Egység, 1996 (23-27. szám)
1996-09-01 / 26. szám
ג ו ט ש ב ת KIADJA: CHABAD-LUBAVICS ZSIDÓ NEVELÉSI ÉS OKTATÁSI EGYESÜLET Gyertyagyújtás Budapesten: 17.46 • תשלפ תישארב • Szombat kimenetele: 18.48 ZSIDÓ VILÁGHÍRADÓ HÉTRŐL HÉTRE A ravasz kígyó Ibn Ezra, a nagy racionalista, megpróbálja a (szinte) lehetetlent és azt mondja, hogy ״egyesek szerint az asszony értett az állatok nyelvén és így a kígyó ״beszéde” alatt jelbeszédet kell értenünk, amit Éva a maga feje szerint értelmezett”. Mások szerint ״O a sátán” - idézi Ibn Ezra a Talmudot de azonnal el is határolja magát ettől a magyarázattól, mondván: ״nem látják mi van a fejezet végén... (amikor a kígyó ki lesz átkozva), mert hiszen hogyan csúszhat a sátán a hasán és hogy eszik port — mindez csak valódi kígyóra vonatkozhat”. (folytatás a 2. oldalon) Chenoch Lieberman: Chászid öröm Ezt az ítéletet hozta nemrégen, hosszas huzavona után, egy jeruzsálemi rabbinikus bíróság - mégpedig Maimonides kodifikációja alapján. Egy vallásos nő, akit egy szintén vallásos férfi kutyája megharapott és megsebesített, a bíróság helyett inkább a rabbiknál kereste igazát, jelentős kártérítést követelve a kutya gazdájától. A rabbik, hosszas tárgyalás után, nem ítélték meg a kért kártérítést - több tízezer sékelt - mivel szerintük ״nem lehet hiteltérdemlően megállapítani, hogy a kutya széttépni szándékozott-e áldozatát, vagy csak egyszerűen mégharapni. Ennél fogva gazdája nem köteles kárpótolni az áldozatot”. Ezzel szemben köteles a gazdi - a rabbik szerint - azonnali hatállyal megölni a harapós kutyát, mely életveszélyt jelent környezetének. Jeruzsálemben a napokban, 93 éves korában, elhunyt Mose Árje Freund főrabbi, aki az ortodox hitközség (Édá HáChárédit) szellemi vezetője, Ros Bét Dinje volt. Hunyadon született a század elején. Szatmáron tanult, ott is volt rövid ideig rabbi a háború utáni allijázásáig. A new-yorki szatmári közösség aktív tagja volt. ״Elvégeztem feladatómat” - ez volt utolsó mondata. Méltatásra visszatérünk. (N.K.) (folytatás a 3. oldalon) ״A kígyó pedig ravaszabb volt a mező minden vadjánál, amelyet az Örökkévaló Isten alkotott, és így szólt [a kígyó] az asszonyhoz: Valóban azt mondta az Isten, hogy ne egyetek a kert egy fájáról sem? És felelte az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcseiből ehetünk. Csak annak a fának a gyümölcséből, amely a kert közepén van, mondta Isten: ne egyetek és ne nyúljatok hozzá, hogy meg ne haljatok. És mondta a kígyó az asszonynak: nem fogtok meghalni...” (lMózes 3:1- 4.). Az első élőlény, amelynek valamilyen kapcsolata volt az első emberpárral - a kígyó volt. Ez az őskígyó - bölcseink kifejezésével Náchás háKádmoni - élénken foglalkoztatta a kommentátorokat, az őskortól napjainkig. Vannak akik átvitt értelemben fogják fel és a rossz ösztön megszemélyesítőjének tekintik: 0״ a sátán, ő a rossz ösztön!” (Báuá Bátrá 16a.). Szádjá Gáon szerint ״az Isten sokféle kígyót teremtett, ilyetolyat, mint ahogy mindenféle állatot és vadat is teremtett és amikor próbára akarta tenni Adámot, fogta az egyik kigyót és megadta neki a beszéd képességét”. Chizkuni szerint (R. Chizkijá ben Mánoách): azt kell mondanunk, hogy a kígyó véletlenül evett a Tudás Fája gyümölcsébői - hiszen csak az embernek szólt a figyelmeztetés, hogy ne egyen belőle - és így lett ״ravasz”. Elhunyt Jeruzsálemben M. Á. Freund főrabbi ״Megölni a harapós kutyát”
