Egység, 1997 (28-31. szám)

1997-11-01 / 31. szám

nie, s meg kell akadályoznia, hogy az egyén kárt okozzon önmagának vagy másoknak? Hogyan vegyük elejét, hogy a kormányzati vezetők visszaéljenek a hatalmukkal? Az egyetlen kormány, amely képes egyensúlyt teremteni az egyén és a társa­­dalom szükségletei között, egy olyan igaz­­ságos kormány, amely az Örökkévalóban való hitre épül. Minden kormányzati for­­ma - legyen az fasiszta vagy demokrati­­kus - alapvető hiányossága, hogy embe­­ri törvényekre épül. Az a kormányzat, amely kizárólag emberi ítélethozatalon alapul, szükségképp egyének vagy csopor­­tok előítéletének, szubjektivitásának és ön­­kényességének tárgya. Az Örökkévaló azonban, aki minden embert egyenlőnek teremtett, az abszolút erkölcs és igazság rendszerét is az ember kezébe adta. Noé hét törvénye Az igazságosságra vágyó társadalomnak ilyen etikai értékekre kell alapozódnia. A civilizáció alapja azokon az alapvető elveken nyugszik, amelyeket ״Noé hét törvénye” néven szokás emlegetni: Ezek szabad fordításban: 1. Hit az Örökkévalóban 2. Az Örökkévaló tisztelete és imádása j 3. Az emberi élet tisztelete 4. A család tisztelete 5. Mások jogainak és javainak tisztelete 6. Jogrendszer kialakítása 7. Minden teremtmény tisztelete A kormányzat e sziklatalapzata nél­­kül a társadalom vagy zsarnoksággá for­­málódik, amelyben az egyént megalku­­vásokra kényszerítik s lehetőség szerint kihasználják, vagy anarchia lesz úrrá raj­­ta, amelyben ki-ki a törvénynek fittyet hányva, a saját szükségletei kielégítésé­­re törekszik. Miként lehetséges hát megteremte­­ni az egyensúlyt az egyén szabadsága és a társadalom java között? Ügy, hogy túl­­tekintünk önösségünkön, s felismerjük, hogy mindannyian ugyannak a családnak és közösségnek a tagjai vagyunk; úgy, hogy felismerjük: mindannyian egyazon isteni törvények alá rendeltettünk, s mindannyiunkra ugyanaz az emberi élet­­küldetés ruháztatott: hogy a világot ér­­telmes és istenes módon civilizáljuk. Egyén vagy társadalom? Mind gyakrabban tapasztaljuk, hogy az egyén szabadságjoga és a társadalom java összeütközésbe kerül. Például: megenged­­hető-e valakinek, hogy segítséget nyújt son másnak ahhoz, hogy az eldobja ma gától az életet, vagy: kell-e a kormány­­zatnak felhívnia a közösség figyelmét egy szabadon bocsátott rab hollétéről. Ezek bonyolult kérdések, s egyedi el-A kormányzat E Pluribus Unum: Egy a sok közül (Az Egyesült Államok jelmondata.) És keressétek azon város békéjét... és imádkozzatok érte az Örökkévalóhoz; mert az ő békéjében lesz számotokra is béke. - Jeremiás 29:7 A kormányzat szerepe a közösség és az egyén javának és érdekének kiegyen­­súlyozása. Ez csak úgy lehetséges, ha a társadalmat az egyetlen Örökké-való alatt, az erkölcs és az igazság, a törvény és a rend kormányozza. - A Rebbe a figyelmet arra a mondhatatlan szén­­védésre, amelyet e kormányzati forma az emberiségnek okozott. A demokrácia épp ellenkezőleg: épp azt az individualizmust öleli keblére, ame­­lyet a totalitarianizmus eltaszít magától; ki­­nyilvánítja, hogy minden ember egyenlő­­nek teremtetett, s joga, hogy minden A REBBE SZAVA Rabbi Menachem M. Schneerson korlátozás nélkül követhesse meggyőző­­dését. A demokrácia azt állítja, hogy jobb a