Tanulmányok a magyar felsőoktatás XIX-XX. századi történetéből - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 14. (Budapest, 1991)
Kiss Márton: Műegyetem alapítási kísérlet Győrött az 1960-as években
173 szerint történt meg a két terület összehasonlítása. Az építészeti szempontokat figyelembe véve az "A" alternatíva szerint a tanulmányi épületek Révfaluban kb. 18 ha. területen épültek volna. Ezen a területen azonban 96 lakóház volt, 240 lakással, továbbá intenzíven megművelt, részben konyhákért, részben elég sűrűn telepített gyümölcsös. A lakók nagyrészt nyugdíjasok voltak, akik kertjük után pót jövedelemhez jutottak. A tanulmányi épületek ide telepítése csak nagyszámú bontás és a kertek felszámolása útján lett volna lehetséges, ami csak növelte volna a nagy építési lemaradást, s az amúgy is jelentős lakáshiányt. Jelentős lakossági ellenvélemény is mutatkozott, de a bizottság szerint ennek esetleges leküzdésétől függetlenül is, még feszített ütemezés esetén sem lehetett volna ezen a területen két éven belül az építkezést megkezdeni. Városrendezési szempontból is problematikusnak tartotta a bizottság a kétparti telepítést. Ezzel egyrészt kb. 650 m hosz- szúságban elzárták volna Révfalu lakosságát a Dunától. Ugyancsak problémát jelentett a révfalui terület észak felé hosszan elnyúló alakja, s az, hogy a terület nem adott módot a további fejlesztésre. Ezzel szemben a "B" alternatíva szerinti, egypar- ti telepítésű, egységes egyetemi várost elképzelő elgondolás szervesen illeszkedett abba a területfelhasználási tervbe, amely a város további fejlesztését önálló életet élő egységek rendszerében képzelte el. A városrendezési tervekben ugyan a Püspökerdő kirándulóhelyként, amolyan "városiiget"-ként szerepelt, de a bizottság véleménye szerint az egyparti telepítés esetén a Püspökerdő 300 ha-nyi területéből az egyetem maximum 80 ha-t
