Egység, 1999 (37-40. szám)
1999-03-01 / 37. szám
Egység Ki nyer bocsánatot és mikor Vastag csomagot hozott a posta. Izgalommal bontottam fel. Kedves barátom, Oberländer Báruch rabbi lepett meg kiadói tevékenységének legújabb remekével a Jóm Kipur- i imakönyvvel. Csakhát nemcsak egy gyönyörű, szokatlan színes képekkel díszített könyvet tartottam a markomban, hanem a rabbi úr könyvismertetést is kért. Könyvismertetést egy imakönyvről, méghozzá egy Jóm Kipur-i imakönyvről. Miről is kellene írni? Fogas kérdés. Kezdjük talán azzal, hogy tudjuk, nem minden hitsorsósunk jár naponta templomba. Attól ugyan senki nem lesz kevésbé zsidó, viszont a gyér templombajárásnak az a hátránya, hogy ha egy ilyen zsidó egy-egy ünnepnapon mégis betéved a templomba és ott a kezébe nyomnak egy agyonolvasott, rongyos, hiányos, rég temetésre ítélt imakönyvet, bizony nem tud vele mit kezdeni. Amennyiben a könyv imaszövegei magyar fordítással is rendelkeznek azok bizony meglehetősen elavultak, vagy, legyünk őszinték, kézdettől fogva rossz magyarsággal íródtak. Ez több szempontból is baj. A magyar zsidóság nyelvi szempontból teljesen össze van nőve a magyarsággal. Itt Svédországban, ahol ezeket a sorokat írom a zsidók nagyon büszkék arra, ha már itt születtek és nem idegen kiejtéssel beszélik a svédet. Egy magyar zsidónak ilyen problémája nincs. Egy magyar zsidónál az a világ legtermészetesebb dolga, hogy kitűnően tud magyarul. Hiszen úgy az irodalom mint a színház vagy tudomány, mind tele van, és volt itatva kiválónál kiválóbb magyar-zsidó írókkal, színészekkel, tudósokkal. A héber nyelv oktatása viszont a háború után annyira visszaszorult, hogy az 1945 után felnőtt zsidók túlnyomó többsége nem tud héberül olvasni. Meg kell az imaszövegeket érteni, vagy elég csak gépiesen elhadarni és tovább lapozni? Ez a kérdés természetesen felesleges. A Talmud bölcsei igen világosan tudtunkra adják, hogy az imák szövegét - bármilyen nyelven - meg kell érteni! Tehát, rajta nézzük meg egy pillanatra, hogy is fest ez a gyakorlatban: Édesapám darabokra olvasott ünnepi imakönyvét tartom a kezemben - magyarra fordította Schön József, Schlesinger Jos. könyvkereskedése, Budapest, VII. Király u. 1. - évszám hiányzik. Idézek a Kol Nidré imából: ״És megbocsáttatik Izrael fiai egész községének és az idegennek is...” és így tovább. Hogy fordítja ezt a Sómson fohásza fordítója Sároni Simon? - ״Bocsánatot nyer Izrael fiainak egész közössége még az idegen is, aki közöttük tartózkodik...” Hát így már egészen más. Az új fordítás hívebben, jobb mai magyarsággal adja vissza a szent szöveget. Bárki számára világos és érthető. Nem vált ki harsány derültséget tizenéveseink körében. A Sámson fohásza azonban egy lépéssel tovább megy, magyaráz tanít. Megmondja, hogy honnan származik a Kitli és a tálit felöltésének szokása a Jóm Kipur esti istentiszteleten. Megmondja pontosan mit, mikor, hogyan kell csinálni, mikor kell felállni, vagy leülni, meghajtani magunkát vagy leborulni Isten előtt. A kitűnő pedagógiával írt jegyzetek Kraus Naftalinak köszönhetők. A ״jegyzetek” szó tulajdonképpen helytelen meghatározás, mert Kraus Naftali tanít, történeteket mesél, forrásmunkákat idéz és segít az immár világos és érthető szöveg elolvasásához, befogadásához. A könyv tipográfiailag is tökéletes alkotás. Jó papíron, szép betűkkel, a magyarázatok és utasítások ügyes elkülö-9 (ןכיהמ קרי הז אבב)?יח אעיצמ ,חיק ב ״Miből él ez a növény?”- Peszáchi elmélkedés -Lapunk más helyén, ahol az ünnepről meditálunk, ״elmondjuk fiainknak” nemcsak Peszách, a Szabadság ünnépének történetét, hanem szót ejtünk a Hágádáról is, a zsidó szabadság olvasókönyvéről, avagy, pontosabban arról az új Hágádáról is, amit most jelentettünk meg, több mint két év keserves munkáját belefektetve. Az új magyar Hágádáról, ami 57 év után az első, és műfajában, sokoldalúságában, talán egyetlen. Nem a mi feladatunk recenzálni, értékelni vagy lebunkózni a munkát - megteszik ezt mások helyettünk. Azt viszont mások sem kérdezik meg - úgy látszik az ildomosság nem engedi - miből fedeztük ezt a nagy munkát, ki fedezte a költségeket, a fizetéseket, stb., stb. Nem kérdezték a Misná szavaival, ״Miből él ez a növény”,* honnan és hogyan került ez a Hágádé a magyar zsidóság ״terülj asztalkánkéra”. Minthogy azt sem kérdezi senki - azok sem akik agyba-főbe dicsérik és el-el dicsekednek vele bel és külföldön - miből tartjuk fenn a Pesti Jesivát, azt az intézményt amihez hasonló sem volt a magyar fővárosban soha, a legbékebelibb béke idején sem. Mit esznek a bócherek? Mennyibe kerül a lakás amiben laknak és ki. miből, finanszírozza azon tevékenységüket, amit mindenki égig dicsér? Senki nem kérdezi ״Miből él ez a növény", miből tartjuk fenn a Pesti Jesivát? A választ nem mindenki tudja. De aki tudja, vagy sejti, milyen véres verejtékkel; milyen lemondást igénylő odaadással tartjuk fenn intézményeinket - az nem várja meg amíg bekopogunk (erre nincs is lehetőségünk), hanem a zsebébe nyúl és segít. Peszách ünnepe egy különleges jótékonyság -cödáká - lehetőségét nyújtja. Ekkor, az ünnep előtt, szokták a ״lisztpénzt” (máot chitin) adni a nélkülözőknek. Ma, itt és most, szellemi táplálékra kérünk segítséget, mert a Misná (Atyák 3:17.) szerint ״ahol nincs Tóra ott nincs liszt (kenyér)” és ahol nincs zsidó szellemiségű nevelés ott nincs zsidóság. Oberländer Baruch * A misnai idézet (Bává Möciá 118b.) egy halachikus vitára reflektál, amelyben arról van szó, kié egy két ház közötti elterülő területen térmesztett zöldség. A megoldás: megvizsgálni, honnan, miből ״él" a zöldség. Az átvitt értelem kiszélesíti a mondást: miből él valaki, valami, honnan van megélhetése, párnószeja? Itt is köszönetét mondunk mindazoknak, akik adományaikkal támogattak bennünket. Néhányan azok közül, akik nagyobb összeggel segítették munkánkat: Richter Tibor Alfréd, Miskolc 110 000 Keller Sándor 60 000 Dr. Ölti Ferenc 50 000 Neuman József 40 000 Dr. Roth András 20 000 Sárosi Tamás 20 000 Dr. Steinreich Péter 20 000 Alapítványunk számlaszáma, ahová testvéri segítségét átutaltathatja: Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Alapítvány, 10300002-2032917270073285־ A befizetett adományok adómentesek.
