Egység, 1996 (23-27. szám)
1996-12-01 / 27. szám
A közepesek könyve 6. rp r • r Tanja az isteni bölcsességbe, az Isteni bölcsesség is bennefoglaltatik abban, amit az ész felfog [vagyis kölcsönhatás áll fenn az emberi ész és az isteni értelem között]; már amit képes felfogni és megérteni a Tóra bölcsességébői, a PáRDéSZ négy részébői, kiki a maga esze és felfogóképessége szerint. Mivel tehát a Tóra tudásának8 esetében, a Tóra maga úgymond ״beöltözik” [mondhatni ״beköltözik”] az ember leikébe és azzal eggyé válik, ezért nevezik [a Tórát] a lélek ״kenyerének” és ״ételének”. Akárcsak a fizikai értelemben vett kenyér, táplálja a testet, amint belé került és eggyé vált vele, hússá vérré vált benne, mert csak ettől él és marad fenn a test. Ugyanígy a Tóra értésével és az emberi lélek által történő elsajátításával, - amikor az ember alaposan tanulmányozza a Tórát esze teljes figyelmével, mígcsak esze teljesen felfogja, magáévá teszi azt és egyesül vele úgy, hogy teljesen eggyé válik azzal - a Tóra a lélek eledele lesz, benne életté válik, ami az életet adó végtelen Istentől (áldott 0) ered, aki az isteni bölcsességbe és a Tórába öltözve jelenik meg9. Ezt jelenheti a Zsoltárvers (40:9.): ״A tanod [Tórád] a bensőmben van ” [vagyis nem egy különálló valami, hanem beívódott testembe-lelkembe és eggyé vált velük]. Ehhez hasonlóan írja az Éc Chájim (44:3.), hogy a parancsolatok [amikét ezen a világon teljesítettek] - a lelkek ״öltözete” az Edenkertben, míg a Tóra - a lelkek ״kenyere”, azon lelkéké, amelyek ezen a világon önzetlenül [vagyis önmagáért] foglalkoztak a Tórával. Ugyanezt a gondolatot a Zohárban (Vájákhél, 210. old.) is megtaláljuk. A Tórával önmagáért való foglalkozás10 pedig azt jelenti, hogy a Tóra elsajátítása összeköti a lelket az Örökkéírta a Ijadi Snéur Zálmán rabbi, Naftali Kraus fordítási kísérlete vén); valamint a hét tulajdonság: Isten szeretete, az istenfélelem és származékaik, amik a parancsolatokban jutnak kifejezésre. A szeretet a gyökere a 248 tevőleges micvának, míg az istenfélelemben gyökerezik a 365 tiltó páráncsolat. A továbbiakban kifejti, hogy bár a három ״öltözet” a lélek három kifejezési formájának ״ruhája” - ezek magasabb szintűek, mint a Nefes, Ruách és Nesámáé, mivel magát a Tórát fejezik ki, ami egy az Istennel, aki csak akkor fogható föl, ha a Tóra 613 parancsolatán keresztül jelenik meg. [Rabbi Menáchem Mendel Schneerson, a Cemách Cedek néven ismert harmadik lubavicsi rebbe Rövidítések és megjegyzések című könyve (Kicurím Vöheárot) alapján.] A Tánjá vagy ״A közepesek könyve” a chábád chaszidizmus klasszikus kézikönyve, ״bibliája”. A benne foglalt alapfogaimakra épül a chaszidizmus egész sor alapelve, ideológiája. Szerzője Snéur Zálmán rabbi, a chábád mozgalom megalapítója. Magyar fordítására ez az első kísérlet. A jegyzeteket, fogalmak magyarázatát és a [betoldásokát] a fordító írta. A negyedik fejezet dióhéjban: RSZ elmagyarázza ebben a fejezetben, hogy minden isteni léleknek három ״öltözete” van - gondolat, beszéd és cselekvés - a Tóra 613 parancsolatába ötvözve, a tíz kifejezési forrnába foglalva. A tíz kifejezési forma - a három szellemi ismérv: Chochmá, Biná és Dáát (melyeket az ember a Párdészben - ligetben - sajátít el a Tóra megértése réה־ב IGUÉRETH HAKODÉCHE LIKOUTEI AMARIME - TANYA QUATRIÉME PARTIE Par RABBI SCHNÉOUR ZALMAN DE LIADI ה״הללקונח ם־גבנ ״יז ע Traduit de l'Hébreu Avec une Introduction ־et Notes par Rabbi Jacob Emmanuel Schochet MERKOS L1NYONEI CHINUCH 770 Eastern Parkway • 8, Rue Meslay Brooklyn, N.Y. 75003 - Paris 5740 - 1980 törvényekbe, Halachákba, és [ezzel teljesen egyidejűleg] az illető értő felfogása is eggyé válik ezzel. Ez olyan csodálatos egyesülés, amihez fogható nincs még egy, és a gyakorlati életben egyáltalán nem létezik ehhez hasonló ״egybeolvadás”, amelynek során két dolog eggyé és ugyanazzá válik minden szempontból4. Innen ered a Tóra tanúlásának és megértésének felsőbbsége a gyakorlati parancsolatokkal szemben5. Ez vonatkozik a beszéddel összefüggő micvákra, sőt, még a Tóra-tanulás micvájának verbális részére is6: az elmélyülés a Tóra megértésében és elsajátításában mindenképpen magasabb rendű, mivel a gyakorlati és beszéddel összefüggő páráncsolatok esetében az Örökkévaló ״felöltözteti” a lelket és körülfogja az Isteni Fénnyel, úgymond ״tetőtől talpig”7. Ezzel szemben a Tóra elsajátításakor amellett, hogy az ész ״beöltözik” benne foglaltatik. Ez a Háláchá pedig [nem egyéb mint] Isten bölcsessége és akarata, mivel Isten úgy akarta [és rendelte], hogy Reuvén és Simon vitájában, amikor az első így és így érvei, és amaz így és így válaszol, akkor a döntés (a Háláchá) így és így legyen. S még ha ez soha nem is fordult elő a gyakorlatban, és soha nem is lesz az életben, hogy valaki ezekkel az érvekkel forduljon a bírósághoz, elég az, hogy az volt az Örökkévaló bölcs akarata, hogy ha valaki így érvel, és társa amúgy ellenérvei, akkor az ítélet ez és ez legyen. Tehát ha valaki ezt a Háláchát felfogja eszével, és tudja, hogy így szerepel a Misnában, a Gemárában, vagy a kodifikátoroknál, akkor ezzel megértette, felfogta és ״eszével körülvette” az Örökkévaló bölcsességét és akaratát, amely csak akkor nem felfoghatatlan, ha ״beöltözik” [vagyis egyesül és beolvad] az előttünk lévő Ötödik fejezet Reuvén és Simon vitája További magyarázat következik, hogy miképp kell érteni a ״felfogás” kifejezést Élijáhu szavaiban:1 ״az ész által felfoghatatlan vagy...” [hogyan fogjuk fel a végtelen isteni akaratot a Tóra tanulása révén?] Ha valaki belegondol egy dologba, azt felfogja és megérti, akkor a felfogóképesség ״megragadja” a témát, míg az ész magáévá teszi azt. Ezáltal a megértett dolog mintegy ״meg lesz fogva”, ״körülvéve” és beolvad az értelembe, ami megértette és magáévá tette [azt]. Ugyanakkor a dolog logikája2 maga is beívódik és eggyé válik azzal, ami azt megértette és felfogta3. Például, ha az ember megért és felfog egy Halachát a Misnában, vagy a Talmudban, tökéletesen és egyértelműen, akkor esze ״megfogta” és ״körülvette” azt úgy, hogy saját maga is 8