Egység, 1993 (12-15. szám)
1993-06-01 / 13. szám
5753 Sziván-1993. Június 13 דסב tfA Teremtő, a Tóra és a zsidóságegy egységet alkot״ (Zohár) MINDEN ZSIDÓ LAPJA AZ ELSŐSZÜLÖTTEK ÜNNEPE A jó szándék ahhoz szükséges, hogy úrrá legyünk a megszokáson, és ledörzsöljük lelkünkről az apátia rozsdarétegét. * * * Az elmúlt évtizedek alatt annyi más zsidó szokás között ez is feledésbe merült. Ha alig volt brit miiá - körülmetélés -, ami megelőzi az elsőszülött kiváltását, akkor még kevésbé volt pidjon hábén. Most felújítjuk ezt a kedves micvát. Lapunk más helyén meghirdetjük a pidjon hábén akciói. Minden elsőszülött zsidó férfi, aki tudja, hogy édesapja vagy édesanyja nem (volt) kohánita vagy lévita, jelentkezzék a megadott címen, illetve telefonszámon! Amikor az eget sötét viharfelhők borítják, amennyire csak tudjuk, erősítenünk kell zsidóságunkat. Újítsuk fel az ősi micvát, szerződésünk zálogát Izrael Istenével, akinek az írás tanúsága szerint “elsőszülött fiai” vagyunk! Legyünk érdemesek a csodálatos megmenekülésre, legyünk érdemesek arra az isteni kegyre, hogy a nagy világégés, a szörnyű holokausztum után még pislákol a zsidóság lángja Magyarországon! Chág száméách! A szerkesztő A peszáchi elsőszülött-közjátékból ered az egyik legfontosabb előírás: a pidjon hábén, az elsőszülöttek kiváltása. Mózes Mesterünk ezt az utasítást kapta, mielőtt küldetése teljesítésére Midjánból Egyiptomba ment: "... mondd a fáraónak: így szól az Örökkévaló: Izrael az én elsőszülött fiam...” (2Mózes 4:22.) Ekkor helyezte kilátásba az Örökkévaló a tizedik csapást, és ekkor váltak Izrael elsőszülőttéi az Örökkévaló “tulajdonaivá”. Innen ered az elsőszülöttek kiváltásának parancsolata. Az elsőszülöttek megváltása arra a szép eszmére épül, hogy mindenből, amit szerzünk vagy birtokolunk, az elsőt és legjobbat kell az Örökkévalónak áldoznunk, nem pedig a fölöslegeset és silányat. Ez a micvá nem komplikált, nem körülményes, nem “fájdalmas”, hanem egy bensőséges ünnepség keretében teljesítendő vallási kötelezettség, amely a zsidó elsőszülöttet életének 31. napján kötélerős szállal zsidóságához köti. A micvá teljesítéséhez két emberre és némi jó szándékra van szükség. A két ember közül az egyik a kohánita vagy kohén, Isten “képviselője”, akinek a kezéből ki kell váltani a delikvenst, a másik pedig maga az elsőszülött. Sávuot, a Tóra-adás ünnep>e negyvenkilenc nappal Peszách után következik. Peszách ünnep>ének, a “húsvétnak” sok neve van. Az ünnép tartalmát legjobban kifejező név “a Szabadság Ünnep«” - Zmán Chéruténu —, a csődálatos szabadulás emlékére, amellyel a héber törzsek megmenekültek az egyiptomi rabszolgaságtól, és elindultak a néppé, majd ál- Iámmá válás felé. Az “elindulás” utáni ötvenedik napxm, Sávuot ünnepén “érkeztek meg” a zsidóságba. Peszách ezenkívül az elsőszülöttek csődálatos megmenekülésének emlékét is őrzi. Mielőtt a tizedik csapással beteljesedett az egyiptomi szoldateszka sorsa, és megnyílt a szabaduláshoz vezető út, a zsidókat az a veszély fenyegette, hogy az ő elsőszülötteik is áldozatul esnek a tizedik csapásnak, amely megtizedelte az egyiptomi lakosságot, “hiszen nem volt ház, ahol ne lett volna halott” (2Mózes 12:30.). A zsidók parancsot kaptak: jelöljék meg házuk ajtófélfáját, hogy az ítéletet végrehajtó halálos csapás elkerülhesse őket. így is történt, és zsidó nép elsőszülöttjei ennek a megmenekülésnek az emlékére a mai napig is böjtöt tartanak a Peszách előtti napon, erev Peszáchkor. HÉT TÖRVÉNY, AMELY MINDENKIT KÖTELEZ A negatív hajlandóságok az emberre, aki valójában jóra törekszik, Isten tervei szerinti “mechanizmusa" azonban a szabad akarat alapján működik. Hiszen ha az Örökkévaló totálisan jó világot teremtett volna, amelyben az emberiségnek a legcsekélyebb erőfeszítésébe sem kerül jónak lenni, akkor nem is igen tudnánk értékelni a jóságot. Ennek fényében kell felismernünk, hogy az egyénnek a világban vagy akár a saját magában jelentkező gonoszság elleni harcát nem szabad konfrontativ módon szemlélnünk. Sokkai inkább a világban és az emberben fellelhető jót kell kiemelnünk, s a pozitív oldalt előtérbe helyeznünk, hogy a jó egyre inkább elfoglalja a gonosz helyét, végül teljesen kiszorítsa. Bár az Örökkévaló úgy teremtette a világot, hogy az ember szabad akarattal rendelkezzék benne, mégis adott eszközt és vezérfonalat a jó megválasztásához: egy isteni erkölcstant, amely minden emberi törvénynél előbbrevaló, Rabbi Menachem Scboeersoo jóságat Ily módon a mindenség és minden élő az Örökkévaló jóságának hordozója és tárgya, amint az étkezés utáni áldásban mondjuk: “Áldott vagy Te... aki táplálod az egész világot jóságodban, kegyelemmel, jósággal és irgalommal.” Következésképpen mindazt, ami a világban történik, még a rosszat is - mondjuk, egy térmészeti katasztrófát - végső soron mindig ellensúlyozza a jó. Hasonlóképpen hatnak a A történelem fordulópontjának idejét éljük: részesei és tanúi vagyunk a körülöttünk kialakuló új világnak. Az elmúlt években olyan változások rázták meg a világot, mint az elnyomó rezsimek összeomlása, ami a nemzetközi társadalmi és politikai tényezők fokozott erkölcsi tudatának hatására következett be. Persze sok mindennek kell még történnie ebben a folyamatban. Érdemes tehát megvizsgálni a változások mozgatórugóit, és ősztönzést, tájékozódást meríteni belőlük a folytatás elősegítéséhez. A teremtés célját magyarázván bölcseink azt mondják, hogy az Örökkévaló, minden jónak lényege, a jótéteményekre való törekvésének eredményeként teremtette meg a világot A zsoltár így mondja: “Jó az Örökkévaló mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez.” (Zsoltárok 145:9.) Ahogyan a jóságnak az a tulajdonsága, hogy jót tesz másokkal, úgy fejezi ki a világ teremtése az Örökkévaló
