Egység, 1993 (12-15. szám)
1993-06-01 / 13. szám
A ZSIDÓ JOGREND KIALAKULÁSA Mózestól napjainkig A szóbelit leírják Miután a Római Birodalom körülbelül kétezer évvel ezelőtt meghódította Júdeát, a zsidóság vezetői felismerték, hogy népüket a szétszóratás nyomán a Tóra elfelejtésének veszélye fenyegeti. Jehudá fejedelem, Dávid király leszármazottja vezetésével ekkor alakult meg az a rabbinikus testület, amelynek a feladata volt, hogy összegyűjtse és leírja a mesterektől hallott törvényeket Rabbi Jehudá HáNászi és társai jogszabályok ezreit gyűjtötték össze, szerkesztették meg és sorolták ősztályokba. A gyűjtemény címe Misná, Tan lett. A Misná hat részből áll: a Zráim a földmívelés és mezőgazdaság törvényeivei, a Moéd az ünnepekkel, a Násim a nőkre vonatkozó törvényekkel, a Nezikin a magánjoggal, a Kodásim az áldozati renddel, a Táhárot a szellemi tisztaság szabályaival foglalkozik. Azok a törvények, amelyeket Jehudá nem vett fel kodifikált gyűjteményébe, a rabbi Osájá szerkesztette Toszefiá (Adalék) címen váltak ismertté. Hasonló munkát végzett rabbi Chijá is, aki a Brájtát, az úgynevezett nem kodifikált misnák gyűjteményét összeállította. A toszefták és brájták többnyire a misnákia vonatkozó kiegészítésekkel vagy kérdésekkel foglalkoznak. Hatályuk nem haladhatja meg a misná két. Ebben az időben születtek a Mózes öt könyvéhez írott, midrásoknak nevezett kommentárok. A főbb midrások a Midrás Rábá, a Szifri, a Szifrá és a Mechiltá. A midrás magyarázza az egyes szakaszok jelentését. Ezek a szóbeli magya!ázatok annak a tanításnak a részei, amelylyel Mózes a Sínai-hegyen mégismerkedett, és amelyet nemzedékek adtak tovább. Miután rabbi Jehudá nemzedéke még jól ismerte a szóbeli törvényt, a Misnát kódszerűen, szinte csak az emlékezetet segítő vázlatként írták le, hogy a szóbeli törvényt megóvják a feledéstől. A Templom lerombolása után szétszóródott zsidó népet nem sokáig szolgálta ez a “csomóra kötött zsebkendő”. Néhány száz év alatt a Misnában foglaltak érteimérői folytatott viták során elhomályosult maga az értelem: előtérbe kerültek az el-Mielőtt a zsidó jog bármely specifikus területével kezdenénk foglalkozni, ki kell jelölnünk vizsgálódásunk alapvonalait, és meg kell határoznunk az alapfogalmakat. A zsidó jogot a modem polgári jogtól eltérően nem a társadalmi követelmények szabják meg. A judaizmus tanainak alapját ugyanis az isteni szabályok és elvek képezik, amelyeket több mint 3300 évvel ezelőtt kaptunk meg a Sínai-hegyen. Igaz, a Tóra-adás előtt is léteztek kidolgozott jogrendszerrel - például a Hammurabi-féle törvényekkel - rendelkező társadalmak: ilyen volt többek között a föníciaiaké. A kodifikált törvénykezés mint az emberiség társadalmi szükséglete akkor jelentkezett először, amikor Noé elhagyta a bárkát, a Tóra-adás előtt ezer évvel. A hagyomány kezdetei A Mózes által átvett Tóra nagyon szűkszavú volt. A nagy középkori bölcs, Rási írja Tóra-kommentárjában: “Számos parancsolatra csak utal a Tóra." A legjobb példa erre a tfilin parancsolata. Mózes ötödik könyvében (6:8.) le van írva: “Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a szemeid között!” Ezen az írott szabályozáson kívül Mózes azt is megtudta, hogy a “jelnek” bőrből kell lennie, legalább kétszer kétujjnyi mérettel kell rendelkeznie, hogy a “kéz” jelének a gyengébbik kar izmán, a szívhez közel van a