Hittudományi fakultások és tanintézetek a XX. századi magyar egyetemeken - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 13. (Budapest, 1991)
Schweitzer József: Az Országos Rabbiképző Intézet helye a magyar felsőoktatásban
a terve nem a keresztény, hanem a zsidó közvélemény, a tradi- cióhű zsidóság, az ortodox zsidóság köreiben heves ellenérzést szült... A pesti Rabbiképzőben alakult csak ki az a terv, hogy át kell alakítani tudományos kutatóintézetté; nyilván ez másutt is előfordult, azért, hogy az átmentést meg lehessen oldani. A mi sajátos sorsunk azonban olyan, hogy az antiklerikalizmus után nem a nyugalomnak, hanem az antiszemitizmusnak a korszaka - nem mondom, hogy köszöntött - szakadt ránk. A Rabbiképző Intézet tanulmányi rendjében ez kompromisszumos változást okozott. A numerus clausus ugyanis a zsidók számára általában majdhogynem lehetetlenné tette az egyetemi tanulmányokat, azonban a Rabbiképző Intézet hallgatói számára ezt a tilalmat nem akarták fenntartani. Tudni kell - majd erről később még szólok -, hogy az Országos Rabbiképző Intézet tanulmányi rendje előírta a Tudományegyetem látogatását, és azt, hogy a bölcsészettudományi karon valamely tárgyból doktori oklevelet szerezzen a jelölt, és annak birtokában jelentkezzék a rabbi- képesítő vizsgára. Ezért az a kompromisszumos megoldás született, hogy az Országos Rabbiképző Intézet hallgatóit a rabbiképző intézet bejelentése alapján, mint ún. korlátozott jogú hallgatókat felvették az egyetemre. El kell mondanom, hogy a quaes- turán sok gondot okoztunk a többiekétől eltérő indexeinkkel. Ezzel együtt 1944-ig ezzel az indexszel és ezzel a korlátozott jogú minőséggel a Rabbiképző Intézet hallgatói a Tudományegyetemen tanultak, és itt doktori szigorlatot tettek. Az Intézet külső történetéhez tartozik az, hogy ez az Inté- 98 -
