Egység, 1994 (16-19. szám)
1994-04-01 / 17. szám
MVSCC AUSCHWITZ TANULSÁGA AZ EMBERI GYARLÓSÁG TÜKRÉBEN A vészkorszakkal kapcsolatos kérdések általában ily formát öltenek: miféle Isten az, aki megengedte Auschwitzot? Milyen álláspontot kell elfoglalnunk vele szemben? Vannak, akik soha nem hittek Istenben, s ezek ateizmusa vagy agnoszticizmusa csak megerősödött a vészkorszak következtében, bár kimondhatatlanul elvetemült dolog Auschwitzra hivatkozni, hogy mindenféle aljasságot vagy olcsó kicsapongást jogosulttá tegyünk. Mások, akik korábban hittek, elveszítették hitüket; ugyanakkor jelentős számmal találhatunk az életbenmaradottak között hívő embereket, akik irigylésre méltóan elmélyült, megerősödött vallási érzéssel kerültek ki a szörnyűségekből. Intellektuális szempontból a többnejűséj nem alábbvaló az egynejűségnél, és a ne■ mi élet különböző “elrendezései” önma■ gukban véve sem nem “jók”, sem nerr “rosszak”. Lehet, hogy egyfajta rend megfelel bizonyos embereknek, míg mások más rendszert részesítenek előnyben. Semmilyen bizonyíték nem áll rendelkezésünkre a “jó” vagy a “rossz” lényegét illetően. Minden erkölcsi ítéletnek egy a sorsa: a filozófia nem tudja logikailag megállapítani, hogy ez vagy az az ítélet helyes-e, vagy sem. így született meg Auschwitz. De, mondják, ha a tudós megalapozott véleménye és szigorú logikája eleve kizár részéről minden megállapítást a jót és a rosszat illetően, az ember mégis rábízhatja magát a saját “ösztönére”, emberiességére. Tudja, hogy ölni rossz. A filozófus is tudja: az, hogy ő nem képes meghatározni a rosszat, senkit sem akadályozhat abban, hogy elveihez hűen éljen. Az emberek továbbra is “erkölcsösek” lesznek. A thresienstadti gettó pénze Szerencsétlenségünkre sokan vették komolyan a filozófusok és antropológusok véleményét. Ha azonban a társadalom fogja megszabni, hogy mi jó és mi rossz, annak végletes következményei lehetnek. A többség kultúrája alapján ki lehet je- ׳ lenteni, hogy egy egész nép alsóbbrendű, és “jó” lesz azt kipusztítani. így született meg Auschwitz. A hitleri Németország társadalma lelkesen fogadta az “új erkölcsiséget”. De vajon melyik társadalomra kell gondolnunk, ha azt mondjuk, hogy “a társadalom” határozza meg, mi a jó? Az enyémre, a tiédre vagy a nácikéra? A nácik egyszerűen és logikusan alkalmazták a “körülmények megszabta erkölcsiséget”. Miért kell tehát Auschwitzon úgy felháborodni? A viszonylagos moralitás hívei már rég megtagadták Istent és tilalmait. Ők emberi fogalmakban gondolkoznak. Miért aggasztja hát őket annyira a vészkorszak? Ha elfogadják a tételt, hogy tagjai számára a “társadalom” az egyetlen bírája rossznak és jónak, melyik stádiumban veszítette el a német társadalom a szó szoros értelmében vett “tártermészete felől, s talán némely jogos következtetésre is tudunk jutni. A klasszikus filozófusok igyekezete, hogy meghatározzák a jót és a rosszat, nem járt nagy sikerrel: megegyezésre semmiképp sem jutottak. A tudós nem alkot értékítéleteket, s olyan kifejezések, mint a “jó” vagy a “rossz”, nem szerepelnek szakmai szótárában - joggal, hiszén ő mennyiségekkel, megfigyelhető és bizonyítható dolgokkal foglalkozik. Következtetéseinek nemzetiségre, vallásra, elkötelezettségre vagy előítéletre való tekintet nélkül elfogadhatóknak kell lenniük. De a tudós rendelkezésére álló eszközök nem alkalmasak az olyan változó, szubjektív fogalmak megvizsgálására, mint az erkölcs. Még a filozófus “szerszáma”, az esze sem tud megbirkózni a jóval és a rosszal, mert a hideg logika egy magyarázatot sem részesít előnyben. A fenti kérdések ennek ellenére nem hagynak nyugodni bennünket, és a válaszók továbbra is rejtve maradnak élőttünk. Sosem leszünk képesek magyarázatot találni a vészkorszakra: egyszerűen képtelenek vagyunk még csak megpróbálni is. A vészkorszak értelmünkön felül áll, s az ember nem tudhat magyarázatot adni arra, amit fel sem tud fogni. Aki nem volt koncentrációs táborban, annak, azt hiszem, nem lehet fogalma arról, mit jelent afc, s hogy milyen lehetett Treblinka, azt még az sem tudja elképzelni, akit a háború előtt Buchenwaldba vagy Dachauba intemáltak. De ha nem tudjuk is megérteni a vészkorszakot, egyikünk sem utasíthatja el, hogy képességei szerint levonja belőle a tanulságot. Ha a Gondviselés útja a gázkamrákban érthetetlen is számunkra, még mindig megtanulhatunk valamit az ember A budapesti gettó halottai a Dohány utcai zsinagóga árkádsora előtt 4 *í
