Egység, 1999 (37-40. szám)

1999-03-01 / 37. szám

Egység Honnan jön az áldás? Folytatjuk Rappaport Ottó cikkeinek közlését. A második rész, mely­­nek eredeti címe: Honnan jött az áldás, megrendítő találkozását meséli el a lubavicsi rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbival. Rappaport Ottó, az ismert publicista, színházrendező Erdélyből vándorolt Izraelbe, s ott az Új Kelet című napilapot szerkesztette, miközben szellemi irányítója volt a Bét Hátfucoton belül a magyar közéleti bizottságnak. nek. S az összhang kedvéért más mon­­datokon is sürgősen végezni kellene némi változtatásokat, ügyes kis simítá­­sokat. Azon például, hogy ״Cionból in­­dúl a Tan és az Úr szava Jeruzsálem­­bői”. Ezt feltétlenül módosítani kellene, így: Brooklynból indul a Tan és az Úr szava Boro Parkból. Vagy, az az ima is kijavítandó: ״És lássák meg szemeink, j midőn irgalmadban visszatérsz Cionba”. Cion helyett mindenképpen Brooklyn mondandó. Maga nem idevaló - mutat rám ujjával az egyik fiatalember. - Hát nem, de maguk sem. - Hogy-hogy? - kérdik kórusban. - Hát úgy, - mondom- hogy ezzel a kinézéssel és így, minden­­nel együtt, egyáltalán nem idevalók, ebbe a környezetbe. - Miért? - mond­­ják. - Mi nagyon is jól érezzük itt ma­­gunkat, nem zavar a környezet. Viszont maguk a környezetet annál inkább - merészkedem. - És maga mit keres itt?- váltanak más tárgyra ifjú barátaim. - A rebbéhez jöttem, ünnepre. Felragyog a képük. Na, és hogy tét­­szik itt magának? - Meg vagyon írva, mondom, ״örvendj a te ünnepeden és légy igen-igen vidám”. Én pedig kissé szomorúan bájos asszonyokat látok gye­­rekeikkel, és arra a gyötrő ellentmon­­dásra, szakadékra gondolok, amely a hitük, az imáik, a tanaik és az életük, a környezetük között van. - Jöjjön el es­­tefelé - veregetik meg vállamat gyám­­kodó, kegyes nábobi nagylelkűséggel - a ״fárbrengolásra”. (így nevezik a rebbe összejöveteleit a hívekkel). Elmúlik majd a szomorúsága. A rebbe szerelmes a zsidókba Vendéglátó barátommal egy órával előbb indulunk el, hogy egyáltalán be tudjunk jutni a templomba, a helyünk­­re, ahoí többezer ember szorongott már. A hatalmas csarnok teljes széles­­ségében felállított emelvényen egy majdnem húsz méter hosszúságú, hófe­­hér terítővei letakart asztal közepénél egyetlen szék áll. A hullámzó emberten­­gerből hófehér ingek kontrasztja virít ki. Markáns kifejező arcok, magas erős fér­­fiák. Fürkészem, vizsgálom tekintetüket, vonásaikat, próbálom kibetűzni szeme­­ikből titkaikat. Nem látni közöttük az egykori sápadt, csenevész, árnyékszerű­­en félszeg arcokat. Egy öreg zsidó fel­­ugrik a padra és a többezres tömegből kitör az ének, szlávos melódia, - mint­ígéretemet, ha nem is egy év múlva, de két évre rá, betartottam: eljöttem Brooklynba a Crownheights negyedbe, ahol a chábád mozgalom világközpontja székel. Közben még jártam ugyan Ame­­rikában, de Brooklyn sehogy sem von­­zott, sőt, taszított, nem tudván szabadul­­ni a nyomasztó hatástól, amely utcáin, terein közérzetemre nehezedett: a ke­­let-európai gettó-életforma légköre, hangulata, mentalitása és szemlélete pontosan ott folytatódik, ahol a négy­­venes évek elején megszakadt. ״Innen üzente Isten