredezik, megjelenik a Pesti Jesivában. édesanyám azonnyomban kisózta, annak rendje és módja szerint. Én pedig, aki mindig a konyhában lábatlankodtam, magam is hamar kitanultam a kóser háztartást.” A Grünwald család még ma is kóser konyhát vezet Békéscsabán. ״Egyszer egy hónapban lejön Kesztenbaum- a sakter, levág nekünk 12 csirkét, néha pulykát. Az olyankorra délutánra megvan, aztán hozzákezdhetek a sózáshoz...Hát, eltart az késő estig mire betehetem a hűtőbe. Olyan ez mintha egy kis lakatlan szigeten élnénk- szokta megboldogult édesanyám mondani. ” , ״Nem nélkülözünk semmit - mondja Norbi - de azért nagy öröm, amikor jön egy nagy csomag kóser felvágott a Kővári bácsitól, Pestről.” Egy hirdetés az Új Életben ״Hát, igen. Ma, sajnos, a mi városukban, Békéscsabán is ugyanúgy nyolcvan százalékos a vegyes házasság mint más városokban. így volt ez a mi időnkben 15-20 évvel ezelőtt is, de hogy én? - mutat magára Andrea - csak nem gondolod ezt komolyan.” A két fiatal Andrea és Róbert a nyolcvanas évek közepén talált egymásra, és az Örökkévaló úgy hozta, hogy nem is laktak egymástól olyan messze. 84״’-ben megláttam egy hirdetést az Új Életben, fogtam magam felszálltam a vonatra, és így házasodtunk össze” - meséli Róbért. ״Kolbásszal vertek Auschwitzban” Na jó, de mi az, ami ilyen erőt ad ennek a két embernek, akik mindketten vidéken, kifejezetten nem zsidó köra hetvenes évek közepéig - úgy emlékszem - még aktív zsidóélet folyt nálunk: volt melámedünk aki álef-bétre tanitott. A Bár Micvámra is, a Citrom Hermann bácsi készített fel.” Norbi a Bár Micvá fiú Az édesanya, Andrea története nagyon hasonló: ״A hatvanas - hetvenes években is kéthetente járt le hozzánk Mezőkovácsházára az öreg sojchet, a Krausz bácsi, aki engem bőröndben akart felhozni Pestre. Levágott nekünk vagy 15 csirkét, azt Beszélgetésünkben arról próbáltam faggatni a nem mindennapi Grünwaldékat, hogy mi az ami ilyen természetessé teszi a számukra a kóserság megtartását. Vagy azt, hogy minden héten hét órát utaznak csakis azért, hogy fiuk megfelelően készüljön fel a Bár Micvára. Hogyan képesek a zsidó élettől oly távoli Békéscsabán ilyen erősen ragaszkodni a hagyományaikhoz? A Bár Micvá - kirándulás Minden vasárnap a Grünwald család feje fogja két tizenéves fiát, beülnek a kocsiba és fel Budapestre. Az út három és fél óra, így a gyerekeknek nincs idejük a vasárnap reggeli lustálkodásra. Pesten kell lenniük kilenc órára, hogy elérjék a minjent a Vasvári Pál utcában. Norbinak, a fiatalabbiknak most volt a Bár Micvája. Természetes hát hogy ők egy féléven át minden héten feljöttek Pestre, hogy felkészüljenek. ״Mi van ezen csodálkozni való? Péter Bár Micváján is így csináltuk. Hát nem magától érthető ez?” Tényleg... ״Bőröndben akartak Pestre vinni...” A Grünwald család története azonban nem Norbi Bár Micvájával kezdődik, és nem is végződik ott. A család hires rabbik és felmenők sarja. Amint az a beszélgetésünkből kiderül Róbert a csa- Iád feje 1955-ben született Kisvárdán, ahol akkor még komoly zsidó élet folyt. Volt náluk rabbi, melámed, sakter és minden ami egy zsidó közösséghez szükséges. Aztán, amikor jött ötvenhat, az egész falu fogta magát és elindult nyugatnak. ״Mi is mentünk volna - mondja Róbert- csakhogy édesanyám éppen terhes volt az öcsémmel, így nem mertünk elindulni, habár rokonok már akkor is bőven voltak külföldön.” Na, aztán amikor ötvenhat után minden visszazökkent a régi kerékvágásba, a Grünwald család egyszercsak magára maradt Kisvárdán. Egyedül maradt, de egyáltalán nem elveszve: ״Égészen A Grünwald család egy része és Köves Slómo 4