helye, és egy szakaszt kell tártálmaznia, a “szemeid között” a homlokot jelenti, és így tovább. A szóbeli hagyomány, mondhatni, a Tóra játékszabályait tartalmazza. Mózes összesen százhúsz napot töltött azzal, hogy minden dimenziójában elmélyülten tanulmányozza a teljes Tórát. A zsidó népnek a pusztabeli vándorlás idején egyetlen elfoglaltsága a tanulás volt. Mózes négyven éven át tanította a Tórát. Mózes elmúltával utódjára, Józsuára hárult a zsidó nép vezetésének feladata. Józsué a tanítványaira, az “öregekre” hagyta a hatalmat, akiktől azután szintén a tanítványok vették át. A tanítók és tanítványok láncolata mintegy ezerötszáz éven át töretlenül folytatódott. az egyetlent, amely minden időben egyetemesen alkalmas a helyes erkölcsi kultúra megteremtésére. Ez az isteni törvénytár Noách fiainak hét törvénye, más néven A Noáchiták törvénykönyve, amelyen a “jó” egyetemes, minden emberre alkalmazható meghatározása alapul. A jelen kor történelme a bizonyíték, hogy a jóság humanitárius eszméin alapuló erkölcs mindig relatív, szubjektív és végül is nem célravezető. Ráadásul - mint azt a pedagógusok és a büntetés-végrehajtás szakemberei jól tudják - sem a megfélemlítés, sem a bűntetőssel való fenyegetődzés nem alkalmas az ember erkölcsi kötelességtudatának kialakítására. Csak a nevelés képes kialakítani a tudatot, hogy van “egy Szem, amely lát, és egy Fül, amely hall”: Azé, aki mindannyiunkkal elszámol. A Noáchiták törvénykönyvét, amely hét alapvető isteni törvényt tartalmaz, az özönvíz után kapták meg Noé és gyermekei. Az özönvíz előtti civilizáció erkölcsi bűnei miatt tört rá a világra a pusztító ár. Az új emberiség ősei számára ezek a törvények tették lehetővé, hogy utódaik ne süllyedjenek ismét az erkölcstelenség mocsarába. E törvények, amelyek elrendelik a bíróságok felállítását, megtiltják a bálványimádást, az istenkáromlást, a gyilkosságot, a vérfertőzést, a rablást, az élő állat evését - vagyis az állatkínzást mindenfajta erkölcsiség alapjai. Hatályuk - a belőlük eredő egyéb törvények által - az erkölcsi magatartás minden területére kiterjed. A Noáchiták törvénykönyve később részévé vált a mózesi Törvénynek, a Tórának, melyet a Sínai-hegyen kapott meg Mózes. Itt kapták a zsidók a különleges feladatot, hogy megtanítsák a hét törvényt a többi népnek, és ősztönözzék őket betartásukra. A zsidók és vallásuk üldözése a történelem folyamán többnyire megnehezítette, sokszor lehetetlenné tette ennek a feladatnak a végrehajtását A mai időkben tapasztalható vallási tolerancia és a táguló szabadság azonban arra is alkalmas, hogy egyre jobban hangsúlyozzuk e törvények betartásának fontosságát. Azért kell ragaszkodnunk ezekhez a törvényekhez - melyek önmagukban és lényegüket tekintve az Örökkévaló jóságának megnyilvánulásai mert ezek fűzik a Teremtővel szembeni közös erkölcsi felelősség kötelékébe az egész emberiséget. Ez az egység elhozza a békét és az összhangot minden nép számára, elősegítve ezáltal a végső jó elérését. Mint a Zsoltáros mondja: “O, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” (Zsoltárok 133:1.) ^------------- י ,־ (? HÁLÁS KÖSZÖNET a Tüli Tie BT-nek, Lukács Jenőnek és George I. Serebreniknek, akik adományukkal segítették nevelési munkánkat! “A munkát nem neked kell bévégezned, de nem vonhatod ki magadat alóla.” (Az Atyák bölcs tanításai 2:17)• Akiadó ^ - j/ 2