törekvő, szabad ember és a túlzott önös­­ség kockázata, mint az individualizmusnak a közjó érdekében történő elfojtása. A demokrácia hátrányai A demokrácia sokkal jobb kormányzati formának látszik, mint a totalitarianizmus. A demokrácia azonban magában hordoz egy hátrányt, amennyiben legfőbb hajtó­­ereje az önérdek. A társadalom alapvető érdekeit idővel összemorzsolhatja a milli­­ónyi egyéni érdek és szükséglet együttes súlya, végül pedig ezek az ütköző érdé­­kék szétforgácsolhatják azt az együttes késztetést, amely a társadalmat egy kö­­zös, értelmes cél felé hajtja. Számos de­­mokrácia birkózik nap mint nap ezzel a hatalmas problémával, de talán egyik sem annyit, mint az Egyesült Államok, a világ­­történelem legnagyobb demokráciája. Gondoljunk csak azokra az összecsapások­­ra, amelyek során több tucat amerikai vá­­rosban az egyéni szabadságjogok kifeje­­ződése ellentétbe került a közösség erköl­­esi elveivel. Mivel az emberek meggyőződése tér­­mészetüknél fogva nagyon eltérő, vajon ki az, aki meghatározza azokat az erköl­­esi és jogi elveket, amelyek minden em­­bérré kötelező érvényűek? Melyik az a pont, ahol a kormánynak közbe kell lép-A Rebbe 1978-ban felszólította a uilág kormányait, hogy biztosítsák ״az olyan oktatás feltételeit, amely nagyobb súlyt helyez az alapvető emberi jogokra, valamint a törvény és az erkölcs követelményeire. ” Az Egyesült Államok Kongresszusa végülis a Rebbe születésnapját az ״oktatás napjává” nyilvánította, s ettől kezdve a Rebbe sorra kapta az elismerő leveleket Carter, Rea­­gan, Bush majd Clinton elnöktől. George Bush 1990-ben így írt a Rebbének: ״Népünk erkölcsi ha­­gyományait - s voltaképp az egész nyugati civilizáció fejlődését — mé­­lyen áthatják a Bibliában foglalt törvények és tanítások. A Terem­­tő képére és hasonlatosságára te­­remtett ember méltóságát és érté­­két megerősítő bibliai szemlélet ihlette azokat az elveket, amelye­­ken az Egyesült Államok alapul. ” A kormányzat szerepe Az évszázadok folyamán az emberiség számos kormányzási formával kísérlete­­zett. Az emberiséget mindegyik esetben ugyanaz az alapvető konfliktus jellemzi: az egyén jogainak és a közösség javának összeütközése. A kormányzat feladata e kettő kiegyensúlyozása, ezt azonban mindeddig egyetlen politikai rendszer sem volt képes tökéletesen biztosítani. Az emberek természetüknél fogva más-más meggyőződést és ambíciót táp- Iáinak magukban. Ezek a különbségek az egész társadalomban gyakran idéznek elő összeütközéseket az egyének között. E különbségek erőszakos kiegyenlítése az egyéni szabadságok korlátozása volna, következésképp elfogadhatatlan; ugyan­­akkor azonban elfogadhatatlan az egyén minden korlátozástól mentes szabadsága is, hiszen akkor mi tartaná vissza az egyént attól, hogy érdekeitől vezérelve kárt okoz­­zon valaiti másnak vagy a társadalomnak. A totalitarianizmus a társadalom ér­­dekeit az egyén érdekei fölé helyezi. Azt állítja, hogy az egyén önössége végül a nemzet szétdarabolódásához vezet, s alá­­aknázza a köz javát. A dolog iróniája, hogy az ilyen rendszerek - vagyis a dik­­tatúrák - azok, amelyek egyes egyének­­nek mindaddig példa nélkül álló hatalmat biztosítanak. Nem kell külön felhívnunk 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom