Egység, 1993 (12-15. szám)
1993-12-01 / 15. szám
A ZSINAGÓGA SZÓTÁRA Minden fejlett emberi cselekvés saját nyelvezettel rendelkezik, amelyet a beavatottak jól ismernek, ám félelmet kelthet az újonnan jöttékben. A zsinagóga világa és a héber imák aligha tekinthetőek ki• vételnek. Előfordulnak olyan héber szavak, nevek, kifejezések, amelyeket szerte a világon használnak azok, akik rendszeresen járnak zsinagógába. Ezek közül néhány nem eredeti héber szó, mivel a jiddis nyelvből került át. Ezeket csak az askenázi közösségből származó zsidók használják, míg a szefárd zsidók inkább e szavak héber megfelelőjét alkalmázzák. E jól körülhatárolható szókincs ismerete “bennfentessé” tesz minket ebben a világban is. R. Górd: Siratófal vonatkozik. Ez is jiddis eredetű, és valószínűleg a német lesen (“olvasni”) szóból ered. Héber megfelelője a kriát há-Tórá. * A menóra a gyertyatartó héber elnevezése. A bimá-t általában menóra díszíti, de az ámud-ra is állítanak gyertyatartót. A hajdani Szentélyben álló menóra hétkarű volt. A Chánuká gyertyatartónak nyolc ága van. * A nér támid jelentése “örökmécs”, és annak a lámpának az elnevezése, amely a frigyszekrény (áron hákódes) előtt látható. A pusztai Hajlékban örökké világító fény emlékét idézi (2Mózes 27:20-21.), s egyben emlékeztet arra a lángra, amelynek állandóan égnie kellett az oltáron, s amelyet tilos volt kioltani (3Mózes 6:6.) * A sálos szöúdót, melyet gyakran sálessűdesz formában ejtenek ki, jelentése “három étkezés”, de valójában a harmadik szombati étkezésre vonatkozik, melyet általában a szombat kimenetele előtt fogyasztanak el. Szokás, hogy ezt a zsinagógában szolgálják fel, egyszerű ételek formájában. A nyelvtanilag helyes forma a szöúdá slisit, melynek jelentése “harmadik étkezés”. * A samesz - héber sámás, templom szolga, a zsinagógiai funkciók egyik legfontosabbika. * A chol hámoéd szószerinti jelentése “az ünnep hétköznapja”. Ez Pészách és Szukkol ünnepének közbeeső napjaira vonatkozik, vagyis az ünnep első és utdlsó két megszentelt napja közé eső többi napót jelenti. * A davenolás annyit jelent, mint imádkozni. Az ige szótári alakja a dávén (héberül löhitpálél). A szó jiddis átvétel, s nem az ige héber formáját adja vissza. Minden bizonnyal a latin divinus (“isteni”) szóból származik. A davenolás az Istenihez való imádkozást jelenti. * Az erev Sábbát (askenázi kiejtése: erev Sábbosz) jelentése “a szombat estéje”. Ez nem péntek estére vonatkozik, amely már maga a sábesz, hanem a péntcki nap egészére, amely napnyugta előtt van. * Az erev Jóm Tov szintén az ünnepnap beköszöntét megelőző nap egészére vonatkozik. * A janiim nóráim jelentése “Féléimetes Napok”, s mind Rós Hásáná-ra, mind Jom Kippur-ra vonatkozik. Általánosabb értelemben használják a két ünnép közötti tíz napra, beleértve a két ünnepnapot is. * A káddis - halotti ima (lásd 2. oldalon). * A lejnolás annyit jelent, mint olvasni, és a zsinagógában a Tóra olvasására * Az álija - héber “felmenetel”; a Tóra elé járulás. * Az ámud alacsony pulpitus a bimá és a frigyszekrény között az askenázi zsinagógákban. Általában alacsonyabb, és a következő versszak iránti tiszteletet fejezi ki: “A mélységből kiáltok Hozzád, Uram” (Zsoltárok 130:1., Bráchot 10b.) Az istentiszteletet az ámud-ról vezetik, a Tórát a bimá-n olvassák. A szefárd zsinagógákban az egész istentiszteletet a bimá-TÓl vezetik. * A báál koré az a személy, aki a Tórát olvassa. * A báál tokéá az a személy, akitfos Hásáná napján megfújja a sófárt. * A bráchá (askenázi kiejtése: bróehe) jelentése “áldás”, többesszáma bőráchot. * A bimá az az emelvény, ahol a Tórát olvassák. Hagyományhű templomokban középen áll. Az istentisztelet egy részét, vagy egészét innen vezetik * * A bencsolás annyit jelent, mint áldást mondani. Az ige szótári alakja a bencsolni. Ez is jiddis eredetű, és ha magában használják, az étkezés utáni áldást jelenti. Ez a szó is latinból történt átvétel (benedictio, “áldás”).
