Egység, 1997 (28-31. szám)
1997-11-01 / 31. szám
Egység Az Egyesült Államok pénzén az ״Istenben a mi bizodalmunk” (״In God we trust”) jelmondat mellett olvasható egy másik jelmondat is: ״E pluribus unum”, azaz ״Egy a sok közül.” Sose szabad megengednünk, hogy kormányzatunk megfeledkezzen arról, hogy minden közösség természetéből eredően számos egyénből áll, és hogy minden egyént arra kell buzdítani, hogy a maga erejével járuljon hozzá az egységes közösség nagyobb javához. A szabadság problémái Napjainkban a történelem olyan pontjához érkeztünk, ahol az emberi jogokat többé-kevésbé az egész földgolyón elismerik - ugyanazon a földgolyón, amelyet alig néhány évszázada még kizárólag királyok és despoták uraltak. Az ilyenfajta egyéni szabadságnak is megvan a maga problémája. Megfelelő iránymutatás nélkül saját önös vágyaink rabszolgaivá válhatunk, ami aztán viszálykodáshoz, s végső soron anarchiához vezet. A feladat tehát az, hogy munkára fogjuk ezt a szabadságot, s jó és helyes célok irányába fordítsuk. A világ összes országának fel kell ismernie, hogy példa nélkül álló időket élünk. Hála a technikának, a világ egységesebb, mint eddig bármikor. Ennek ellenére, mivel a világ letért az isteni törvények útjáról, amely idáig eljuttatott minket, rettenetes konfliktusoknak vagyünk tanúi és részesei. Az országok vezetőinek arra kell ösztönözniük választóikat, hogy tartsák tiszteletben az Örökkévaló isteni törvényeit, ami képessé teszi őket, hogy egyéni szabadságukat arra használják fel hogy segítsék, az egyes emberek, közösségek és országok közötti valódi egység megteremtését. Minden közösség, város, állam és ország vezetőinek fel kell szólítania a polgárokat, hogy éljenek Noé Hét Törvényének egyetemleges erkölcsi szabályzata szerint. E törvények arra tanítanak minket, hogy osszuk meg másokkal vagyonúnkat, időn,két és lelkünket. Felelős és erényes magatartással, önzetlenségük és őszinteségük bizonyításával, s mindenekfölött azzal, hogy elfogadják, hogy az Örökkévaló életünk megfellebbezhetetlen bírája, vezetőink olyan példát mutathatnak, amely elősegíti az emberek közti megértést, s az egymással való törődést. Legfőbb ideje, hogy az egyes nemzetek ״ekét kovácsoljanak a kardokból, s lándzsáikból kapát.” Minden ország kormányának mindent meg kell tennie, hogy végre békét hozzanak az egész világra. A New Yorkban megjelent best-seller alapján, amely a Rebbe beszédeinek válogatását tartamazza: Simon Jacobson, Toward a Meaningful Life, William Morrow and Company, 294 oldal. s mindenekfölött lelki jólétük érdekében —, az oktatást első számú feladatának kell tekintenie, amely nélkül az összes többi tevékenysége megkérdőjelezhető. A kormányzatnak és vezetőinek nem csupán arra kell megtanítania a polgárokat, hogyan keressenek ésszerű megoldást bonyolult problémákra, de arra is meg kell tanítania őket, hogyan éljenek. Fel kell világosítania őket, hogy az emberi magatartásnak azokhoz az isteni törvényékhez kell igazodniuk, amelyeket az Örökkévaló adott nekünk. Ez az egyetlen biztosíték arra, hogy az emberi jogok a közösség javának károsítása nélkül megmaradhassanak. Az Egyesült Államok jó példája ezeknek az elveknek. Az Egyesült Államok olyan ország, amelynek alapítói kinyilvánították: ״Nemzet - Isten védelme alatt.” A Kongresszus üléseit fohásszal nyitják meg; a megválasztott tisztviselők kezüket a Bibliára téve teszik le a hivatali esküt; a fegyveres testületeknél tábori papok is szolgálnak. Még az ország pénzén, az anyagiasság e kézzelfogható jelképén is ez áll: ״Istenben a mi bizodalmunk.” Az Egyesült Államok első telepeseinek többsége vallási okokból menekülő embér volt, aki szilárdan hitt Istenben és a Bibliában, s elszánta rá magát, hogy megvédi az ehhez való