Egység, 1991 (3-7. szám)
1991-05-01 / 5. szám
Szíván 5751 - 1991. május MINDEN ZSIDÓ LAPJA levegőjét, a szédereste varázsos atmoszféráját, a Kinyilatkoztatás ünnepének hangulatát. A maradék magyar zsidóság nagy része a Má nistáná ötödik fiúja volt, aki nem vállalt közösséget a zsidó nép évezredes hagyományaival. Nem hibáztathatunk senkit. Egy lélekgyilkos rendszer, egy hibás koncepció és az önmagunk elől való, önámító menekülés áldozatai voltunk. Most azonban itt az ideje, hogy megújítsuk az ősi Szerződést, megkeressük és megtaláljuk a gyökereket, és visszatérjünk a sínai hagyományokhoz. Erre a legjobb alkalom Sávuot, a Tóra-adás ünnepe. Hozzuk el gyerekeinket, unokáinkat a templomokba, hogy meghallgassák a Tízparancsolat felolvasását! Hozzunk magunkkal lelki hajlandóságot az ősi forráshoz való visszatérésre, a Tóra, a zsidó Tan, a zsidó törvények elfogadására és megértésére! Ez az ünnep értelme, ez az ünnep jelentősége. A szerkesztő A kommentátoroknak feltűnt, hogy Sávuot mint a Tóra-adás ideje ־ z’mán mátán Toráténu - szerepel, nem pedig mint a Tóra kapásának, álvételének ünnepe. Miért van ez, teszik fel a kérdést, hiszen a világraszóló esemény az volt, hogy az Örökkévaló kiválasztott népének, a zsidóknak adta a Tórái, akik azt egy emberként elfogadták, és ezzel az isteni Tan letéteményesei lettek? A válasz az, hogy a Tóra adása egyszeri aktus volt, míg álvétele azóta is, minden nemzedék által, megállás nélkül folyik, és még mindig nem ért véget. A Tóra-adás ünnepe önmagában hordja aktualitásál. A Tórától való elfordulással kezdődött a mai nemzedék sajnálatos eltávolodása a zsidó forrásoktól, mely a fájdalmas asszimilációhoz, elkallódáshoz vezetett. Az előző rendszer ateista diktatúrája és az előző ״önkéntes” asszimiláció, beolvadási kísérlet és magyarkodó szervilizmus gyökereiben rendítette meg a zsidóságot. Felnőtt egy nemzedék, mely nem ismerte a péntek esték A TORA-ADAS ÜNNEPE Sávuol a zsengék ünnepe, a Tóra-adás napja. Ezen a napon lett az Egyiptomból kiszabadult gyülevész néptörzsekből egységes eszmei alapon álló nép, amely a Tórái, az isteni tant tekinti alkotmányának és nemzeti egysége alapjának. Lapunk más helyén olvasható a sínai Kinyilatkoztatás története, valamint annak a Tízparancsolatba foglalt, rövidre fogott és remekbe szabott tartalma Azóta képezi a Tóra, a zsidó Tan, a zsidó nép életének keretét, amelyben nemzeti és vallási létének egysége érvényesül. A Tóra meghatározó szerepét példázza az alábbi történet is. Egy Talmud-bölcs, rabbi Joszi, nagy vendégséget csapott Sávuot ünnepén. Megkérdezték tőle, vajon születésnapja van-e, mire így válaszolt: ״Hány Joszi szaladgál az utcán? Ha nincs ez a nap, amelyen a Tóra adatott, ami által Talmud-tudós és imert ember lettem - miben különböztem volria tőlük?” ״MOST ÉPP NEM VAGYOK ARISZTOTELÉSZ!” kijelentették: ״A legmagasabb tudás a megtérés és a jó cselekedet.” Ezért egy Tóra-bölcs nem cselekedhet a Tórával ellentétesen. A Tóra a lelkünk, a szívünk és a tettrekészségünk között nem lát ellentétet, nem tekinti ezeket külön-külön terűleteknek. Inkább azt tanítja, hogy hangoljuk őszsze jellemünk minden oldalát, és képességeinket, személyiségünket Isten szolgálatára egyesítsük. Hasonló elképzelés jelenik meg a Tízparancsolatban is, amelyet két kőtáblán kaptunk meg. Az első táblán az első öt parancsolat az ember és Isten viszonyára vonatkozik. A másodikon az ember és ember közötti viszony előírásai találhatóak. A kettő mégis egyetlen egység, jelezve, hogy a két szolgálat nem választható el egymástói. Odáig kell fejleszteni a kapcsolatot ember és Isten között, hogy világossá váljék: Isten mindent átható szellemi lény, tehát jelen van a fizikai világ teremtményeiben is, embertársunkban különősképpen. Embertársunkhoz való viszonyunkban pedig Istenhez való viszonyunk legyen a döntő. Nem is létezhet az emberek közti viszonyolcra vonatkozó következetes erkölcsi mérce anélkül, hogy elfogadnánk Istent, s követnénk az ő akaratát. Enélkül önzésünk és egyéni vágyaink újra meg újra - akár tudtunkon kívül is - embertársaink megalázására és semmibevételére csábitanak majd.• amiben maguk a fenti elméletet kidolgozó filozófusok is részt vettek. Egyszer magát Arisztotelészt - akit a zsidó bölcsek is tiszteltek - kapták rajta ilyen hiábavaló cselekedeten. Mikor megkérték, egyeztesse össze viselkedését erkölcsi elméleteivel, azt válaszolta: ,!'le most kérjetek erre! Most épp nem vagyok Arisztotelész!” Személyes énje és értelmi világfelfogása között kettősség volt. Amikor filozófiai szemlélődésbe merült, akkor Arisztotelész volt, a bölcselő. De Arisztotelész, az ember - egy másik, különálló lény volt. Ilyen kettősség nem szakíthatja ketté a Tórái. A Tóra fő hangsúlya a cselekedeten van. Ahogy bölcseink mondták: ״A legfőbb a tett.” Az értelem nem önmagáért való végcél, hanem a cselekedethez vezető eszköz. Bölcseink SávuotkoT ünnepeljük a Tóra-adást. Akárhol van is egy zsidó, bármilyen helyzetben, a Tóra örökké érvényes mérce marad számára, hogy viselkedését megítélje. Még jobban megérthetjük ezt bölcseink mondásából: ״Ha valaki azt mondja, hogy van bölcsesség a népek közt, hidd cl neki... De ha azt mondja, hogy van Tóra a népek között, ne higgy neki.” Van egy alapvető különbség a Tóra és a világi bölcsesség között. A ״Tóra”, mely a horáá szóból ered (Zohár ni. 53b.), azt jelenti, hogy ״tanítás”. Törvényeket és előírásokat tartalmaz, melyek életünk minden területét irányítják. Ezzel szemben a bölcsesség elvont tudás. Az eredményék az alaptételekből kiinduló gondolati folyamatok útján alakulnak ki, s az alaptételt is, a folyamatokat is maga az emberi agy hozza létre. Ha bármi vonzóbb gondolat vagy vágy felmerül, e tételek elutasíthatókká, el felejthetőkké válnak. Ráadásul a bölcsesség - noha lehetővé teszi, hogy különbséget tegyünk jó és rossz között - nem kötelez arra, hogy tegyünk is valamit. Vagyis fennáll a következetlenség lehetősége. A történelemben láthatunk egy tiszta példát erre a tökéletlenségre. Az ókori Görögország híres volt kultúrájáról és bölcsességéről, s arról, hogy az észt többre becsülte a tettnél. Ennek eilenére társadalma telve volt erkölcstelenséggel, Rabbi Menachem Schnee rson
