Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
IV. Összegezés
247 a Família hasábjain, abban a cikkében, amelyet halála alkalmából írt: “...soha nem fogom elfelejtem azt a meleg szeretetet, amelyben iskolás koromban részesített engem és azt a jóindulatú bátorítást, amellyel irodalmi pályámon elindított'"'7*. Maradandó műveket nem hagyott maga után, mint Nicolae Iorga megjegyzi: “tehetségét nem tudta kibontakoztatni, de komoly erőfeszítéseket tett irodalomtörténeti ismereteinek elmélyítésére“'79 Egyike volt a budapesti Petin Maior társaság (Societatea Petru Maior) első elnökeinek, és e tisztségében “azon fáradozott, hogy a fiatalok szívében és lelkében felébressze azokat a szent eszméket és azon harc iránti vágyat, amelyet az egyetem padjaiból kikerülve, e társaság volt tagjaiként nyelvük, törvényük és nemzetük érdekében meg kellett vívjanak“.’80 Roman egyetemi előadásai részben fellelhetők a bukaresti Tudományos Akadémia Könyvtárában. Ezekből kiderül, hogy azon az ismeretanyagon belül maradt, amelyet a kortárs szerzők tanulmányaikban közzétettek. Országgyűlési beszédeiben és újságcikkeiben - olykor eléggé szélsőséges nacionalista elveket vallva, gondoljunk csak a magyar nyelv bevezetésekor benyújtott kérvényeire stb. - a román nép törekvéseinek akart eleget tenni, de ugyanakkor több ízben barátságra, egyetértésre és együttműködésre hívta fel a román és a magyar népet. A korabeli Márki Sándor így jellemzi “Romanu szellemes ember, ki a nyelvvel igen jól tud bánni s ki ösmeri a maga népének kedvenc vágyait, melyeket szerkesztő korában úgy akart kielégíteni, hogy fönntartsa ugyan népszerűségét, de a magyarokkal se gyűljön meg nagyon a baja“'81 Ugyancsak egy másik kortársa a következőket írja róla: “az őrültségig szereti nemzetét“, “csak nemzetéért harcol és fáradozik“'8-. Ez a megállapítás helytálló, de ki kell egészítenünk a fentebb említett román - magyar összefogásra irányuló törekvéseivel. 1863-ban a képes Vasárnapi Újság ban közzétette több neves román kultúregyéniség életrajzát, hogy megismertesse a magyar ' x Vulcan. Iosif: Alesandru Romon fXecrolog]. Família. 1897. 38. 433. 3 9 Iorga. Nicolac: Istoria prései románéin. Buciire§ti. 1922. 126. 3X" Ahnanachul Socielötii de ledum "Petru Maior". Budapcsta. 1901. 118. 1X1 Márki Sándor: Bihari román Írók. Nagyvárad. 1880. 71. Ember György: Mikor menekülnöm kellett. Nagyvárad. 1873. 98-99.
