Egység, 1993 (12-15. szám)
1993-06-01 / 13. szám
egyes témaköröknél a rájuk vonatkozó összes törvény megtalálható, így a rabbi könnyebben választ kaphat kérdésére. Nem sokkal később, az 1550-es években Izraelben a cfáti rabbi Joszéf Káro Bét Joszéf, később lerövidítve Sulchán Aruch (Terített asztal) címmel kiadta a Túr átdolgozott és bővített változatát. Joszéf Káro szfárd származású volt, ezért az általa ismertetett szokások némileg különböznek az áskenáz zsidóság szokásaitól. Ennek a problémának az áthidalására a krakkói rabbi Moses Isserles (Remá) a kérdéses helyeken jegyzetekkel látta el a szöveget. Ez a mű, a Remá jegyzeteivel kiegészített Sulchán Áruch lett a mértékadó zsidó törvény. A későbbi átdolgozások, mint a Sülchán Aruch HáRáv, az Aruch HáSulchán, a Káf HáChájim, a Misná Brurá, azt a célt szolgálták, hogy a mindennapi emberek számára megkönnyítsék a törvény megértését. Ezek közül például a Kiew - kivonatos - Sulchán Aruchot több nyelvre lefordították. Ezt az ungvári Slomo Ganzfried írta, és magyar fordításban is kapható. Az utóbbi években is számos mű született, amely a törvényben való eligazodást segíti. Összefoglalás Noha a négyszáz évvel ezelőtt készült törvénykódexek korában még nem létezett fridzsider, telefax vagy űrutazás, az életünket irányító szabályoknak ma is a szóbeli törvényből kell kiindulniuk. Nincs olyan összetett, bonyolult téma, amelyhez ne találnánk kapcsolódást a zsidó jogban. Korunk rabbijának, akinek mérnöknek, orvosnak, jogásznak, könyvelőnek, szóciális munkásnak kell lennie egyszerre, mindenekelőtt az a dolga, hogy alkotó módon összeegyeztesse a modem technológiát és a törvényt. Herschel Feinman alakult nyelv - váltotta fel az arámit. A Gemárá, amely valaha minden kérdésre választ adott, mostanra súlyos kérdéseket vetett föl. A halachikus döntvények meghozata- Iára csak néhány kiváltságos gáon lehetett illetékes. A több mint háromezer oldalas, ide-oda csapongó Gemárá túl bonyolultnak bizonyult ahhoz, hogy választ adjon a mindennapi kérdésekre. Ennek a problémának a megöldására három Tóra-nagyság, a spanyolországi Moses Maimonides (Rámbám), a marokkói rabbi Jicchák Álfászi (Rif) és az olaszországi rabbi Áser (Ros) három különböző művet állított össze azzal a céllal, hogy az átlagember számára megkönnyítsék az eligazodást. A Rámbám a Misnához hasonló stílusban írta újra a szóbeli törvényt. Misné Torá, más néven Jád HáCházáká (Erős kéz) című művének előszavában azt írja, hogy az embernek elegendő Mózes öt könyvét és a Misné Torát tanulmányoznia. Álfászi a Gemáráról folytatott vitákat tekinti át, mert csak azokat véli alkalmasnak a törvény magyarázatára. A Ros a Gemárá egyes traktátusairól írott héber nyelvű kommentárjaiban dolgozza ki a válaszokat. így védelmezték továbbra is a szóbeli törvényt a feledéstől. A zsidó törvénykódexek Az 1400-as évek közepetáján a rabbinak könnyű dolga volt. Ha felmerült egy kérdés, elővette a Rámbámot, aRifet vagy a Rost. De mi történt, ha az adott kérdésre a három tekintély három különböző választ adott? Erre a kérdésre a Ros fia, rabbi Jákov ben Áser adta meg a választ, aki a három mű alapján egységes törvénykönyvet szerkesztett Arbá Turim (Négy sor), röviden Túr címmel. A négy “sor”, illetve rész közül az Orách Chájim a mindennapi élet törvényeivel foglalkozik, a Jore Déá a kóserságot és a viszonylag ritkábban felmerülő jogi kérdéseket tárgyalja, az Even HáEzer a nőkre vonatkozó szabályozásokat, a Chosen HáMispáta polgári jogi problémákat tartalmazza. A Túr legjellemzőbb vonása, hogy nagyon könnyű benne eligazodni. Az lentmondások, és a vélemények naponta változtak. A második században Ráviná és ráv Ási vezetésével újabb tudóstestület jött létre, hogy ismét megtárgyalja a Misnával kapcsolatos vitás kérdéseket. Ezeket a vitapontokat az arámi nyelven “tanulást” jelentő Gemárá címmel összeszerkesztették a hozzájuk kapcsolódó misnákkal: ez a gyűjtemény lett a Talmud. így maradt fenn végül a szóbeli törvény. Hat-hét évszázadon át, mialatt a zsidók nagy része Babilóniában élt, a tudósok számára a Gemárá útján vált elérhetővé a törvény. A kodifikátorok A 800-as években kezdődött a babilóniai zsidóság Nyugatra, a Földközi-tenger-melléki területek - Spanyolország, Olaszország, Marokkó — felé húzódása. A köznyelvben a héber és a helyi beszéd keveréke, a ladino - a héber, spanyol vagy olasz és zsidó-arab szavakból ki3 A zsidó törvénykezés “fája”
