Tanulmányok a magyar felsőoktatás XIX-XX. századi történetéből - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 14. (Budapest, 1991)
Kiss Márton: Műegyetem alapítási kísérlet Győrött az 1960-as években
172 terhelyettesnek, s kérte a helykijelöléssel kapcsolatos tárgya35 lás időpontjának kitűzését. Az összes szakértő egybehangzó véleménye alapján a szakvé- elmény a GYME helyét, az 1. (révfalui) alternatívának megfelelően a Mosoni-Duna mentén, közvetlen a Rábca-torkólát feletti szakasz mindkét partján javasolta kijelölni. E szakértői vélemény alapján azonban nem került sor a helykijelölésre, sőt ennek előkészítésére júliusban egy szakértő bizottságot kért fel 36 Ilku Pál művelődésügyi miniszter. A bizottság elnöke Weichin- ger Károly egyetemi tanár; tagjai: Cziprián Ferenc, az Erőmű- tervező Vállalat főstatikusa, Bulkai Lajos, a Győri Víz- és Csatornázási Művek főmérnöke, Rossivall Ferenc, az ÉTI tagozat- vezetője, Orosz Zoltán a MM főosztályvezetője, Zólyomi Alfonz, a MM Műszaki Osztályának vezetője, Dobos Alajos főelőadó, Kürti István főelőadó (a bizottság titkára) voltak. Az új bizottság felkérését az indokolta, hogy a korábban vizsgált két terület mellett felmerült egy újabb elképzelés, nevezetesen, hogy az 4 egész "egyetemi város" a Püspökerdőbe kerüljön. A bizottság 1963. augusztus 14-re készítette el összefogla- 37 ló jelentését. Ebben - a nádorvárosit eleve elvetve - két telepítési alternatívát hasonlított össze. Az egyik, a már korábbról ismert kétparti telepítés, a másik az újonnan felmerült változat, mely az egész egyetemet a Püspökerdőbe kívánta telepíteni. A szakértői jelentésben elsősorban építészeti-, talaj- és alapozási viszonyok, tereprendezési-, közlekedési-, útépítési-, ármentesítési-, közműves!tési (vízellátás, szennyvízelvezetés, csapadékvíz-elvezetés, gázszolgáltatás, távfűtés) szempontok
