Egység, 2000 (41-42. szám)
2000-03-01 / 41. szám
Egység Slomó, az útkereső Deutsch Gábor beszélgetése a Pesti Jesiva egyik ifjú chábád rabbijelöltjével Talmud-Tóra tanfolyamon lehet részt venni, jelentkezett. Áruljuk el: a szülők ezt kifejezett örömmel fogadták, sőt Slomó lelkesedése meghatotta őket. (A nyolcvanas évek végén ez a lépés már nem jelentett semmi hátrányt.) 2. Nyomok a flaszteren Az első jelek, amelyek útmutatóul szolgáltak a helyesnek vélt ösvény irányába, nem a Vasvári utca öreg flaszterjén találtattak, hanem Újpesten, Frölich Róbert főrabbi Talmud Tóráján. Slomó 12 éves volt, amikor Bár micuá tábort szervezett a Bné Ákivá. Ennek a vallásos ifjúsági mozgalomnak a háború után hagyománya volt Magyarországon, a negyvenes évek végén azonban betiltották. A 80- as évek utóján újra szervezték, a Dessewffy utcai templom udvaréban lévő kis helyiségben jöttek össze a gyerekek. Egy ideig az Izraelbői érkezett sliách (küldött), név szerint Alex koordinálta ezt a munkát. Távozása után nem tudott gyökeret verni Pesten ez a mozgalom, Slomó táborozása idején azonban virágkorát élte. Éppen repülőjegyet osztottak Jeruzsálembe, hogy a Kötélnél, a Falnál közös Bár micuá avatáson vegyenek részt a gyerekek. Ott egy lány hívta fel a figyeimét a már Budapesten működő amerikai chábád rabbi, Oberländer Baruch tevékenységére. Hogy milyen kitűnően tanít fiúkat-lányokat. A lányra magam is, mint a beszámoló írója, jól emlékszem: Salgótarjánból került Pestre, Ildikónak hívták, ügyes alpinista volt, és minden érdekelte, ami hitével, a zsidósággal volt kapcsolatos. Slomó, amikor visszaérkezett, meg is kereste a rabbit, aki akkor a Képíró utcában lakott, és a Páva utcai zsinagógában gyakorolta hivatását. Ifjú barátunk ekkor határozta el, hogy csak kóser kosztat fog enni. Ez megdöbbentette a szüleit, akiknek akkoriban komoly gondjaik támadtak. Legidősebb kislányuk súlyos lelki válságot élt át, amiből úgy gondolta - a Krisna hívők tana kivezetheti. Elköltözött otthonról, és azóta is új közösségének él. Természetesen a szülők győzködték, s ahogy ilyenkor lenni szokott, eredménytelenül. És akkor jön a fiú, méghozzá a erősebben sodródott a háborúba, s növekedett a fasiszta veszély, ők annál erősebb küzdelmet folytattak. Üldöztetésük is mind kíméletlenebb eszközökkel folyt. Anyai nagyapja - a numerus clausus miatt - Csehországban járt egyetemre. Csehszlovákia megszállása után Bolíviába menekült. A háború után azonnal visszajött Magyarország-Slomó tanítás közben ra, felkutatta szüleit, családját. Bevetették magukat az újjáépítésbe, s ahogy akkoriban mondták, éjjel-nappal építették a szocializmust. Slomo nagymamája jónevű újságíró lett, a Magyar Nemzetnél dolgozott. A szülők 48 táján születtek, viszonylag konszolidált körűiményék között éltek. Az a szó, hogy zsidó, nem hangzott el a házban. A fiatalok nem is tudták, hová tartoznak. Az apa 13 éves lehetett, mikor véletlenül megtudta a féltve őrzött titkot. Nagyon rosszul érezte magát, úgy érezte, valami kimaradt az életéből. Ám a hatás mégsem lehetett olyan súlyos, mert később gyermekeinek még titokban sem nyújtott semmilyen zsidó identitást, vallási nevelést. Testvérei között Slomó a legfiatalabb: 79-ben született, két nővére van. Az azért lehetséges, hogy a szülők iskolaválasztása tendenciózus volt, hiszén ״a” Radnótiba íratták be őket. Tudjuk, ez a gimnázium az Abonyi utcában, az egykori híres-rangos zsidó tanintézet épületében valamiféle tradiciót mindig is őrzött. Az épület eredetét minden diák ismeri, a helyiségek stílusa is árulkodó, látszik például, hol állt az imaterem. Slomó hét-nyolc éves korában tudta meg, hogy zsidó, ez akkor nem jelentett semmi különöset a gyerek életében, de érdeklődését azért felkeltette. És amikor megtudta, hogy A Majakovszkij (az egykori és mostani Király) utca 40. és a Paulay Ede (valamikor Szerecsen) utca 39. között húzódik - keskenysége miatt szinte észrevétlenül - a Vasvári Pál utca. Tucatnyi elhanyagolt, füstös épülete közül az 5. számú ház udvarában áll a Pesten legrégebben alapított és még ma is működő zsidó templom, a Sasz Chevra. Homlokzatán, ha halványan is, de még olvasható: Budapesti Tálműd Egylet. A ״nagy” templom 1887- ben épült, és mi még ismertük Breitner Hugót, akinek nagyszülei adományozták a telket a szent célra. O pedig elmondta, hogy az előépület és a téli templom régebben épült, viszont a mostani ״nagy” helyén is állott egy kisebb templomépület. Maga az Egylet 1842-ben jött létre a Szerecsen utca 2־ ben. Átköltözésük dátumához támpontot adhat, hogy az első rabbi, Wolf Susszmann 1869-ben lépett szolgálatba a Vasvári Pál utcában. A templom kedvéért Slomó barátunk nemrég még Máté, aki most húszéves rabbijelölt - annak idején többszázszor megjárta oda-vissza a vagy 80 méternyi sovány utcácskát, ahol az arasznyi járdán járni lehetetlen, és az úttestre kényszerül az ember, ügyesen lavírozva a parkoló és az elrobogó autók között. Szóval, a mi ifjúnk addig rótta az utcát, amíg egy napon Mátéból Slomó lett, tudatosan vállalva a változás valamennyi következményét. Tizenkét éves volt, amikor megismertem, de a kedves arcú, kimondottan jóképű ifjú, a bizalom eilenére is nagyon szűkszavúan szól magáról, semmit el nem árul természetének bonyolultságáról, útkereséseiről, vívódásairól, sőt, mint látni fogjuk, harcairól sem. Néhány hosszabb beszélgetés lebbentette fel a fátylat egykor volt történésekről, amely napjaink sztorija, egy ígéretes pálya egyáltalán nem sablonos, de jellemző előzménye. Lejegyzésre érdemes. 1. Családi tabló A nagyszülők a húszas évek társadatmi ellentmondásait látva, a maguk helyét a munkásmozgalomban látták. Ez odáig ment, hogy a nagyapa belülről is megismerte a börtönöket. A vallástói távol kerültek. Politikai ellenállók voltak, és ahogy Magyarország egyre