jogát. Hitük nem absztrakt hit volt, amely csupán egy mennyben lakozó, mindenek fölött álló lényre irányult; ez a hit áthatotta életük minden mozzanatát, s különösképp a gyermekek oktatását. Megértették és sokra becsülték ezt az újonnan lelt vallásszabadságot. Ezekben az alapvető hitekben áll a nemzet szívósságának titka. Szilárd és állandó alapra építve önmagát, az Egyesült Államok a legerősebb országgá vált, s abban a kivételes helyzetben van, hogy pozitív hatást képes gyakorolni mindenkire, akit csak a föld a hátán hordoz. Állandó értékrend Azt, hogy az emberek tartsák magukat egy erkölcsi rendhez, csak egyfajta módón lehet biztosítani: azzal, hogy állandó értékrendet plántálunk beléjük. Például annak a megbüntetése, aki bűnt követett el, nem a baj okának orvoslása, hanem csak tüneti kezelés. Nyilvánvaló, hogy ha egy gyermek, úgy nő fel, hogy az Örökkévalót sem nem féli, sem nem tiszteli, az nem fog sem félni, sem tisztelni semmilyen tekintélyt: szülőt, tanítót, a törvény embereit. Meg kell tanulnia elfogadni annak az isteni erkölcsi törvénynek a fogalmát, amelynek mindannyiunknak engedelmeskednünk kell. Meg kell értenie, hogy az emberi törvényék sokkal magasabbrendű, örök törvényben gyökereznek: a Tíz Parancsolatban. bírálást kívánnak. Az egyén jogait minden körülmények között tiszteletben kell tartanunk, mivel a társadalom szentsége minden egyes ember életének szentségére alapozódik; egyetlen ember jogainak megkurtítása következésképp az egész társadalom ellen intézett támadás. Másfelől ugyanakkor előfordulhat, hogy egyetlen ember érdekei - jóllehet azok kielégítése esetleg a törvény keretei között marad - az egész társadalom számára veszélyt jelentenek. Az ilyen konfliktusok feloldásának kulcsa az isteni erkölcsi elveken nyugvó, objektív szemlélet. A lényeg annak felismérésé, hogy az egyén nem a társadalom ellensége, s hogy a társadalom sem ellensége az egyénnek. Vegyük például az emberi testet, ezt a ״miniatűr világot”. Minden egyes szervnek, miközben számos közös feladatot ellát, megvan a maga sajátos tevékenysége. Mi történne, ha valamelyik emberi szerv egyik pillanatról a másikra felhagyna saját tévékenységével, és kizárólag a test egészének érdekében munkálkodna? Előbbutóbb nyilván katasztrofális hatása lennek ennek mind az illető szervre, mind a szervezet egészére, mivel a test egyetlen feladata az, hogy az egyéni feladatókát végző, egymástól elkülönült szervek tevékenységét összehangolja. Ugyanez érvényes a társadalomban élő egyénre, egy nemzeti kisebbségre vagy egy nemzetközösségben élő államra. A szabadság például az egészséges, életerős társadalom létfontosságú féltétele, amely arra ösztönzi az egyéneket, hogy olyan tevékenységeket folytassanak, amelyek végső soron az egész társadalom javára válnak. Á civilizált nemzetnek az erkölcs és az etika időtlen és abszolút alapjain kell állnia. Ugyanakkor az illető nemzet fennmaradása az állandó fejlődéstől és nővekedéstől függ. Ahogyan az egyénnek egyensúlyt kell teremtenie saját szükséglétéi és a közjó között, ugyanúgy minden nemzetnek egyensúlyt kell teremtenie saját és a többi nemzet szükségletei között. Mivel ma már minden ország ugyanabban a ״világfaluban” él, mindegyiknek tiszteletben kell tartania a másikat, s akár egyetlen nemzet elhanyagolása is végső soron az összes többit érinti. Minden nemzetnek segíteni kell, és minden nemzetnek készen kell állnia a segítségnyújtásra. Felelőtlen magatartás úgy tenni, mintha nem vennénk észre, hogy egy nemzet szükséget szenved. A kormányzat a polgárokért Az egyén és a közösség közötti egyensúly megteremtésének kulcsa következésképp az oktatás. Annak a kormányzatnak, amely valóban polgárai jólétének érdekében munkálkodik - testi, érzelmi 3
