Egység, 1998 (32-36. szám)

1998-03-01 / 33. szám

Egység A közepesek könyve 10. ׳TP / m r Tanja -írta a Ljadi Snéur Zálmán rabbi. Naftali Kraus fordítása így beszéde fölösleges fecsegés] a nem til­­tott, de üres beszéd büntetéseként köte­­les megtisztítani lelkét ״a parittya köze­­pe” (Káf Hákelá) által (lásd az előző feje­­zetben). Azonban a tilos beszéd, a gúnyo­­lódás és pletyka valamint a Tóra figyelmen kívül hagyása olyan ember esetében ciki ké­­pes Tórát tanulni - pokoli büntetést von maga után a Tóra elhanyagolása (bitül Torá) miatt kapott speciális büntetéseken túl. A világi tudományokkal való foglalko­­zás is a Tóra elhanyagolásának számít, sőt, megszentségteleníti az ember isteni leiké­­nek intellektus részét (Chábád) és beöltöz­­teti azt evvel - hacsak ez [a világi tudomá­­nyok elsajátítása] nem a megélhetésért tör­­ténik, Istennek tetszőén, amikor is ez szent jelleget ölt (akár Rává esetében - Id. a 7. fejezetet). [Rabbi Menachem Mendel Schneerson, a Cemách Cedek néven ismert harmadik lubavicsi rebbe Rövidítések és meg jegy­­zések című könyve (Kicurim Vöheárot) alapján.] A Tánjá vagy ״A közepesek könyve” a chábád chaszidizmus klasszikus kéziköny­­ve, ״bibliája”. A benne foglalt alapfogai­­makra épül a chaszidizmus egész sor alap­­elve, ideológiája. Szerzője Snéur Zálmán rabbi, a chábád mozgalom megalapítója. Négy részből áll: Likuté Ámárim (Mondá­­sok gyűjteménye, vagy más néven ״A kö­­zepesek könyve”), Sáár Hájichud vöháemuná (A hit és az egyistenhit kapu­­ja), Igeret Hátsuvá (A megtérés dekrétu­­ma) és Igeret Hákodes (A szent dekrétum). Sok nyelvre lefordították, és világszerte több ezer kiadásbein jelent meg. Magyar for­­dítására ez az első kísérlet. A jegyzeteket és a fogalmak magyarázatát a fordító írta. A nyolcadik fejezet tartalma dióhéj­­ban: A fejezet ismerteti, hogy ha valaki té­­védésből tiltott ételt eszik, még ha azért is, hogy Istent szolgálja ezzel (lösém sámájim), az étel nem ״megy fel”, vagyis nem válik javára. Ugyancsak közli a feje­­zet, hogy például a tanulatlan ember (ám háárec) [aki nem képes Tórát tanulni, és őrizz, elválasztaná őket. Va­­gyis a fejben lévő ״három agy”11 el legyen telve az is­­teni lélek Chábádjával (Chochmá, Biná, Dáát), ami nem más mint felfogni és megérteni Istent (Choch­­má és Biná) - elmélyülni Is­­ten kifürkészhetetlen és vég­­télén nagyságában, és ílymó­­dón elérni a [leülepedett] tudás (Dáát) által a hódola­­tot az agyában és az istenié­­leimet a szívében, valamint Isten lángoló, újra és újra fellobbanó szerelmét a szívé­­ben12, hogy a lélek elepedő sóvárgással vágyakozzon13, kívánkozzon arra, hogy szív­­vel-lélekkel, teljesen egye­­süljön a Végtelennel. [Ez a szeretet] a szív mélyéről fa­­kad, a jobboldali kamrából. [Azaz az isteni lélek akarata, hogy] telis-tele legyen szerel­­metes [Isten iránti] szerelem­­mel - olyannyira, hogy az ki­­terjedjen a baloldali kamrá­­ra is, és lebírja14 a Szitrá Áchrát, a ״rossz vizek”15 for­­rását, vagyis a Nógá Klipából származó vágyakat, hogy megváltoztassa azokat, és állítsa őket a világi élvhajhá­­szásból Isten szeretetére, ahogy az írás tanúsítja ״[sze­­resd ...] teljes szíveddel”16, [amit a bölcsek úgy értelmez­­tek, hogy] ״mindkét ösztönöd­­del”17. Ezt úgy kell érteni, hogy az ember [azáltal, hogy átfor­­dítja a rossz ösztönt is Isten szeretetére] felemelkedik az ún. Áháuá Rábá (nagy