Egység, 1998 (32-36. szám)
1998-03-01 / 33. szám
Vannak-e rabbik a Marson? Fehér rabbi, barna rabbi, vörös rabbi, fekete rabbi, de ״zöld”? Milyen lehet egy ״zöld” marslakó aki ráadásul még rabbi is? Bibliai utalás földön túli életre A Rebbe egy 1969-es beszédében egy talmudi idézetre hivatkozik. A Talmud [Moéd Kátán 16a.) azt a Tanházi vitát eleveníti föl, amelyben a bölcsek a Bírák könyvét idézik, mégpedig Debóra Sisera fölötti győzelmi énekének azt a részét, amelyben azokat ostorozza, akik nem jöttek segítségére a döntő csatában. ״Atkozzátok Mérozt - mondta Isten angyala - átkozva átkozzátok lakóit, mivel nem jöttek az Örökkévaló segítségére, az Örökkévaló segítségére a hősök között.” (Bírák 5:23.) A talmudi bölcsek véleménye megoszlik, mire is utal a Méroz név, és kik Méroz lakói. Míg egyesek szerint egy város (vagy egy nagy befolyású ember) nevéről van szó, mások szerint egy bizonyos Méroz (Mars?) csillagról és annak lakóiról szól Debóra. Tehát az egyik vélemény szerint a josvehá szóval, Méroz csillag lakóira (Marslakók?) utal az írás, azok nem jöttek Debóra segítségére. A Marson nincs szabad választás... Herman Branoverrel, a beér-sevái Ben Gurion Egyetem vezető fizikus professzorával, a 70-es években, folytatott beszélgetései során, a Rebbe elvetette azt a gondolatot miszerint más civilizációk is léteznének a végtelen világmindenségben mondván, hogy a Tóra szerint emberhez hasonló értelmes lényék csak akkor létezhetnének, ha meg lenne adva nekik is a szabad választás lehetősége, és mivel szabad választás csak a Tóra birtokában lehetséges, az pedig kizárt, hogy a Sinai hegyen kívül volt vagy lesz másutt is tóraadás, továbbá az is kizárt, hogy többféle Tóra létezik - Tóra csak egy van - így tehát az emberhez hasonló értelmes lények léte a földön kívül nem lehetséges. Más, primitív élet azonban nem kizárt a zsidó gondolkodás szerint. Ezek szerint a Marson ha rabbik nem is, sőt még egyszerű sa/cferek sem, de valamilyen, primitív életforma elképzelhető, a zsidó felfogás szerint. Köves Slomo 5 Az emberiség számára talán már a világ kezdete óta a legmisztikusabb rejtély a földön túli élet gondolata. Mindig vihart kever, amikor a nagy pénzekbe kerülő tudományos kutatások - akár a legkisebb gyanút keltő - életnyomokra bukkannak. Ilyen volt tavaly, a világ szerte elterjedt hír is. Carl Sagan, a Cornell Egyetem kutató professzora egy Antarktiszban becsapódott és feltehetően a Marsról származó meteoron, az élet - esetleges - nyomaira bukkant. A közvélemény igen sokrétűen tárgyalta a történteket. Sokan bizalmatlanul, mások nagy érdeklődéssei és reményeket táplálva, az emberiség történelmének fordulópontjaként könyvelték el a nem mindennapi hírt. Mi a zsidóság nézőpontja az estleges földön túli életről? Egyeztethető ez a Bibliában leírt teremtés történetével? Van-e ilyesmire utalás a mindenre kiterjedő Talmudban, vagy más zsidó vallási irodalomban? Hogyan vélekednek a vallás nagyjai erről ma? A lubavicsi rebbe, rabbi Menachem Mendel Schneerson műveiben három ízben érintette ezt a témakört. ״Az egek Isten egei...” Egy 1961-ben kelt levélben egy fiatal ember következő kérdésére ad választ a Rebbe: Hogyan egyeztethetők össze a világűrben tett kísérletek, és a Holdra szállás terve a Tóra következő kijelentésével: ״Az egek Isten egei, és a Földet az embereknek adta” (Zsoltárok 115:16.), amiből első pillantásra úgy tűnik, hogy az embernek csak a Földön van szerepe, de nem az ״egekben”. A válasz úgy szólt, hogy a zsoltárokban említett Föld nem csak a mi bolygonkra vonatkozik. A szó tágabb érteimezésű, és magában foglalja a világmindenséget és annak minden elemét, vagyis a fizikai világot. A vers valódi értelme tehát az, hogy míg Isten természetesen, mind a szellemi mind a fizikai világban jelen van, az ember helyéül az Örökkévaló csak a fizikai világot jelölte ki, hogy az ember itt tegye hasznossá ״röpke” életét, az Örökkévaló szolgálatára fordítva azt, amennyire csak tőle telik. Tehát az űrkutatás, sőt más bolygóra szállás sem mondanak ellent a Tórában leírtaknak. négy lefogatott. De mi történjen, hogy odabent ne tűnjön fel a hiányuk? A börtön mellett egy elmegyógyintézet működött. Csak pénz kérdése volt, hogy onnan négy embert áthozzanak. Akár így, akár úgy az akció - Szilágyi parancsnok részéről - nem volt kockázat nélküli. Áron Rokéách végül is - a testvérévei - 1944 februárjában nyugodt szívvel hagyta el Magyarországot az akkori Palesztina felé. Barátai ugyan szabadok voltak, de új rabság várt rájuk. Március 11-én a nácik megszállták Magyarországot. így szól reb Mordecháj levele: Isten segítségével Bár nem szoktam ilyen levelekét írni, de most mégis túllépve önmagamon kiállítom ezen igazolást ennek a nagyszerű és különleges istenfélő embernek stb. reb Méir Heinrichnak, aki Cvi Heinrich néhai székesfehérvári főrabbinak fia, és mindig készségesen szolgál minden jó és hasznos ügyet, kérésemre megmentett nyolc embert és ezzel eleget tett a pidjon svujim (foglyok kiváltása) kötelezettségnek, ami nagyon értékes. Mint írva vagyon a Sulchán Aruchban a pidjon svujim célra fel lehet használni a már más rendeltetésre előzőleg összegyűjtött adományt is. És mindezt nagy migvának nevezik. Az Isten, áldott Ő, megáldotta a tetszetőséggel és ő a szegény szénvédő zsidó hittestvéreink pártfogója, jó neve ismert. Fáradozásáért köszönetét mondok. Áldásomat adom rá, hogy munkásságát folytatni tudja a zsidó testvéreink érdékében, és megláthassa népünk mihamarabbi megváltását. Aki az igazat írja amikor a Szentföldre való utazásunkra készülünk, Smot szakaszának harmadik napján 5704 itt Pesten M. Rokéách A belzi rebbe mindenesetre érzékenyen búcsúzott Méirtől. Attól a férfiútól, aki a saját bőrén érezte a cádik emberfeletti képességeit. De úgy érezte, talán ő is kérhet valamit a rebbétől. Pár sort, rövid igazolást, hogy mi is történt. Arra gondolt: a szentéletű belzi soraival, áldásával a zsebében biztosan túléli a háborút. A rebbe ezt nem tehette meg, de a testvére, reb Mordecháj igen. Az 1944. január 11-i levél másolata itt látható. Méir épségben vészelte át a háborút és Amerikába költözött. Szép öregkort ért meg. Chájim Freimovics [Bámáchne Háchárédi, Jerusalem, 1996)
