Egység, 1995 (20-22. szám)
1995-06-01 / Különnyomat
című folyóirat 1995. júniusi, 21. számából Különnyomat az Halál, gyász, vigasz A zsidó hagyomány nagy becsben tartja az életet, A Tóra azért adatott Izraelnek, hogy ״éljen” a tanítások által, nem pedig azért, hogy ״meghaljon általuk”. A halál értelmetlen, mert ״Nem a halottak dicsérik az Örökkévalót...” (Zsoltárok 115:17.). Ugyanakkor azonban a hagyomány reálisan gondolkodik a ha* Iáiról is. ״Bizony, por vagy, és viss2a fogsz térni a porba!” (IMózes 3:19.), ,....a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta.” (Pré־ díkátor 12:7.) ,Az ember vége a halál”, mondta rabbi Jochánán (Bráchot 17a.). Egyszerűen szólva: mindnyájan meghalunk. Hogyan viselkedjünk a temetőben? A temetés kegyeleti aktus, amely megfelelő viselkedési normákat ír elő a résztvevők számára. * A férfiak számára a fedett fej, a nőknek az illendő, szemérmes öltőzék kötelező. * Ne zavarjuk fölösleges fecsegéssel a gyászszertartást, illetve a gyászoló Kádd is-mondását! * Mielőtt elhagyjuk a temetőt, kezet kell mosni. * Elfogadott zsidó szókás mécsest gyújtani a sírnál, illetve követ helyezni el a sírkő vön, mielőtt elhagynánk a temetőt. Ezzel szemben nem zsidó szokás virágot, illetve koszőrűt tenni a sírra. * Szokás imádkozni, zsoltárokat, illetve Káddist mondani a járeejt napján, tíz felnőtt férfi jelenlétében. hogy a boncolással olyan isméretekhez lehet jutni, amelyek segíthetnek mások életének megmentésében. A következő szabályok szerint kell eljárni:- A vizsgálathoz az embér testéből a lehető legkevesebb anyagot szabad felhasználni.- A test összes eltávolitott részét a vizsgálat után vissza kell helyezni.- A törvényszéki boncolás kivételével a család engedélye, illetve az elhunytnak a halála előtt megadott hozzájárulása nélkül nem szabad boncolni. Miután a különböző esetekben különböző mérvadó rabbinikus állásfoglalások lehetségesek a boncolás engedélyezését illetően, tanáesős egy kompetens rabbi véleményét kikérni. * A halál beállta után a leghamarabb, lehetőleg már a következő napon el kell végezni a temetést. Elhalasztani csak a halott megtisztelése érdekében szabad, ki, érzelmi és szellemi közérzetének javításán (nichum áuelim). * A halottat gondosan meg kell mosdatni, majd fehér ruhába, táchríchimba kell öltöztetni. * A halott férfiakra tálitot is adnak, amelynek rojtjait - cici tjét - kibontják annak jelképéül, hogy a halottat nem terhelik többé földi kötelességek. * Tilos a bebalzsamozás. A halotthoz hozzátartozik a vére is, amit vele együtt kell eltemetni, és nem szabad értéktelen hulladékként elhajítani. * A hagyomány szerint megbecstelenítésnek számit nyitott koporsóban közszemlére tenni a halottat. Bár a nyugati kultúrák többségében ez a szokás a megbecsülés jele, a zsidók nem tekintik annak. * Tilos a hamvasztás. A halottat a földbe kell eltemetni. Az előírás - ״Bizony, por vagy, és vissza fogsz térni a porba!" (lMózes 3:19.) - hangsúlyosabban is ismétlődik: ״Okvetlenül temesd el...” (5Mózes 21:23.) * Ha mégis hamvasztás történt, és a hamvakat nem a földbe temették, hanem urnában helyezték el, vagy a tengerbe szórták őket, az elhunyt családjának nem kell sivát tartania. * A boncolást az elmúlt századok rabbinikus törvényei szigorúan tiltották. A halál után végzett vizsgálatokát a halott megszentségtelenítésének tekintették. Később engedményeket téttek, mert bebizonyosodott, egy másik világba vezető folyosó. A hit, hogy a túlvilágban, egy eljövendő világban - az olám bábában - az embert megítélik, és lelke tovább él, mélyen beépült a zsidó gondolkodásba. ״Egész Izrael részese a jővendő világnak.” (Misná Szánhedrin 11:1.) A temetés és előkészületei A halálra és a gyászolásra vonatkozó vallási törvényék és gyakorlati előírások két alapelven nyugszanak:- a minden emberi lénynek - még az élettelennek is - kijáró tiszteleten és megbecsülésen (kibud hámet) és- a túlélő gyászolók lelA halál önmagában nem tragédia. ״Tragikus halál” alatt a túlságosan korán, váratlanul vagy szerencsétlenség által bekövetkezett halált értjük. A jc egészségben, testi-lelki erőben éltőltött, jó cselekedetekben gazdag, hosszú életet követő békés halál sohasem tragikus, akármekkora veszteséget és bánatot okoz is. ״Boldog az, aki a Szent Tan tudásában vált naggyá, és minden fáradozása a Szent Tanra irányult, aki teljesíti Teremtője akaratát, és jó hírnévvel növekedett fel, és jó hírnévvel távozik a világból. Róla mondja aPrédikátor [7:1.]: Jobb a hírnév a drága olajnál, és a halál napja a születés napjánál.” (Bráchot 17a.) A világ, amelyben élünk, Miért nincs zsidó ״tetszhalott”? Miből áll egy zsidó temetés? Elsősorban abból, hogy langyos vízzel kívül-belül alaposan megmossák a halottat. Ez nagy wicuának számít, és minden valamirevaló zsidó közösségben a közösség tiszteletben álló férfiai végzik: nem bérmunkások, és nem is nem zsidók. Ezt a műveletet magyar zsidóul ״miszászekolásnak” hívják, a héber mitászék, ״foglalatoskodik”, ״foglalkozik” elferdítésével. A halott körmeit is gondósán kitisztítják. Dr. Kálmán Ödön több mint ötven évvel ezelőtt kiadott szakkönyve, A rabbi könyve büszkén közli: ״A körömtisztításról megjegyzik a szakkörök, hogy ennek következménye, hogy a zsidóságban alig fordul elő tetszhalott eltemetése.” A közvetlen hozzátartozók ruhájának megszaggatása ősi zsidó szokás, a gyászt fejezi ki. Aki ettől viszolyog, az semmibe veszi a hagyományt, és nem adja meg halottjának az illő zsidó tiszteletet. A hangsúly a ״zsidón” van, hiszen egy zsidó ember haláláról és temetéséről van szó. (NK)
