Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
I. A magyarországi román studiumok elindítói
54 Amikor a Concordia szerkesztőjévé vált, célul tűzte ki egy nagy napilap kiadását. Az anyagi körülmények azonban ezt nem tették lehetővé. Roman szembenállt a kormánnyal, es mindvégig elítélt “mindenfajta privilégiumot és a kiváltságokat, mindenféle szupremációt és a fölényeskedőket“, szabadságot és egyenlő jogokat kívánva mindenkinek, az egyénnek es a nemzetnek. Politikai nézeteivel felhívta magára a figyelmet. Ennél az újságnál volt első sajtópere. Fogházra ítélték, de végül felmentették. 1865-ben egy bizonyos Reichenstein erdélyi alkancellár ellen cikket írt. A pesti bíróság 100 forint pénzbüntetésre és szabadságvesztésre ítélte, büntetését azonban a császár elengedte. 1865. június 5-én meghalt Roman felesége, Ida. Ebből a házasságából egy kislánya született, aki csak másfél évet élt. Felesége halála után Al. Roman és S, Pop ellentétei kiéleződtek és elmélyültek. Kemény harc kezdődött a szerkesztő és a kiadó között. Pop nyomást szeretett volna gyakorolni Románra a tekintetben, hogy ne írjon olyan cikkeket, amelyek a kormányra nézve nem kedvezőek. Roman ezt megtagadta, és 1866. december 8-án visszavonult szerkesztői munkaköréből. Annak a reményének adott kifejezést, hogy olvasóival való “érzelmi azonosulása“ a román publicisztika területéről való visszavonulása után is megmarad, utalván arra, hogy ez a visszavonulás csak “időleges“171. A Concordia 400 előfizetőt veszített Roman visszavonulása után. “Érdekes és fontos adat ez a lap elterjedésének és Roman személyes politikai hatásának megismerésére.“172 Az elmondottak alapján kirajzolódik a Concordia jelentősége. Nicolae Iorga így jellemezte: “olyan lap, amelynek szintjét nem érték el a bukaresti és a jászvásári lapok, cikkeire Titu Maiorescu is felfigyelt, sokszor kevésbé tapintatosan, amikor “az ausztriai román újságok“ stílusát vizsgálta.“17_' 1 1 Concordia. 1866. 95. 405. 1 " Pascu. §tefan - Pervain. Iosif: George Barit p contemporanii sói. Vol. II. Corespondenja primitá de la Pavcl Vasiéi. Alexandra Roman §i Atanasie $andor. Bucure§ti. 1975. 203. 1 3 Iorga. Nicolae: Istoria /tréséi roniánepi. 1922. 126.