sze­­retet-szerelem18) kategóriá­­jába, egy olyan szeretetébe, amely magasabb rangú, mint a [fent említett] Áhává Azá (erős szerelem)19, amit az izzó zsarátnokhoz hason­­lítanak. Ez \az Áháuá Rábá] az amit az írás20 Áháuá Bö­­táánugim (élvezetes szere­­tét) elnevezéssel illet, ami az isteni jelenlét élvezetét jelen­­ti, mint a túlvilágon. Ez a [szellemi] élvezet az agyban lévő bölcsesség és értelem sajátossága, amely­­lyel az agy élvezi a felisme­­rést és Isten-ismeretet, ahogy és amennyire esze két király küzd egymás ellen egy városért, mert mindegyi­­kük el szeretné foglalni azt, uralkodni szeretne rajta, a saját akarata szerint akarja irányítani a város lakosait, hogy azok vessék alá magú­­kát minden rájuk vonatkozó rendeletének - ugyanígy van ez a két [ellentétes] lé­­lekkel is [az isteni lélekkel és a Klipából eredő ún. ösztön­­lélekkel], amelyek egymás ellen küzdenek a test és összes részei feletti [uraló­­mért]. Az isteni lélek vágya és akarata az, hogy egyedül ő legyen meghatározó, ő ural­­kodjon a testen, hogy annak részei neki fogadjanak szót, feltétel nélkül vessék alá magukat az ő akaratának, mint a szekér [amit a kocsis irányít, és amelynek egyálta- Ián nincs saját akarata], hogy öltözetévé váljanak az [iste­­ni lélek] fent említett10 tíz megjelenési formájának és három ״öltözetének” [gon­­dolat, beszéd, cselekedet], melyek mind beöltöznek a test részeibe, és eggyé vál­­nak velük, anélkül, hogy bármi idegen elem, Isten ten lángoló szeretete, ami az értő szívekben lángol azok­­nál akik felfogják az Isten szeretetét kiváltó dolgokat, és agyuk értelmével bele­­gondolnak abba. Ugyancsak [az isteni lélek mélyebb megnyilvánulása] a szívnek Isten dicsősége és gló­­!iájának nagyszerűsége felett érzett öröme, amikor a bölcs ember szemeivel6 látja, azaz agyának bölcsességével és értelmével nézi [érzékeli és felfogja] Isten dicsőségét és nagyságát, kifürkészhetetlen és végtelen gyönyörűségét, ahogy ezt máshol elmagya­­rázzák. Ilyeténformán a szív­­ben lakozó többi isteni érze­­lem (midot) az agyban lévő Chábádból (Chochmá, Biná, Dáát) ered7. [Annak ellenére, hogy az eddigiekből kiderül, hogy itt két különálló és részleteiben teljesen más lélekről van szó, melyeknek még a központ­­ja is máshol van, mégis ez a két lélek egymástól nem füg­­getlen, hanem, ahogy] az írás tanúsítja, hogy ״az egyik nemzet erősebb lesz a másik nemzetnél”8 mivel az emberi test egy ״kis város”9. Ahogy Kilencedik fejezet A két lélek harca A Nógá Klipából eredő álla­­tias lélek lakhelye1 minden zsidóban a szívben van, annak baloldali kamrájában, ami vérrel telített, ahogy írva van: ״a vér maga a lélek”2. Ennélfogva a szívben lakoz­­nak a vágyak, a dicsekvés, a harag és hasonlók, és a szív­­bői terjednek el az egész test­­ben [hatnak, utasítanak], és onnan mennek fel a fejben székelő agyba is, hogy az át­­gondolhassa ezeket és ra­­vaszkodhasson3 - ugyanúgy ahogy a vér is, melynek for­­rása a szív, onnan terjed el az összes testrészbe, és onnan megy fel a fejben székelő agyba is. Ezzel szemben az isteni lé­­lek a fejben lévő agyban szé­­kel, és onnan árad el a test minden részébe. [Az isteni lélek) a szívben is [lakozik], annak jobboldali kamrájá­­ban, ahol nincs vér4, ahogy az írva van: ״Az okos ember szíve [az isteni lélek megnyil­­vánulása] a jobbján van”5. Ennek megnyilvánulása Is-6

Next

/
Oldalképek
Tartalom