Egység, 1996 (23-27. szám)
1996-12-01 / 27. szám
Egység könyvből (ld. 11. jegyzet) amely megállapítja, hogy a Tóra - a lélek élelme, míg a parancsolatok - az öltözete. De ha ez így van, akkor a Tóra előnyős tulajdonsága, hogy élelem gyanánt szolgál a léleknek, míg a micvák előnyős tulajdonsága, hogy ők az ״öltözet. De mi adja akkor a Tóra elsőbbségét a parancsolatokkal szemben? Híszén már tanultuk, hogy a szellemi ״öltözet” lehet magasabbrendű annál, aminek ruhaként szolgál! Erre a kérdésre válaszol RSZ az utolsó, zárójelbe tett bekezdéssel, amely pontosan megvilágítja az ״élelem” és az ״öltözet” szerepét szellemi síkon, és kinyilvánítja, hogy a Tórának két előnye van: egyszerre ״élelem” is és ״öltözet” is az ״értelmes léleknek”, amely Tórát tanul (Weinberg: Siurim). lúan”, hanem: a Tóra-tanulás célja az, hogy az ember ezzel ״összekösse, lelkét az Örökkévalóval” (Steinsaltz). Miért nem öncélú ez? Azért mert az illető tudja (érzi), hogy ez az Örökkévaló akarata (ld. még a Fogaimakban). [11] Chájim Vitái kabbalisztikus könyve, amely - az Éc Chájim mai együtt - a lurjai kabbala egyik klasszikus forrásműve. [12] Míg az öltőzet kívülről fogja körül az embért, de nem melegíti belülről, addig a Tóra, akárcsak az éltető élelem, behatol az emberbe és szerves részévé válik. A Fény két változatáról - ld. a Fogaimakban. [13] Misna Péá 1:1. [14] A fejezet utolsó bekezdése mintegy toldalék, ״utóirat”, és az eredeti szövegben zárójelben szerepel. A Tánjá szerzője idéz itt az Éc Chájim című tése, (pl. a zsoltárok elmondása), akkor is, ha azokat nem értjük, illetve a magasabb szint, melynél a Tórát már felfogjuk és ésszel megértjük. [7] A legfelsőbb fogalomkörtől egészen a legalacsonyabbig (Weinberg: Siurim). [8] Steinsaltz hangsúlyozza, hogy itt éppenséggel a Tóra ismeretét, értését domborítja ki RSZ és nem gyakorlati betartását. [9] A Chájé Hechájim kabbalisztikus fogalom, ami itt megújult értelmet kap RSZ szöveghasználatában. Jelentése: az Örökkévaló Isten minden élet alapja, forrása. [10] Lásd még Tánjá 39-41. fejezetek. Itt RSZ eltér az ״önmagáért” szokásos, bevett értelmétől (lismá és lo lismá), és ennek egyedülálló, kabbalisztikus értelmezést ad. Az ״önmagáért” nem azt jelenti, ״öncévalóval, az illető képességei szerint - ezt a Pri Ec Chájim11 [is] írja. (Ami pedig a lélek ״éleimét” illeti, ez egyfajta ״Belső Fény”, míg az ״öltözetek” egyfajta ״Külső Fény”12 [ami körülfogja a dolgot, de nem hatol belé]. Ennélfogva mondták Bölcseink, hogy ״a Tóra-tanulás egyenértékű az összes parancsolattal”13 mivei a parancsolatok csupán ״öltözetek”, míg a Tóra egyidejűleg ״élelem” is és ״öltőzet” is az intelligens, értő, a Tórában elmélyülő lélek számára14. Méginkább így van ez, amikor az ember kiejti ajkán, vagyis szóban is kifejezi a Tóra gondolatait, mivel maga a lehelet, ami a beszédet kíséri, az is egyfajta ״Külső Fénnyé” válik, ahogy ezt a Pri Ec Chájim tanúsítja11). Jegyzetek [1] ״Éljiáhu” - a próféta - Tikuné Zohár 12b. Magát a fogalmat említi a negyedik fejezet. [2] RSZ ezt egyszerűen észnek hívja. [3] A ״körülvevő” és a ״körülvett”, vagyis a befőgadó és befogadott logika, egyazon érme két oldala. Steinsaltz helyesen állapítja meg, hogy ezek képletes fogalmak (mivel nem a fizikai tér és idő síkján beszélünk róluk, hanem mint absztrakt, elvont fogalmakról). Hogy az ész felfog, illetve ״megfog” egy bizonyos logikát - ez azt jelenti, hogy az ész kapcsolatba kerül a felfogandó, értelmezendő tézissel. A kölcsönhatást (״körülvevő” és ״körülvett” között), misem bizonyítja jobban, mint az, hogy ha az észt elfoglalja valamilyen gondolatmenet, akkor nem képes egyidejűleg másik gondolatsort is befogadni és magáévá tenni (N. Mindéi, a Tánjá első angol fordítója). [4] Olyan ez, mint