Tanulmányok a magyar felsőoktatás XIX-XX. századi történetéből - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 14. (Budapest, 1991)
Ujváry Gábor: Egyetemek képviselete az országgyűlésen
29 emberek közé a politikát és ne kárhoztassák őket arra, hogy olyan térre legyenek kénytelenek szorítkozni, amellyel az ő póló litikai és tudományos felfogásuk talán nem egyeztethető össze." "Nem tartom demokratikusnak a felsőházi törvényjavaslatot - mondta Horváth Zoltán - mert a tudományos, művészeti és közművelődési intézetek kiküldöttei is legnagyobbrészt függő helyzetben vannak... Az egyetemi tanárok soha sem tudják magukat annyira függetleníteni a felsőbb hatalomtól, mint ahogy azt a törvényhozás megkívánná... Aki hivatalnok az nem mondhatja magát függetlennek, különösen ebben a B listás, C listás világban. Valahol olyat talál mondani, ami a felsőbbségnek nem tetszik, nem oda adja le voksát, ahova annak tetszik, mert hiszen nyílt 17 a szavazás, a legegyszerűbb a pretereálás." Drózdy Győző már előre "sejtett" valamit: "Ez a javaslat tisztára személyekre szabott javaslat. Hogy ez így van, mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy például az egyetemek közül a közgazdasági egyetem külön küldhet egy delegáltat a főrendek közé. Mi ez, ha nem gróf Teleki Pál főrenddé ütése és az ő fő18 rendiházi tagságának biztosítása?" Farkas Tibor - Drózdyhoz hasonlóan - szintén a törvényjavaslatnak az egyetemek és a főiskolák küldötteire vonatkozó szabályozását nehezményezte: "Nem látom be, hogy a budapesti tudományegyetem minden kara és közgazdasági egyetem miért bírjon annyi súllyal, mint egy másik egyetemnek valamennyi kara együttvéve... És éppen akkor, amikor az agrárszempontokat annyira érvényesíti az egységespárt, a gazdasági főiskoláknak nem nyújtja azt a törvényjavaslat, amit nyújt a közgazdasági egyetemnek.
