Mózessy Gergely: Egyetemi lelkészségek Magyarországon a 20. század első felében. A katolikus egyetemi lelkészségek története - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 17. (Budapest, 1997)
Pázmány Péter Tudományegyetem
akadémiákra, főiskolákra és egyetemekre minden más papi szolgálat alól mentesített ifjúsági lelkipásztorok kerülnének. Tóth Tihamér felvázolta az általa ideálisnak tekintett lelkipásztort, meghatározta legfőbb feladatait ( hitbeli nehézségek elhárítása, szentségek felvételének megkönnyítése, előadások tartása... ), de inkább az „amíg ez nem lesz így', addig az lenne a jó” - hangulata csengett ki sorai közül. Könyvei hallatlanul népszerűek voltak. S bár a munka korábbi kiadásaiban is kifejtette fentebb ismertetett nézeteit, most - talán a díszkiadás hatására - a katolikus értelmiség felfigyelt az egyetemi pasztoráció fontosságára. És a körülmények - beleértve a gazdasági szükségszerűséget is - szerencsésen játszottak ez egyszer össze... A Pázmány Péter Tudományegyetemet fennállásának 300 éves évfordulója az érdeklődés homlokterébe emelte. A tricentenáriumi ünnepségek, az egyetemi karok történetét feldolgozó kiadványok, a Pázmány Egyetem Baráti Szövetsége megalakulása mellett könnyen elsikkadhatott volna az a 8 oldalas memorandum, melyet a Szent Imre Szenátus juttatott el az egyetem rektorához, a prímáshoz, valamint a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez az egyetemi ifjúság lelkigondozásának reformja tárgyában.92 Szerencsére nem így történt. A hajdan volt egyetemisták beadványukban megfogalmazták, mennyire hiányzott annak idején nekik „az egyetemi lelkiatyaság intézménye”. Drámai és költői hangon sorolták mennyi veszély is fenyegeti a középiskolai - lelki értelemben is vett - védettségből kikerülő „lázadó vérű” és „világnézeti konfliktusokkal küszködő” ifjúságot, mely „nem találva meg többé szellemi kielégülést a keresztény életeszmények örök csillagaiban, a fővárosi prostitúció lidércfényétől elkapatva, az érzéki túltengés akaratgyengítő és vérpazarló kárhozatába hanyatlik. ” Mint mondották: nem vonják kétségbe a keresztény nemzeti alapon tömörülő bajtársi szervezetek és egyesületek létjogosultságát, ezek és a különböző kollégiumok nevelő erejét, de felhívták a figyelmet arra, hogy az egyetemistáknak mennyire csekély százaléka és válogatott rétege kerül ezek hatása alá. ( Nem mondja ki a memorandum, de a sorok közt érezni lehet, hogy szerzői, akárcsak a klérus vezető rétegei kissé tartózkodóak a jobboldali, túlontúl „nemzeti” erőkkel szemben. )93 Figyelmeztették az illetékeseket az egyetemi istentiszteletek átalakulására, hogy ott mily sok idegen jelent meg, s hogy onnan ennek következtében az egyetemisták lassan eltűntek. Mert hiszen „az ifjúság mindig jobban érzi magát zárt körben, bajtársi együttesben, ilyen bizalmas környezetben szívesebben tesz eleget vallási kötelezettségének s fesztelenebbül járul szentáldozáshoz. [...] Az ifjúságnak különleges, a közönségtől merőben eltérő lelki problémái vannak, amelyekre a hitszónok heterogén hallgatósága miatt nem tud kellő nyomatékkai kitérni. ” A memorandum leszögezi, hogy a már idézett Pázmány-gondolat szellemében az egyetem vallási-nevelői feladatát csorbítatlanul ellátta, amíg falai közt az alapító szándéka szerint a jezsuiták ténykedtek. Az ezt követő időkben pozitívumként csak a hitszónoki tisztség század eleji újraindítását értékeli, de ezt is a tanszékátszervezés miatt már holtpontra jutottnak tekinti, s ezért a „múltnál célszerűbb” pótlásra tesz javaslatot, már csak az egyetem katolikus jellegének kidomboritása céljából is. 1,2 A memorandum szövege fellelhető Tihanyi 1943: 1-8., EPL Serédi 41. Cat 662/1939 alatt és HKL lb 58. doboz 821/1934-35 03 Korrajzként: Gergely 1988: 40 - 62. old. 25