az áldást” Ünnep van, Sávuot. Jólöltözött, tálitba burkolt szakállas zsidók jönnek a temp­­lomból, az üzletek cégtáblái között jid­­dis feliratok virítanak. Egy-egy kirakat­­ban a lubavicsi rebbe képe, héber köny­­vek, kegyszerek. Mégis miért oly idegen, távoli és bizarr minden, csupa díszhar­­mónia? Autók otromba lármája kevere­­dik az ünnepi áhítatba, néger üzletekből kiáradó zsivaj rajongó énekszóba, dur­­va közönségesség légies lebegésbe, csúf hétköznapiság az elvont régiókba. Egy kétemeletes épület homlokzatán hatal­­más, héberbetűs transzparens: ״Mikán ciuá Hásém et hábráchá, chájim ád háolám”, azaz innen üzente meg Isten az áldást, az örök életet. Megállítok két bóchert: mi ez az épület és a felirat raj­­ta? - Ez egy chábád iskola - felelik -, a felirat pedig lág báómerről maradt. - Mondom: Nagyon szép. De honnan a szöveg? - Hogy-hogy honnan? - kérdik vissza. - A zsoltárból. - Mondom: Igaz. Csakhogy kissé cenzúráztátok Dávid ki­­rályt, kijavítottátok. - Hogy-hogy? - kérdik ismét. - Úgy, hogy - válaszolom - Dávid király annakidején, mint isme­­retes, jeruzsálemi illetőségű volt és úgy hitte, hogy onnan üzente meg az Úris­­ten az áldást. Brooklynra, furcsa módon nem gondolt. így vagyon írva, szó sze­­rint: Misám - onnan, vagyis Jeruzsá­­lemből, nem pedig mikán. - innen, Brooklynból. Azt mondják erre a fiúk, hogy az áldás onnan jön, ahol a rebbe lakik. - Mondom: Semmi kifogásom ellene, hogy némi pótáldás onnan is jöjjön. De spéciéi Dávid király annakide­­jén mégis úgy vélte, az áldás kifejezet­­ten Jeruzsálemből jön. Az a bizonyos áldás, amelyről ő énekelt, nem is jöhet máshonnan, még akkor sem, ha ott tör­­ténetesen igen-igen szent rabbik éldegél­nítésével hozzájárul ahhoz, hogy a könyvet - bárki - minden külön segít­­ség nélkül, azonnal használni tudja. így a közös ima valóban ima és közös lesz. Maurycy Gottlieb és Zálmán-Zuszja Kleinman festményeivel díszített látvá­­nyos borítóval Fábián György kényez­­tét el bennünket. Egy szó mint száz, olyan fontos, oly régen hiányzó könyvet tartok a kezem­­ben, mely lehetőséget ad minden zsi­­dónak arra, hogy nagyünnepünkön jól, tudva tudjon imádkozni, tanulni, elmé­­lyülni. Talán ennek a könyvnek az ol­­vasása ébreszti majd fel a minden zsi­­dóban élő tudásvágyat, érdeklődést és ragaszkodást népünkhöz. SÁMSON FOHÁSZA ENGESZTELŐNAP an כ ספ 1. jóm ki Pl IMARENDJE Nincs dicsérő szó, mely megfelelő­­en méltatná Oberländer Báruch rabbi előrelátó, odaadó munkáját, melyet ezzel az új könyvvel is bizonyított. Egy ilyen könyv megjelentetéséhez termé­­szetesen nemcsak idealizmus, hozzáér­­tés és a zsidóság szeretete szükséges. Pénz is kell hozzá. Sok pénz. És azok - sokan -, akik ez alkalommal is mé­­lyen a zsebükbe nyúltak, hogy létrehoz­­zák az ünnepi imakönyv kiadásának anyagi feltételeit, nem igényelnek kö­­szönetet. Hiszen adni, zsidó módra, csendesen, szerényen kell. így szép az. S mostmár rajtunk a sor. Tanulni, imádkozni és megmaradni. Sámson fohásza - Engesztelőnap imarendje. Chábád Lubavics - Zsidó Neveié­­si és Oktatási Egyesület. Budapest, 1998. 935 oldal. 2900 Ft. Michael Ben-Menáchem Svédország 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom