Egység, 1991 (3-7. szám)
1991-03-01 / 4. szám
ד׳סב ,,A Teremtő, a Tóra és a zsidóság - egy egységet alkot” (Zohár) MINDEN ZSIDÓ LAPJA «)-MW Csak ezután következhetett be a zsidó szellemiség másik korszakalkotó jelenése, a Sínai-hegyi kinyilatkoztatás. Csak egy mind szellemi, mind fizikai értelemben szabad nép veheti át a Tórát, és tarthatja meg törvényeit. Az Egyiptomból csodálatos módon kiszabadúlt zsidók pontosan felmérték helyzetüket. Nem csoda, hogy a Sás-tenger partján - miután üldözóik egytől egyig a tengerbe fúltak - hálaéneket zengtek az Örökkévalónak, aki tíz csapást mért az egyiptomi fáraó diktatórikus rendszerére, majd erős kézzel és kinyújtott karral kivezette népét a rabszolgaság házából. Ez volt a megmenekültek hálaéneke, amelyet újra és újra elmondunk mindennapi imánkban, kifejezvén hálánkat a csodálatos megmenekülésért: az első lépésért a héber törzsek néppé, nemzetté válásához vezető úton. (folytatás a 7. oldalon) minden kovászostól, s egyértelműen kijelenti, hogy ״Jövő évben Jeruzsálemban”, akkor galud létét ideiglenesnek, kényszerültnek nyilvánítja. A nemzedékek folyamán az egyiptomi kivonulás - a jeciat micrajim - a zsidó nép Függetlenségi Nyilatkozata, Magna Chartája lett. Számtalanszór találkozunk a Bibliában ezzel a nyelvi fordulattal: ״zécher lijciat micrajim", vagyis ״az egyiptomi kivonulás emlékezetéül”. A kivonulás fordulópont volt nem csupán a zsidó nép, hanem az egész világ történetében: egy nép megszabadúl a rabszolgasorstól - egy felső halalom, egy Láthatatlan Istenség segítségével. Ez az esemény- a mai ״nemzeti felszabadítási mozgalmak” őse- egyúttal kihívás volt a rabszolgatartás, az embernek ember általi elnyomása és a pogány bálványimádás ellen. Ugyanakkor - és ugyanezért - Izrael fiai a Sás-tenger partján hitet tettek a legtisztább monoteizmus, az egyistenhit mellett. A MEGMENEKÜLTEK HÁLAÉNEKE ״ Csodás dolgokat mutatok neked, mint amikor kijöttél Egyiptomból... ” Mika (Mikeás) 7:15. Pészach a szabadulás - a szabadság - ünnepe; zman chéruténu - szabadságunk évadja. Az egyik legnemzetibb zsidó ünnep, mely egyúttal a három zarándokünnep egyike is: a vallás legjellegzetesebb vonásainak megtestesítője. Hogyan lehetséges ez? Igen egyszerű: nálunk, zsidóknál, a nemzeti és vallási jelleg egy és ugyanaz. Ugyanazon érem két oldala. Nincs zsidó nemzet a zsidó hit nemzetfenntartó ereje nélkül, és nincs vallás a zsidó nemzeteszme nélkül. Amikor a zsidó pászkát - maceszt - eszik a széderestén, miután a haladta előírásai szerint megtisztította lakását A KIVONULÁS: ÉPPÚGY A JELEN TAPASZTALATA, MINT A MÚLTÉ A Kivonulás folytonos jelentősége más szempontból is fontos. A Tóra kijelenti: ״Ók (a zsidók) az én szolgálóim, akiket kivezettem Egyiptóm országából: nem adják el ■őket rabszolgának.” Az Egyiptomtól való megváltás és ezt követően a Tóra adásának megtapasztalása a zsidó nép tagjait ״szolgák szolgái” helyett ״Isten szolgáivá” tette. Az egyiptomi kivonulás után soha többé nem lehet ilyen megalázó szolgaságnak alávetni őket. A prágai Maharal hosszasan fejtegeti, hogyan alakította át népünk természetének lényegét a kivonulás. Annak ellenére, hogy később is legyőzték és szolgaságba süllyesztették más népek, a zsidó nép alaptermészete változatlan maradt. A kivonulás által nyertük el a szabad emberekre jellemző tulajdonságokat. A szolgaságtól való megváltás tehát nem a múlt egyszeri eseménye, hanem naponta megismétlődő csoda. E szabadság megtapasztalása attól függ, milyen erősen éljük át a kivonulást pészach ünnepén. Az Egyiptomból való személyes kiszabadulásunk, melyet ekkor átélünk, életünk minden oldalára befolyással lesz. Bárcsak minden zsidó személyes megszabadulása hamarosan elvezetne a remény beteljesüléséhez, a Messiás megérkezéséhez. • lapot is. Egyiptom héber neve - Micrajim -, őszszefügg a méjcarim szóval, amely ״határokat”, ״körülzártságot” jelent. Az Egyiptomból való ״személyes megszabadulás” önmagunk meghaladását jelenti, saját természetes korlátáink méghaladását. Mindannyian rendelkezünk lélekkel, az Örökkévaló szikrájával, mely lényege szerint végtelen és kötetlen. Személyes Egyiptomunk ennek a szellemi lehetőségnek a beszorítottságát, lezártságát, korlátozottságát jelenti. E személyes Egyiptom természete az ember jellemétől és kifinomultságának fokától függ. Van, akinél a személyes Egyiptom önző vágyaiból és természetes hajlamaiból áll, másnál az értelem és az ész korlátáiból. Sőt, van a szentségnek is ״Egyiptoma”. Ez olyan állapot, amikor az ember elkötelezett ugyan a szentség irányába, de ez az elkötelezettség korlátozott: természetének korlátái közé szorul. Ezek az állapotok határt szabnak végtelen, isteni természetünknek. így aztán az Egyiptomtól való megváltás érvénye túlnő a pészachi ünnepen, és életünk minden napjára vonatkozik. Azért említjük a kivonulást mindennapi imáinkban, reggel és este, hogy állandóan tudatunk felszínén tartsuk, állandó tapasztalatunkká tegyük. A zsidó ünnep mindig több, mint történelmi megemlékezés. Olyan esemény, amelyet személyesen kell megtapasztalni és újraélni, s amely minden időben és mindenhol üzenetet hordoz minden zsidó számára. Ez az elv különösen érvényes a pészachn. Bölcseink kimondták: ״Minden nemzedékben köteles az ember úgy tekinteni önmagára, mint aki személyesen hagyta el Egyiptomot.” A pészachi széder és elbeszélései, szokásai adnak alkalmat arra, hogy megtapasztaljuk a saját, személyes kivonulásunkat Egyiptomból. A megváltás valódi és élő tapasztalat számunkra, annak ellenére, hogy magunk nem láttuk Egyiptomot, és valójában nem voltunk rabszolgák. Mert - ahogy a chaszidizmus magyarázza - Egyiptom nemcsak földrajzi hely, hanem lelkiálRabbi Menachem Schnee rson
