Egység, 1991 (3-7. szám)
1991-03-01 / 4. szám
Pészach - húsvét A pészach egy nyolcnapos zsidó ünnep, mely a Bibliából ered, megjelenítve a zsidók népként való megszületését s egyedi nemzetként a történelembe lépésüket, amint Mózes vezetésével 3000 évvel ezelőtt az Órökkévaló akaratának szentelték magukat. Ekkor ünnepeljük a zsidók megszabadulását a szolgaságból, s a megszabadulást az ókori egyiptomi életformából, az ״egyiptomi utálatosságok” tagadását. Fizikai felszabadulásunkkal együtt szellemi szabadulásunkat is ünnepeljük. A Tórának a pészachról szóló törvényei nemcsak az Örökkévaló parancsai, hanem segítségül is szolgálnak ahhoz, hogy átérezzük a pészach szellemi felszabadítását A földmívesek számára a pészach a korai aratás időszakát jelenti Izrael földjén. Az árpa aratását pészach második napján a különleges oméráldozat jelezte. Ebben az évben a pészach március 29-én este kezdődik, és április 6-áig tart. Mi nem számít chomécnak?- a hús, a vad, a hal,- a gyümölcs,- a zöldségek (de az áskenázi zsidók pészachkor nem engedik meg a bab, borsó, rizs, kukorica és a magvak fogyasztósát);- a tejes ételek a megfelelő pészachi kósersági felügyelet tanúsítványával. Az otthon előkészítése Pészach előtt az egész házat teljesen ki kell takarítani. Minden kovászost, amit nem vittek el pészach előtt, el kell adni. A törvény szerint tilos az olyan kovászost, amely pészach alatt a zsidó birtokában maradt, az ünnep után használni. Minden főző-étkező edényt és -szerszámot, - ha nincs külön pészachi használatra teljes készlet a háznál - a zsidó törvényeknek megfelelően ״kóseroltatni” kell a rabbival. Mindezeket az előkészületeket a pészach előtti nap réggéléig be kell fejezni. Az elsőszüiöttek böjtje Amikor az Örökkévaló lecsapott Egyiptom elsőszülötteire, megkímélte a zsidókat. Ezért minden elsőszülött zsidó férfi böjtöl a pészach előtti napon, az Örökkévaló iránti hála kifejezésére. Mégis évszázadok óta szokássá vált, hogy megtörik a böjtnapot egy ״sz’udat micvá\al”, a micva megünneplésére szolgáló étkezéssel. Ilyen a szijum — befejezés -, amellyel a Talmud egy-egy könyvének befejezését ünnepük. A szijumot általában a zsinagógában tartják. Zsidónak lenni Zsidónak lenni azt jelenti, hogy egy szerkezettel és céllal bíró világegyetemben élünk. Zsidónak lenni azt jelenti, hogy érezzük: részei vagyunk az Örökkévaló szeretete és gondoskodása által vezérelt történelmi folyamatnak, mely a világot békéhez és teljességhez vezeti. Zsidónak lenni azt jelenti, hogy egyedi láncszemként kapcsolódunk a zsidó létezés nagy láncolatába, megkoronázva az egész emberiség szabadságába vetett fenséges hit dicsőségével, megbízva a részvét és az erkölcs küldetésével egy gyakran érzéketlen és közönyös világban. Zsidónak lenni azt jelenti, hogy a népek családjai közt egy nagyon különös családhoz tartozunk, újraélve e család örömeit és tragédiáit, jövőnket a múlt tapasztalataira építve. Zsidónak lenni azt jelenti, hogy együtt vagyunk azokban a társadalmakban is, amelyekben nagyon sokan egyedül vannak, hogy biztonságot nyerünk mély gyökereinkből ezekben a társadalmakban, amelyekben annyian harcolnak a felszínen maradásért, hogy ihletünk értelmet ad napjainknak, amikor a többség unalmában átadja magát a cinizmusnak. A zsidóságnak ez a leírása a pészachi széder varázsos, titokzatos estéjén jelenik meg különleges formában. Készülődés a pészachra A pészachi törvény tiltja, hogy a zsidók az ünnep idején kovászolt (kelt) tésztát vagy bármilyen kovászos ételt fogyasszanak vagy birtokoljanak. Kovásznak (chomécmk) számít bármely étel vagy ital, amely az öt főbb gabonából - búzából, rozsból, árpából, zabból vagy tönkölyből - készült vagy ezek közül akármilyen keveset is tartalmaz. Az egyetlen kivétel a macesz, az előírásos keletien kenyér, melyet különleges elővigyázatossággal készítenek. Ha a macesz az előírások megszegése miatt mégis megkel, kovászossá válik. Ezért még azok az ételek vagy háztartási eszközök is, amelyek megfelelnek a szigorú előírásoknak, és egész évben kóserok, a pészachi használatra különleges előkészítést igényelnek, hogy pészachra kóseroknak számítsanak a zsidó otthonban. B’dikat choméc - a kovászos keresése Pészach első éjjele előtt - ebben az évben március 28-án - meg kell tartani a kovászkeresés rítusát. A kovászkeresést gyertyafénynél végezzük. A családfő szobáról szobára halad, átkutat mindent a padlástól a pincéig, ahová bármikor bármilyen étel kerülhetett. Kabbalista szokás, hogy a házban előzőleg elhelyeznek tíz, jól becsomagolt, kemény kenyeret, amelyeket aztán a keresés során összegyűjtenek. A kutatás befejezése után, ha összegyűjtöttek mindent, ami kovászos lehet, a következő ״megsemmisítési kijelentést” kell tenni: ״Minden olyan kovászolt vagy kovászos, mely a birtokomban van - miután nem láttam és nem találtam meg, és nem tudok róla -, semmisnek és tulajdonos nélkülinek tekintendő, miként a föld pora.” A keresés során talált kovászost azután jól becsomagoljuk és biztonságba helyezzük, hogy másnap reggel elégethessük.
