Egység, 1995 (20-22. szám)
1995-06-01 / 21. szám
korábbi rendelkezését, és kijelentette: »Az alanti világok felemelkedhetnek a magasabb térségekbe, a magasabb világok pedig alászállhatnak az alsóbb tartományokba. És Magam leszek az első«, ahogyan le van írva: »Leszállt tehát az Örökkévaló a Sinai-hegyre« [2Mózes 19:20.), és ״azután azt mondta az Örökkévaló Mózesnek: Jöjj fel hozzám...«” (2Mózes 24:12.). Ez a magyarázata annak, hogy Ábrahám és Mózes különböző mértékben használták az anyagiasuk ״szamarat” feladatuk teljesítése során. Ábrahámot, az első zsidót, az anyag felmagasztosításának célja vezérelte: műkődésbe hozni az anyagiban rejlő lehetőséget a Teremtő jóságának és tökéletességének kifejezésére. Ábrahám azonban a Sínai-hegyi kinyilatkoztatás előtt élt, amikor az Örökkévaló még nem vonta vissza a ״rendeletet”, amely ״fentire” és ״alantira”, anyagira és szellemire osztotta a világot. Ábrahám legföljebb annyit tehetett, hogy az anyagit a szellemi szolgálatába állítja, és a ״szamarat” arra használja, hogy cipelje az isteni szolgálathoz szükséges ״kellékeket”. A fizikai egyelőre közönségesnek számított, és nem játszhatott közvetlenül szerepet a szellemiben, de végül is hasznosithatónak bizonyult, még ha periférikusán is, az Örökkévaló szolgálatában. A Tóra közvetít Mózesra esett viszont a választás, | hogy a Tórát átadja Izraelnek. A Tóra j 1ett az a közvetítő eszköz, amellyel az j Örökkévaló !ehetővé tette, hogy életünk legvilágiasaDb aspektusait is megszenteljük, hogy materiális énünket és környezetünket morális és spirituális célkitűzéseink szerves részévé tegyük. Ezt tükrözi az a tény is, hogy amikor Mózes nekivágott a Sinaihoz vezető útnak, a szamárra ültette feleségét és gyermekeit. A feleség és a gyermekék magának az embernek a tartozékai: bölcseink szerint ״a férfi felesége olyan, mintha saját maga lenne” (Bráchot 24a.) és ״a gyermek atyja végtagja” (Eruuin 70b.). Mózes óta az anyagi központi, bensőséges, szinte szellemi szerepet tölt be életünk dolgaíban. Ám Mózes csak a kezdete annak a hatásnak, amelyet a Tóra gyakorolt a materiális világra. Azóta, valahányszor az ember anyagi eszköz használatával micuát teljesít - például adakozik, vagy a táplálékból nyert testi energiát az imádságban való odaadásra hasznosítja és így tovább -, megnemesíti az A Messiás szamara Az anyag a szellem szolgálatában a célja mindennek, amit az Örökkévaló alkotott: ez az a környezet, amelyben a teremtéssel kitűzött célt meg kell valósítani. Az Örökkévaló akarata szerint az anyagot nekünk kell megnemesítenünk és felmagasztosítanunk. A ״szamár” héber neve, a chámor, az ״anyagot” jelentő chomer szóból ered. A Messiás szamara a járomba fogott anyag, a megnemesített - magasabb, fennköltebb cél felé irányított - fizikai lét. Az emberiség feladata, az anyagi A REBBE SZAVA Rabbi Menachem M. Schnecrson tökéletesitése azonban hosszú és bonyolult folyamat, olyan történelmi erőfeszítés, amelynek során minden egyes nemzedék az elődök eredményeire épít. Az anyagi és a szellemi külön világ, hiszen a teremtés jellegénél fogva mély szakadék választja ketté őket, és így eleve ellentétesek egymással. A szellem és az anyag között emelkedő falon egyetlen alkalommal támadt rés, amikor ״az Örökkévaló leszállt a Sinaihegyre”. Az isteni valóság a földi valóságban is megnyilvánult: az ember megkapta a Tórát, és ez lehetővé tétte számára, hogy megszentelje az e világit, kifejezze az Örökkévaló mindent átható igazságát az anyagi világban. Már utazhatunk Rómába... A Midrás a következő parabolával világítja meg az esemény jelentőségét (Tánchumá, Váérá 15.): ״Élt egyszer egy király, aki elrendelte: »A rómaiak nem utazhatnak Szíriába, a szírek nem utazhatnak Rómába.« Hasonlóképpen rendelkezett az Örökkévaló, amikor megteremtette a világot, mondván: »Az egek az örökkévaló egei, de a földet az embereknek adta.« (Zsoltárok 115:16.) Ám amikor át akarta adni a Tórát Izraelnek, visszavonta ״Örülj nagyon, Cion leánya, ujjongj, Jeruzsálem szülötte, mert királyod érkezik hozzád, igazságos és győztes Ö, szerény, és szamáron köziekedik!” (Zakariás 9:9.). Bölcseink egyhangú értelmezése szerint (Szánhedrin 78., Bráchot 56.) ez a ״király” nem más, mint a Messi! ás. Ebből következik, hogy a Messiás, akinek eljövetele gyökeresen fogja ; megváltoztatni világunkat, a szerény, ség megtestesítője. A szamár többször is felbukkan a Bibliában. Mindannyiszor ugyanaz a szerepe, de mindig egy kicsit másképpen tölti be: a különbségek a változásokat tükrözik, amelyeken világunk átmeg átmegy, miközben végső, tökélej tes formája felé halad. Akkor találkozunk vele először, amikor Ábrahám elszánja magát Izsák [ feláldozására, az Örökkévalóba vetett ! hitének tizedik, legnagyszerűbb bizonyságtételére. ״Ábrahám fölkelt reggel, \ fölnyergelte a szamarát” (1 Mózes 22:3.), és a hátára rakta a holmikat (a ״fát... a tüzet meg a kést”), amelyekre szüksége lesz a Hebrontól a Moriá-hegyig tartó háromnapos út után. A ״szamár” az anyagiság jelképe Tét nemzedékkel később az Örökkévaló feladatul adta Mózesnak: hozd ki a zsidókat Egyiptomból, vezesd el őket a Sínai-hegyhez, és add át nekik az én Tórámat, amely meghatározza küldetésüket, hogy választott népem :egyenek. Így hát ״fogta Mózes a feleségét és fiait, szamárra ültette őket...” (2Mózes 4:20.), és elindult Egyiptomba. \ Ábrahám, Mózes és a Messiás: mindhárman az Örökkévaló akaratá! nak beteljesítésére használják a szamarat. A szamár azonban különböző ׳ módon vesz részt feladatuk végrehajj fásában. Ábrahám esetében a holmit viszi, Mózes esetében feleségét és gyérmekeit, míg a Messiás esetében Ő maga ül a szamáron. Á hagyományos zsidó szemlélet azt tanítja, hogy a szellemi szféra felsőbbrendű a fizikaival szemben. A Midrás mégis azt tanítja, hogy az Örökkévaló azért teremtette meg a lét teljességét, a szellemi birodalmával együtt, j mert ..hajlékot akart magának a lenti ' világban” (Midrás Tánchumá Nászo i 16., 1. Tánjá 36.). Tehát fizikai létünk 2
