Egység, 2000 (41-42. szám)
2000-06-01 / Nyári különszám
Egység Mi a Lubavics sikerének titka? Nemrégen, 5760. svát hó 10-én, vagyis 2000. január 17-én, a lubavicsi Rebbe vezetői széke elfoglalásának 50. évfordulója kapcsán a New York Times című napilap az alábbi elemző cikket adta közre. A Rebbe 6. járcájtjának, halálozási évfordulójának alkalmából (támuz 3. - július 6.) a cikk kivonatát folyóiratunk is közli magyar nyelven. biztonságban, az Amerikába való menekülés lehetőségében. A 80־as években számos lubavicsi követő, látva a rebbe természetes vagy kijelölt örökösének hiányát, messianisztikus várakozásaiban tovább lépett és már magát a rebbét tekintette a Megváltónak. Ez a hitbuzgalom zsidó vezetők - lubavicsiak és nem lubavicsiak - rosszallását váltotta ki, mélyen megosztva ezzel a mozgalmat, mármár szakadáshoz vezetve. Mára a vihar lecsendesült és a kérdés már nem az, hogy a lubavicsi mozgalom képes-e túlélni a történelem kihívásait, hanem, hogy valójában minek köszönheti hihetetlen befolyását. Taglétszámát tekintve elmarad számos más chászid csoporttól: bár hivatalos adatok nem állnak rendelkezésre, a mozgalom követőinek számát mindössze 100.000 és 200.000 közé teszik. Bár nézeteik közül nem egyet szélsőségesnek és fundamentalistának tekintenek, tevékenységüket, melyet évi sok millió dolláros költségvetéssel végeznek, nem kis részben nem lubavicsiak, mi több sok esetben nem vallásosak finanszírozzák. A siker kulcsa a szervezeti felépítésben rejlik, azaz a sluchim vagy küldőttek intézményében. A küldöttek olyan mélyen elhivatott tagjai a mozgalomnak, akiket élethosszig tartó szolgálatra delegálnak a különös szükségben szenvedő közösségek mellé, hogy ott éljék le életüket, alapítsanak családot, neveljék fel gyermekeiket. Erre a kihívásra a fiatal lubavicsiak a kezdetektől mint a kötelezettségvállalás legmagasabb szintű formájára tekintenek. A küldötteket a legnagyobb figyelemmel választják ki és elvárják tőlük, hogy új helyükön önfenntartóak legyenek, helyben toborozva segítséget és keresve szponzorokat tevékenységük finanszírozásához. Ebből a szempontból Chábád olyan mozgalom, mely egyben központosított ugyanakkor erősen decentralizált is. A világon jelenleg mintegy 3700 család él küldöttként különböző helyeken, sajátos vallásos vállalkozói réteget képezve, melynek alkalmazottainak száma mintegy 50.000 képzett ember. A munkát erős személyes kapcsolat fenntartása jellemzi. Folytatás a 3. oldalon a lubavicsiaknak köszönhető, akik rámutattak eddigi hozzáállásunk gyengeségére - mondta Hertzberg. A fenti beszélgetésre január 17-én került sor, a XVIII. században alapított lubavicsi mozgalom hatodik vezetője, Joszéf Jichák Schneerson rabbi halá- Iának, illetve veje és örököse, Menáchem M. Schneerson rabbi, a hetedik és eddigi utolsó lubavicsi rebbe megválasztásának, a zsidó naptár szerinti 50. évfordulóján. Hertzberg és a hozzá hasonlók nyilatkozatai különös fontossággal bírnak a Chábád értékelésekor, hiszen ha valaki megpróbálja megérteni a Chábád eredményeit komoly akadállyal találja magát szembe: a hihetetlen mértékű tisztelettel, mely a rebbét övezi. Ez a kötődés arra késztetheti a kívülállót, hogy óvatosan kezelje a rebbéről vagy a mozgalmáról szóló kijelentéseket. Ez a tisztelet természetesen nemcsak a rebbe chászid követői részéről nyilvánult meg. Zsidók a világ minden tájáról - gazdagok és szegények, hívők és kétkedők, államférfiak és egyszerű háziasszonyok - igyekeztek bebocsátást nyerni Crown Heightsben a Chábád brooklyni főhadiszállására, hogy ott a rebbével találkozhassanak. Kritikusai e mögött hízelgést láttak, a rebbét pedig személyi kultusz megtűrésével vádolták, mely Izraelben politikai tényezővé terebélyesedett. A hatodik rebbe értelmezésében az Oroszországban, a lubavicsi mozgalom bölcsőhelyén a kommunista rendszertői elszenvedett üldöztetés, és az európai zsidóságot sújtó Holocaust a megváltás közelségét jelezték. Veje, a hetedik rebbe, ugyanennek titokzatos jelét vélte felfedezni az előre nem látott Arthur Hertzberget, az American Jewish Congress korábbi elnökét, egy konzervatív zsidó hitközség vezetőjét és számos zsidó történelmi, illetve judaisztikai témájú könyv szerzőjét, senki sem nevezné a lubavicsi chászid mozgalom tagjának, vagy a néhai Menáchem Mendel Schneerson rabbi - a Chábád Lubavics Mozgalom 1994- ben elhunyt, sokak által nagyra becsült, de ugyanakkor sokak által vitatott vezetője - követőjének.- Személyesen soha nem találkoztam a rebbével - nyilatkozta Hertzberg rabbi, a ״rebbe”, azaz ״tanító” kifejezést használva, mellyel a chászid csőportok előszeretettel utalnak spirituális vezetőikre, és Schneersont is mindenki így hívta. - Mindig arra gondoltam, hogy nekem, mint megrögzött liberálisnak és Izrael ügyében békepártinak vajon mi mondandóm lehetne a rebbe számára, aki híresen ellenpárti volt? - tette még hozzá Hertzberg. Ennek ellenére Hertzberg kijelentette, hogy a lubavicsi mozgalom hatása a zsidó világra igen jelentős mértékű, mely ״csodálattal tölti el”. A Lubavicsról sokunk számára e mozgalom tagjainak a zsidó vallás előírásainak betartása, a szabályoknak megfelelő viselkedés, vagy a jótékonykodás érdekében végzett utcai tévékenysége jut eszünkbe. A Chábád azonban ennél jóval több: a mozgalom több mint száz ország nagyvárosaiban és távoli helységeiben működtet központokat, illetve különböző zsidó programokat. Mintegy egymillió zsidó gyerek, többségükben nem lubavicsi, jár iskoláiba, vesz részt oktatási programjain, kap helyet táboraiban. A mozgalom haladó szellemiségét jól mutatja, hogy miközben számos prominens izraeli rabbi megtiltotta követői számára az Internet használatát, mint morálisan veszélyes eszközzel való érintkezést, a Chábád több mint 50 országban mintegy 700 honlapot hozott létre, nem saját tagjai, hanem a zsidók szélesebb rétegei számára. Hertzberg szerint a Lubavics a világra való újfajta nyitottsággal ruházta fel az ortodox zsidóságot. - Mára a judaizmus szinte már majdnem minden ága, ideértve számos izraeli ortodox csoportosulást is “belefogtak a zsidósághoz való visszatérés munkájába”, ez 2 Rabbi Menachem M. j Schneerson