amikor valaminek a logikája olyannyira megkapó, hogy az azt felfogó és elfogadó ember észjárása teljesen a magáévá teszi azt, és nem is tud többé gondolkozni másként. [5] A gyakorlati, tevőleges micvák során is létesül kapcsolat a parancsteljesítő zsidó és az Örökkévaló között, de a Tóra elsajátítása elméleti síkon az említett ״csodálatos egyesüléssel” jár és ebben rejlik elsőbbsége (Steinsaltz). [6] A Tóra-tanulás micvája két részre osztható: maguknak a szavaknak a kiejFogalmak ״Lismá” és ״Lo lismá” -Talmudi fogalmak melyeknek többféle értelmezése van. A ״lismá” elsődleges jelentése: ״önmagáért”, vagyis nem haszonlesésből, nem önös érdekből, hanem magáért a dologért. Pl. ha valakiről azt mondjuk hogy Tórát tanul ״lismá” (szó szerint: a nevéért), magáért a Tóráért - nem azért hogy rabbi legyen, vagy hogy valamilyen állást betölthessen, stb. Ellenkezője a ״lo lismá”, vagyis fennáll valamilyen nyílt, vagy burkolt ok, ami miatt, az illető Tórát tanul, (illetve bármit tesz) nem önmagáért, hanem a Tóra csak eszköz valaminek az elérése érdekében. A fogalom kiterjesztése: ״lösém sámájim” (szó szerint: az egekért), vagyis ״Istenért”, tehát ha valaki azért tartja be a parancsolatokat, mert Isten így parancsolta a Tórában és nem valami jutalom réményében. A Talmud több ízben azon reményének ad kifejezést, hogy bizonyos esetekben valaki, aki eleve lo lismá hozzáállással közeledik egy dologhoz, azáltal hogy foglalkozik vele, idővel lismá lesz, vagyis az érdek eltűnik, és a dolgot önmagáért csinálja. Ebbe a fejezetben RSZ más értelmezést ad e fogalmaknak. ״Or mákif”, ״or pnimi” - (Külső Fény, Belső Fény) - A ״fény” itt az isteni hatások klasszikus kabbalisztikus metaforája. A ״Külső Fény” olyan végtelen isteni alkotó erő, mely magas szintje miatt nem tud ״beköltözni” a teremtményekbe, ezért mintegy körülfogja azokat, s így hat rájuk -ellentétben a ״Belső Fénnyel”, mely le tud ereszkedni emberi szintre. Például a Tóra tanulása révén lehetséges a Végtelen Isteni Akarat megértése és felfogása. RSZ - Rabbi Snéur Zálmán - a Tánjá szerzője. ״Éc Chájim”, ״Pri Éc Chájim” - A lurjai kabbala kézikönyvei, ״amiket rabbi Chájim Vitái írt az alapján amit Mesterétől... rabbi Jichák Lurja Askenázitól hallott, az igaz kabbala alapján, amit ő Elijáhutól kapott...” [idézet a könyvek címlapjáról). Az Ec Chájim a kabbala alapjait és a Zóhár magyarázatát tartalmazza. A Pri Éc Chájim négy témával foglalkozik: 1. Az imák jelentése és jelentősége (Kávánot). 2. A micvák jelentése és jelentősége. 3. A prófécia és a Szent Sugallat (Ruách Hákódes). 4. A megtérés (Tsuuá) módozatai és jelentőségé. Chájim (ben Joszéf) Vitái 1543-ban született Cfátban. Eleinte az ottani neves kabbalisták Mose Kordoveró (RáMáK) és Mose Alsech tanítványa volt, de amint az ARI (Jichák Lurja Askenázi nevének elterjedt rövidítése) alijázott és Cfátban telepedett le - tanítványául szegődött, és feljegyezte tanításait. Ebben felhasználta társai írott jegyzeteit is. Az ÁRI azt mondta róla, hogy nincs még egy olyan tanítványa, aki annyira értené tanításait, mint Chájim Vitái. Az ÁRI halála (1572) után az őt 18 évvei túlélő Chájim Vitáit nem érdekelte a lurjai Tan terjesztése, ezért feljegyzéseit elzárta egy ládában. Amikor súlyosan megbetegedett (15867־) és majdnem halálán volt, tanítványai ״kilopták” a feljegyzéseket és lemásolták azokat ״az utókor részére”. A feljegyzések először 1782-ben jelentek meg nyomtatásban Éc Chájim (״az élet fája”) címmel, az oroszországi Korzce (Koric) városában. Ugyanabban az évben jelent meg a Pri Éc Chájim (״az élet fájának gyümölcse”) is. A könyvek, amelyek több verzióban ismeretesek, a chászid tanok alapjául szolgálnak, és RSZ gyakran idéz belőlük mind a Tánjában, mind egyéb műveiben. 9
