Egység, 1997 (28-31. szám)
1997-06-01 / 29. szám
Egység Negyvenkilenc lépés a személyes megtisztulásért A Szfirát háÓmer 49 napja a Kabbala megvilágításában Tórának? Ezen a napon ünnepeljük Sávuot ünnepét. Miután mindent megtettünk, ami saját erőnkből telik, érdémesékké válunk arra, hogy megkapjuk Fentről azt az ajándékot (mátán), melyre e megtisztulás nélkül nem lettünk volna érdemesek. Megkapjuk azt a lehetőséget, hogy megérintsük az istenit; isteni emberekké váljunk, akik rendelkeznek azzal a képességgel, hogy saját lényük korlátain és kötöttségein túllépve fejezzék ki magunkat. Az Egyiptomból való kivonulás utáni szefíra-számlálást minden évben, újból és újból meg kell ismételjük, hogy megteremtsük saját, személyes szabad- Ságunkat. A Szfirá érzelmi attribútumai A héber Szfirá szónak több jelentése van. A RáMáK (rabbi Mose Kordovero, meghalt 1570), hírneves kabbalista Párdész című monumentális művében azt írja, hogy a szfirá egyik jelentése miszpár, azaz ״szám”, másik jelentése pedig szipur, azaz ״elbeszélés”. A szfirá harmadik értelme a szápír, azaz zefír, a csodálatos fénnyel csillogó drágakő. A Sz/írá-számlálás megvilágítja érzelmi életünk különböző aspektusait. A Szfirá napjai történetet beszélnek el: saját lelkünk történetét. Az emberi tapasztalás spektruma hét érzelemre és tulajdonságra osztható: ezek a szefírot (szférák). Ezen hét tulajdonság mindegyike további hét-hét tulajdonságot foglal magába, azaz összesen negyvenkilencet. (Itt nem foglalkozunk a három intellektuális alapszférával, mert az ómer-számlálás csak az emóciós síkon mozog). Minden egyes napnak saját élete van. Minden egyes nap különleges energiák folyama, melyet az ember legbelsó lényébe kell irányítani. A Szfirá negyvenkilenc napja a negyvenkilenc érzelem egyikét világítja meg: egy-egy nap energiája pedig megvizsgálja és tökéletesíti a napnak megfelelő érzelmet. Miután tökéletesítettük és megtisztítottuk mind a négyvenkilenc dimenziót, készen állunk a mátán Tórára, hiszen ráhangolódtunk arra a negyvenkilenc isteni attribútumra, melyből az emberi attribútumok is erednek. számát. Az ómer-számlálásról való megemlékezésen túl a szfirá negyvenkilenc napjának számlálása kifejezi népünk lelkes várakozását, hogy Sávuot napján, ötven nappal a peszáchi megszabadulás után megkapjuk a Tórát. Mi a jelentősége a negyvenkilenc napon át történő számlálásnak, és miképpen viszonyul az a Tóraadásra való várakozáshoz, illetve az ahhoz kapcsolódó előkészületekhez? Mi a jelentősége napjainkban, és miképpen segítheti elő lelkünk legrejtettebb mélységeinek feltárását? Egyiptom mint kötöttség A válasz a zsidó nép Egyiptomból való kivonulásának mélyebb megértésében rejlik. Egyiptom héber nevének - ״Micrájim” - jelentése: ״határok”, ״korlátok”: ami szabad mozgásunk és önkifejezésünk korlátozására, akadályozására utal. Éppen ezért, az Egyiptomból való kivonulás egyúttal a kötöttségektől való megszabadulást is jelenti. Égyiptom elhagyása után a zsidók a következő negyvenkilenc napot a sivatagban töltötték, hogy spirituálisán felkészüljenek minden idők legnagyszerűbb eseményére: a Sinai hegyi Tóraadásra. Ez a negyvenkilenc nap az emberi jellem nemesítésének, megtisztulásának időszaka volt. Negyvenkilenc napon át a zsidók egy-egy fokkal magasabbra emelkedtek lelkűk lajtorjáján a tisztaság egy-egy magasabb fokára. A jellemnemesítés éppoly fontos napjainkban, mint 3300 évvel ezelőtt volt. Ugyanúgy, ahogy szolgák voltunk Egyiptomban, most is szolgái lehetünk saját személyiségünknek, melyet olykor látszólag általunk ellenőrizhetetlen erők irányítanak. A szfirá negyvenkilenc napja arra tanít, miképpen nyerjük vissza az ellenőrzést érzelmeink felett, miképpen nemesíthetjük jellemünket lépésről-lépésre, a Tórában foglalt örök igazságok szellemében. Túllépve a korlátokon A negyvenkilenc napos időszak után, miután elértük a belső megújhodást, elérkezik az ötvenedik nap, a mátán Tóra, a Tóraadás ünnepe. Mi a jelentősége az ötvenedik napnak, a mátán Napjainkban az emberek egyre fokozottabban keresik, kutatják életük érteimét és célját. Egyesek a meditációban vélik megtalálni a választ, mások terápiában, vallásban, jógában, tizenkét pontos programokban, vagy elmerülnek az Új Kor filozófiájában. Kevesen tudják, hogy a legősibb - és legidőtállóbb - választ mintegy 3300 évvel ezelőtt már megkaptuk a Szináj hegyen. Ez nem más, mint a Tóra. A ״tóra” szó jelentése: ״tanítás”. A Tórában olvasható történetek, saját életünk történetei. A Tóra spirituális tervrajz, amely feltárja lelkünk bonyolult rétegeit és dimenzióit. A Tórában foglalt micuák, parancsolatok megmutátják, hogyan teljesítsük be az Örökkévalónak velünk kapcsolatos tervét, melynek megvalósításáért megteremtett bennünket. A Tórában foglalt törvények megértésével megérthetjük az Örökkévaló nekünk szóló üzenetét. A Tóra minden szavában mély, személyes és spirituális jelentés rejlik. * * * A Szináj hegyi Tóraadás már negyvenkilenc nappal korábban megkezdődött, az Egyiptomból való kivonulással. E negyvenkilenc nap hagyományos neve Szfirát haÓmer, vagyis az ómerszámlálás napjai. Mózes III. könyvében (23:15.) olvashatjuk a következőt: ״És számláljátok magatoknak a napokat... attól a naptól, amikor hoztátok a lengetésre szánt kévét (ómert).” Az ómer bizonyos mennyiségű árpát jelentett (mintegy két liternyit), melyet a zsidók a Peszách-ünnep második napján mutattak be minchá-, azaz délutáni áldozatként. Ezt követte az ómer-számlálás, melynek során a zsidók hét héten keresztül számolták a napokat - összesen negyvenkilenc napot - egészen az ötvenedik napig, Sávuot ünnepéig, amikor megtörtént a Tóraadás a Szináj hegyen. Az ómer-számlálás hagyománya a szertartás színhelyének, az Első, majd a Második Szentélynek a lerombolása után is megmaradt. A Peszách ünnep második napjától kezdve a Peszách ünnepet Sávuot ünnepével összekötő negyvenkilenc napot ״megszámoljuk”. É negyvenkilenc nap mindegyikén az esti ima elmondása után külön áldást mondunk és elmondjuk a nap sor-7
